Szegedy-Maszák Zoltán

http://www.incident.net/

 

 

http://www.incident.net/

A fenti címen található website öt fiatal francia művész - név szerint Joelle Bitton, Gregory Chatonsky, Philppe Dabasse, Karen Dermineur, Reynald Drouhin és Julie Morel - műfajukat tekintve igen heterogén műveit foglalja össze. Webprojektek mellett elméleti jellegű írások, letölthető képernyőkímélő programok, megrendelhető „error art” t-shirt, illetve hang CD is megtalálható itt. A webprojektek egy része csupán link formájában kötődik az oldalhoz, s a projektleírásból is kiderül, hogy az alkotók célja nem egy organikus oldal elkészítése, hanem egy hálózati csomópont létrehozása volt, mely a művészet, a filozófia és a technológia érintkezési pontjait igyekszik vizsgálni, műfajtól függetlenül fogva össze az ezzel kapcsolatos művészeti-elméleti produktumokat.

A művek mindegyike tudatos, aktív és felkészült jelenlétről árulkodik a hálózati multimédia világában, viszont nem a technológia működése, a médium analízise az alkotások témája, hanem az individum (a szerző, illetve a befogadó személy) viszonya a hypermédiához. Az egyes projektek hátterében meghúzódó teoretikus megfontolások vezérfonala az ember és a hálózat anyagtalan tere közti interakció, viszony fókuszba állítása. Ezzel együtt merőben kísérletiek az itt található művek, az új technológiák elterjedésével elérhetővé vált multimédiás lehetőségek, médiumok formai, de akár nyelvi analíziseinek is tekinthetők. Számomra nagyon szimpatikus az on-line megszólalás lehetséges műfajait feltérképező, kutató attitűd, különös tekintettel hogy a projektek ezt elismerésre méltó technikai virtuozitással kísérlik meg.

Mivel a művek a hálózaton publikálható tartalom lehetséges formáit, kereteit keresve igyekeznek a testetlen információs-tér, illetve az abban mérhető idő, távolság szubjektív értelmezésével kapcsolatos kérdéseket felvetni, értelemszerűen meglehetősen sokféle technológiát alkalmaznak. A megtekintéshez szinte mindegyik esetben szükséges valamely kiegészítőprogram („plug-in”) telepítése, de a főoldalról nyíló projekt-oldalak jelzik a szükséges kiegészítőket, melyek egyébként meglehetősen elterjedtek, így jó eséllyel a látogató számítógépén már amúgy is jelen vannak. Mindegyik projektre jellemző e segédprogramok rendkívül kreatív használata, nem csupán a látvány, de a hallvány szempontjából is.

A http://www.incident.net/ weboldalon egyetlen olyan projekt található, mely több alkotó által feldolgozott témán alapul: a „Csend” („Silence”) (http://www.incident.net/home/works/silence/) címet Joelle Bitton , Gregory Chatonsky, Reynald Drouhin és Julie Morel is különbözőképpen értelmezi, az alkalmazott technológia (Macromedia Flash 4) azonban mindegyik projektben azonos, s a különböző megközelítések ellenére is valamelyest közös látványvilágot biztosít. Viszont nem csupán a cím, de a gyorsan letöltődő animációk, hanggal és mozgóképpel gazdagított weboldalak megvalósítására kifejlesztett technológia vizuális értelmezésében is egyéni újdonsággal szolgálnak az egyes művek. Közös bennük az interakció formáira, a befogadó attitűdjére irányuló érdeklődés, s az ennek megfelelő „multimédia-válasz” lehetőségeivel, kereteivel való kísérletezés.

Bár a „Silence” projekt az egyetlen több alkotó nevéhez fűződő anyag a website-on, a hálózati csomópontról elérhetőek közül talán a legérdekesebb két mű komoly összefüggéseket mutat egymással. Reynald Drouhin „Rhizome” és Gregory Chatonsky „Nervures” című munkája kapcsolódási pontjain keresztül jóval szélesebb értelmezési mezőt nyit egymás számára, mint az egyébként önmagukban is inspiratív individuális projektek.

