kapcsolódó kiállítás:
Moszkva tér (Gravitáció)
Köztéri képzőművészeti kiállítás a Moszkva téren és környékén
2003. május 16. - június 29.
 

Szövényi Anikó

Random helyzetjelentések XXXII., Budapest
- Moszkva tér (Gravitáció) -

 

Ökumenikus szörf

Igazán szerencséje van, hogy az ökomenikus egyháztalálkozó meghívására mégis hazalátogatott. A Városmajorban verte fel sátrát, így nagy eséllyel végig tudja követni a Moszkva téren zajló, Ludwig Múzeum szervezte, Moszkva tér (Gravitáció) című köztéri művészeti eseménysorozatot is.
Örül a szörfös kicsi szíve az alapötletnek, hogy konkrétan egy köztérre kell fókuszálniuk a projekteknek, és örül, hogy végre e remek progresszív képzőművészeti műfaj, a public art el kezd tudatosodni Magyarországon. Hirtelen ránézésre e kognitív manifesztálódásnak első körében tartanak a versenyzők: a művészek és a művészeti intézmények kóstolgatják a gondolatot, és ha minden jól megy, és ha a csapatok kitartóak, akkor a közönség ráhangolódása is megtörténhet, amikor kb. az ezredik kör magasságában a szokásos aktivitáshiányból, az érdektelenségből és a nem-nyitottságból sikerül kimoccantani őket.
"És akkor itt lesz a Kánaán, mert mindenki laza és játékos kedvű lesz és lakhatóvá válik a Kárpát-medence." - húzta be a szúnyogháló cipzárját, kihörpinttette a zacskós levest pléh bögréjéből és lekocogott a térre.
Már a HINTS csoport performálta megnyitó esemény is tanulságosan alakult. Szerény, barna uzsonnás egységcsomagokat osztottak, hasonlóan a vöröskeresztes ételosztó akciókhoz. Tervük szerint mindenki - hajléktalantól kezdve a téren átrohanók széles skáláján át egészen a műintézményi dolgozókig - részesült volna az adományból, a "Mindenki vendég, mindenki házigazda" jelmondattól vezérelve.
A logikával nincs hiba, hiszen kapni mindenki szeret. De a PR-os szervezők megvágták az ötletet azzal, hogy a tér közepén a tér fölé emelkedő Gomba presszó páholyában a meghívott műértőknek külön mégis kínáltak valami fogyasztanivalót. S ez természetszerűleg eredményezte, hogy a műértő kiválasztottaknak nem akaródzott leereszkedniük a térre, hiszen a teraszról biztos távolságból figyelhették, amint a nép küzd a csomagokért. Bár a szörföst kissé bosszantotta a mohóság foka is, amivel a hajléktalanok leuralták az akciót, még lehetőséget sem adva, hogy az ételosztásra kevésbé kondicionáltak is csomaghoz jussanak. Persze a HINTS-esek meg okosabban is lokalizálhatták volna osztópontjukat a téren, ahol valóban az össznépességre reprezentatívabb tömegek áramlanak keresztül.
A következő meglepetésadagra a PR-osok még erőteljesebb és ellentmondásosabb bélyeget ütöttek: a sajtócsomag zacskóján fogkrémmárka díszeleg, a szóróanyagban ajándék tubus fogkrémmel. Ki kell mosni az újságírók száját? - fékezett habzás plusz marketing szemét. Pont, ami ellen majd küzd Eperjesi Ágnes a Színes, reklámmentes övezet című akciójában, amely során a járókelők reklámszatyrait feliratmentes zacskókba bújtatja a művész.
Az egyetlen pozitív és hatékony médiaötlet a PestiEst különszám megjelentetése.

