Erhardt Miklós
és Dominic Hislop talált tárgyakat állítottak
ki. Legalábbis Hislop olyan tárgyakat mutat fel, amelyeket
valamiféle dilettáns tárgyformáló ösztön
alakított nyilvánvalóan nagy örömmel, s
amelyekben többnyire a boldogság, a szabadság, az otthonosság,
a jövő barkácsolásának módozatai
és stratégiái testesülnek meg. Erhardt ugyanezt
folyamatban láttatja. És hogy már rögtön
és jó előre megállapítsuk: itt nem
a megformálás, hanem a rátalálás, a
kiemelés gesztusa fogalmaz meg tehát formát, nézeteket
és elképzelést. Lássuk a részleteket:
”Big Hope/Nagy remény” – hirdeti a kiállítást
és még valamit a meghívón egy kerítés
frontjához állított tábla. Egy logót
látunk rajta, ami bizonyos gyanús és megfoghatatlan
kellemességen túl, nem sokat árul el arról,
mire is vonatkozik. Így aztán a tábla mögött
sötétlő bozótos rejtett övezetét
reményteljes bizonytalanságok és találgatások
szegélyezik. Big Hope, ismételjük egyre, és
a rezervátum foglyainak titkos életéhez, érezzük,
nem férünk hozzá. Ami marad, az egy közép-európaias
csomagolásban fellobbantott, nyugatias reflexekre játszó
kép. És minél többször ismételjük,
Big Hope, annál inkább működésbe lép
egy nagyon is kézzelfogható és mindennapi tapasztalat;
a nagy remény valahogyan a nagy átverés szinonímája
lesz, és csak az történik meg – mint annyiszor -, hogy
a reményt a reménykedésben helyet találó
banalitás foglalja el.
Példák következnek (Musterbeispiel): valamelyik teremben
Michael Jordan (?) gipszből kiöntött, derékban
elmetszett torzóját láthatjuk, amint a plafonról
függ alá. Lábán divatos Nike Air típusú
sportcipő. A kínai háziipar csúcsterméke
szemmagasságból tanulmányozható.
Egy falon kutyus kisimított celofán képe (aki tudja
még, mi az a subázás, azt is gondolhatja, hogy kézimunka
mintakép). Arrébb színes villanykörtékkel
kirakott vidámparki dekoráció, ugyanitt videón
pergő hullámvasút. A tárgyak mellett, hangsúlyos
regisztráló szándékkal, képek is vannak:
választás utáni, spontán dekollázs-akció,
felrobbantott hidak, nagyvárosi graffitik, szövegek. Az utolsó
teremben szakadozottan ismétlődő, politikai színezetű
dokumentum-akció. A falon Che Guevara-plakát. A laza asszociációk
nevében, szintén ugyanitt, kockacukorból emelt fal
mögött kis zacskó kristálycukor Che Guevara és
Karl Marx képével hirdeti magát. Egy kiállítást
látunk, amit variálható tőmondatokban leírhatunk,
s amely most a végén sem látszik ellentmondani az
elején tett megállapításnak. Valamiért,
nem tudom miért, tetszik az alternatív sokféleség.