A "Rhizom" (http://www.ensba.fr/rhizomes/) - a szerző szavaival - egy „tűnékeny és kollektív” mű létrehozását tűzte célul. Egy 192 piciny részletre szeletelt kép darabjait ajánlja fel Drouhin a potenciális résztvevők számára, annak érdekében , hogy azt saját webhelyükön tárolva tegyék láthatóvá. A teljes képnek csupán azok a részletei jelennek meg az egész képet tartalmazó weboldalon (http://www.ensba.fr/rhizomes/rhizomes.html), melyet valamelyik résztvevő „befogadott”, és saját webhelyén elérhetővé tett. A kép azonban feltehetőleg sosem áll össze a hálózat különböző sarkaiban elérhető mozaikokból, mivel a „befogadás” határozott időre szól: van aki csupán néhány napra, esetleg órára vállalta egy részlet elérhetővé tételét, így az a vállalt idő leteltével örökre láthatatlanná vált.

Gregory Chatonsky „Nervures” című munkája (http://www.incident.net/works/nervures) a „Rhizome” tematikájára reagál: míg a „Rhizome” a „közösen láthatóvá tett, tűnékeny kép”-pel, a „kollektív demonstrációval” foglalkozik, addig a „Nervures” a befogadott képrészletek „képtelen” geográfiája iránt érdeklődik. A képrészletek kezelése, bemutatása helyett az azoknak helyet adó szerverek és a látogató számítógépe közötti útvonalakat kutatja Chatonsky. A hálózattal kapcsolatban szinte közhelyszerűen emlegetett idegrendszer-analógiát felhasználva a „Rhizome”-ot a digitális emlékezet metaforájaként kezeli. Teszi ezt nem szokványos módon, amennyiben topográfia helyett topológiával foglalkozik, illetve az elérhetőség térbeli koordinátáit emberléptékű (és a hálózatnak megfelelően időbeli) megfeleltetéssel helyettesíti: a testetlen digitális térben a távolság (illetve az annak leküzdésére fordított energia) a sávszélesség függvénye, tehát időbeli kategória. Messze van ami lassan érkezik meg a néző számítógépére, közel pedig az, ami esetleg geográfiai értelemben távora esik, de nagy szávszélességű kapcsolaton keresztül érhető el. „Egyforma” sávszélességet tételezve fel az tűnik közelinek, ami iránt kevesen érdeklődnek, hiszen ha ugyanaz az útvonal népszerű a netizenek körében, akkor sokakkal kell megosztozni a sávszélességen letöltéskor, az érdektelen webhely felé viszont szabad az út. Az idegpályák direkt megfeleltetése a hálózat ösvényeinek sokat emlegetett közhely, Chatonsky csupán logikusan igyekszik végiggondolni a felvetődő kérdéseket, s szellemes metaforáival valóban sokmindent tisztáz, de felhívja a figyelmet a talán frappáns, de túlzott és megalapozatlan egyszerűsítés veszélyeire is.

Végül a látogatóra bízva az értelmezést, a http://incident.net/ címről elérhető oldalak közül Chatonsky ”Third Rivens” című munkáját (http://www.cicv.fr/creation_artistique/online/3rives/home/) szeretném kiemelni: a munka virtuális valóság(VRML) technológián alapul, és rendkívül inspiratív módon használja ki a három dimenziós tér nyújtotta látványvilág-többletet, annak ellenére hogy a térbeli interaktivitás lehetőségeit nem használja ki maradéktalanul. Terveink szerint Reynald Drouhin és Gregory Chatonsky ez év második felében a C3 központ vendégeként egy olyan közös virtuális valóság projektet valósít meg, melynek témája éppen a VRML nyújtotta interaktivitás kutatása, s amely e munka továbbfejlesztésének is tekinthető.





2000. április 11.

2000. április 11.
PRINT