Tehát a hős deszkáját a görög büfé elé lelakatolva nekivágott, hogy sorra vegye a projekteket.
A minimális újdonságértékük miatt ugyan hátast nem dobott El Hassan Róza R. a túlnépesedésre gondol munkájának vázlatos, fából készült szoborvariációjától és a Kis Varsó Az utolsó biennálé emlékműve láncból készült földgömbjétől, de kétségtelenül organikusan szervülnek az objektumok a tájba: El Hassan szobra mellé például rendszeresen kiül egy figura, felöltözteti és újságot ad a kezébe.
Németh Ilona Kapszulái - két alvófülkéje a szervülésnek másik útjára lépett: a fénysebességű amortizáció folyamata követhető rajta nyomon. A megpihenni vagy szeretkezni vágyó szörfösök számára kitalált utópisztikus installáció ideája költői szépségű, de kár, hogy a gyakorlatban való fenntarthatóságra, higiéniára nincsenek megoldási javaslatai a művésznek.
Egyszerűségében a legjobb bp projektje: a híres Moszkva téri óra, sok emberi kapcsolat origója, a feszt alatt a moszkvai időt mutatja. Finoman, tudat alatt lopja be magát a járókelők homloklebenyébe, mindenféle arrogancia nélkül teremt kapcsolatot, és bizonyára egész konkrét elkésési, félreértési szituációkban juttatja kifejezésre szabálydiktáló erejét. Remélhetőleg a rendezvény után úgy felejtődik majd...
Hasonlóan kellemesek Gyenis Tibor akciói Tyborman címmel, melyek során a tér bizonyos építészeti elemeire installálja be magát irracionális pózokba, rejtett tartószerkezet segítségével. A meglepetésművész szívesen fogad javaslatokat, hogy mivel tehető a mutatványa még izgalmasabbá.
Az Időjárőr lakókocsijában Sugár János gyűjti a helyi populáció - jobbára feketemunkások, fiatalok - történeteit. Tapasztalatai szerint nem csak a tollbamondás pénzdíja motiválja a mesélőket, hanem maga a lehetőség, hogy végre meghallgatják őket, és fontosnak találják mondanivalójukat. A nyers szövegek hamarosan újság formában jelennek meg a Moszkva téri újságos standján, amely eladása fedezi majd a további diktálások költségét a művész tervei szerint.
Andreas Fogarasi két világító álhirdetése a Digital Justice és Sound Traveler a léc alatt maradt, mivel keveseknek áll rendelkezésére a helyi halászó/vadászó/gyűjtögető kultúrákban az a háttér-információ, hogy a táblák jugoszláv lemezkiadókat hirdetnek, s még ha tudnak is róla az átvonulók, felmerülhet a kérdés bennük, hogy mi köze van e vadászmezőnek a jugoszláv hangiparhoz? E plusz-tudás nélkül viszont a szóösszetételek nem elég erősek, magukban nem állnak meg.
Bartha Sándor képeslap sorozata, a Hamisított városképek különösen fáj a városképvédő graffiti--támogató szörfösléleknek. A hős nem érti, vajon mekkora kurázsi kell ahhoz, hogy valaki lefényképezzen rasszista falfirkákat, amelyeket aztán a képekről leretusál, majd a rendezett házfalak reprodukcióit képeslap formájában terjeszti. Üres falak képeslapjai a város másik pontján vajon hova hatnak? Mit érnek el? Reklámozzák a polgári rendezettséget? Miért nem ott a helyszínen írja felül, fröcsköli le, vési ki e firkákat a művész, alternatívát mutatva azoknak, akik naponta olvassák a mocskolódást?
Na jó, meg kell pihennie egy baklava erejéig a görögnél. Csurog a méz az ujjain, miközben a kolozsvári Szabó Péter és Csiki Csaba újságját, a Moszkva Tér Pluszt lapozgatja. A lap több jellegzetes szempontból közelíti meg és ad kellemes elegyet a térről. Kezdve a hely építészeti analízisével, mely rávilágít a táj izgalmas összefüggéseire és bezárva egy hirdetésátmaszatoló partizánkodás leírásával.
Visszatérve a placcra, roppantul megörült a londoni Carey Youngnak, aki vérprofi 'businesslike' módszereket használ akcióiban, azt vizsgálva, hogy a magas szintű üzleti stratégiák miként formálhatók át hétköznapokban hasznos taktikákká. Ezúttal a Moszkva térre egy mediátort ültetett, egy hivatásos közvetítőt, aki olyan konfliktusokat segít elrendezni, amelyekben a felek már nem képesek megegyezésre jutni. Mivel Magyarországon még ismeretlen e funkció és mivel az eseményt nem hirdették agyon a szervezők, vitázó felek nem vették sajnos igénybe az ingyenes szolgáltatást, csak néhányan fordultak tanácsért a mediátorhoz.
St.Auby Tamás Gravitáció St.andjánál sem nagy a tolongás. Átlag napi két érdeklődő bocsátkozik minimál interakcióba: a kérdőív "Belépjünk-e a Semleges Közel-Kelet-Európai Fegyvermentes Fluxus Zöld Zónába?" kérdésére kérdéssel felelnek "Mi az a Fluxus Zöld?". Ha valóban meg akarja tudni az emberek véleményét St.Auby Tamás, akkor miért nem magyarázza el nekik, hogy miről beszél, ha viszont nem érdekli, akkor miért megy az utcára e kérdéssel?
A St.andtól nem messze található Bik van der Pol holland páros bronz ládája, mely elvben egyszerre gyűjti és osztja az adományokat - akinek van felesleges aprója az beledobja, s akinek szüksége van rá, az majd kiveszi onnét. Az objektum Erdély Miklós Őrizetlen pénz című 1956-os papírdobozának állít emléket. A tér szociológiai aránytalanságai és az idealizáció személytelensége miatt a láda mindig üres.
Bodó Nagy Sándor talált művészeti adatbázisa, a Szimmetria-kalauz városképi apró érdekességek gyűjteménye számítógépen. Lehet ugyan, hogy csak a szörfös funkcionális analfabétizmusa az oka, de sehogy sem tudta a dokumentáció képeit nézhető nagyságúra kinagyítani, és így nem derült ki számára, hogy mit tart a művész fontosnak a városban.
Beöthy Balázs, Andreja Kuluncic és Stefan Keller munkái a szörf tiszta, kifeszített pillanata után, később kerülnek megvalósításra, így nem tud róluk beszámolni.
Nem bírta ki, hazafelé menet még egy baklavára be kellett térnie a göröghöz. A cukor gyorsan jótékony pezsgést fejtett ki agysejtjeiben: nyilván a public art értelmezése még nem érett meg teljesen a szcénában. De az biztos, hogy legalább erőfeszítések történnek eme tendenciák megemésztésére, és ez nagyon pozitív. Minden bizonnyal sokat tanultak a szervezők és a résztvevők is, és az olykor kampányoló, kommandószerű megjelenés majd finomodni fog.

Sötétedett, mire visszaért sátrához, a parkban már lobogott a tábortűz. Közös esti ima és hálózsák.

 

 

2003. május 23.
PRINT