UBI3

Virtuális intézmények
A Műcsarnok és a Ludwig Múzeum új hálóhelye

Talán a névre való keresés lehetősége miatt vált a világháló univerzális kommunikációs formává, mely alternatívát jelent a mainstream média által uralt, offline nézőpontból nézve aggasztóan hatalmas felületek mellett (mint amilyennek például a rádió, tv, nyomtatott sajtó által alkotott, jobbról-balról manipulált információfüggöny tűnik). A médiától független esély a jelenlétre. Elég, ha tudjuk az adott személy, tárgy, cég, intézet stb. nevét, máris rákereshetünk. S meglátjuk azt, amit ki-ki magának tervez(tet)ett: hálózati megjelenés, image (önmagáról kialakított kép), kommunikációs stratégia.

Egy művészeti intézmény esetében persze a kommunikáció egyébként húsbavágó szempontja mellett presztízs-okok is szerepet játszanak: ez egyenesen vezet az adott műintézmény szakmai, társadalmi, azaz valós súlyával arányos hálóhely kialakításának igényéhez.

A virtuális látogatók számát mindemellett sokan alábecsülik, pedig például a Műcsarnokot közel annyian látogatják a hálón keresztül, mint a Hősök terén egy átlagos hétköznapon.

A két új honlap ezért kiemelkedően fontos és modellértékű. A Műcsarnoké azt mutatja a fonákjáról, mennyire fontos lenne, hogy a megrendelő és a tervező értse egymást, hogy a megrendelő tisztában legyen azzal, mit képes hosszútávon is fenntartani, tartalommal megtölteni és képviselni. A Ludwigé pedig azt, hogy az apró lépések taktikája gyakran hasznosabb az impozáns és készen kapható terveknél, mert a kialakítás (és tanulás) folyamata során óhatatlanul elkövetett hibák így kiküszöbölhetővé válnak.

 

 

A Műcsarnok új honlapja
http://www.mucsarnok.hu

Az eddigi masszív text only (képtelen, azaz kép nélküli) hálóhelyet felváltotta valami más.
Meglepő és impozáns honlap, soha nem látott munkaráfordítás. Ugyanakkor problémás megoldás, egy gigászi vállalkozás torzója. Egy projekt, amely arra irányult, hogy internetes megjelenésben a Műcsarnok minden magyar képzőművészeti intézmény előtt járjon...

Csak miután az ember keresztül-kasul bejárta a honlapot, veszi észre, hogy már a kezdőlap tele volt árulkodó jelekkel. Nem lehet választani Flash és html verzió között, marad a Flash, ami a gyakorlatból kiindulva a felhasználók egy részét eleve kizárja a további információszerzésből. (Lásd http://www.dack.com/web/flashVhtml/) A kezdőlap közepén a készítő, Kupcsik Adrián neve igencsak hangsúlyos helyre került, pontosan az oldal mértani középpontjába. Ritka megoldás, önmagáért beszél. (A lapot ezen kívül jegyzi még a Frutta Elettronica, róluk lásd http://www.origo.hu/internet/multimedia/20011017magyar1.html)
Ezen a helyen még úgy tűnik, mintha angol változat is lenne, de ebben aztán csalódnunk kell. (Jó, legyen mucsarnok.hu a cím, bár ez egy külföldinek biztos felér a mitsütszkisszűcs-csel, azt azonban ettől függetlenül még mindig érthetetlen, miért lett az intézmény angol neve Kunsthalle.)

A Flash jellegéből adódóan az adatok az átlag felhasználó gépén lassan töltődnek be (Lásd http://index.hu/tech/uzlet/csicsa/). Amennyiben betöltődnek, további apró furcsaságokra bukkanunk. Az "Állapot: _Műcsarnok file feltöltve 100 %" felirat érdekes, hasonló sok helyen látható a világhálón, képernyőn tartása ennek ellenére értelmetlen: nem tudni, hogy a feltöltött eseményekre vonatkozik-e vagy adatfüggetlen animáció. A "Tartsd nyomva az egér-gombot és mozgasd az egeret" ugyanennek a jelenségnek a másik fele. Nem csupán magyarul hangzik rosszul, de jelzi, hogy nem a felhasználó kezében van az irányítás, ellenben bizonyos próbatételeknek meg kell felelnie, ha meg akarja szerezni a kívánt információt. Különben szegény idegenajkú szörfer itt már végérvényesen bedobja a törülközőt.

A valódi tartalomelosztó oldalra jutva mintha egy gigantikus projekt kellős közepébe ugranánk. Első ránézésre játékos grafika, impozáns Flash-animáció. Másodjára azonban luxusnak tűnik a navigációs felület. Nagyon szép, de nincs mögötte tartalom. (De kevés például egy térben követhető kiállításhoz is. Ha majd ezt is meg akarják valósítani, akkor újabb ablak kell hozzá.) A navigáció és az információ aránya felborítja a struktúrát. Az alsó felületen kicsi a nyíl, nehezen kezelhető, a betűméret pedig nem növelhető. Talán maradt egy kis hely a tartalomnak is, de a viccelődést gyorsan rövidre zárhatjuk: nincsenek fenn az információk, a képeknek pedig - egyetlen épületportré kivételével - még hűlt helyét sem találhatjuk. A standard információk között a régi telefonszám szerepel és többek között öt olyan munkatárs neve olvasható, aki már nincs az intézményben. Ez persze már korántsem a tervező hibája.

Elvarázsolt kastély honlapjára jutottunk. A sarokban láthatatlan óra. Játékosan rejtegetve három pötty jelzi a továbblépést. Ennél a résznél talán a legfájóbb, hogy a Flash és a html vegyesen került felhasználásra. A kurzor mozgatásánál szembetűnő, hogy nincsenek barátságban egymással. Ha a klikkelés után arrébb húzzuk (hogy mondjuk az alsó mezőben levő nyilacskákat kezeljük), többé nem tudhatjuk, honnét indultunk el.

A Velencei Biennálé oldala szép, a biennálétörténet informatív, kár, hogy az évszámok jó része hiányzik. A design itt is rácsúszik a tartalomra: a képek felületén nem lehet tudni, hogy hangulatfestő elemekről van szó, korábbi művekről vagy esetleg azok montázsáról. Érdekes viszont a két művész arcának keverése.

A legerősebb rész az eseménynaptár lehetne, ha a navigáció nem nyomná el itt is, még kevésbé indokoltan az információt. Pedig itt aztán jöhetne rengeteg kép, szöveg, katalógus rangú publikációk is akár, mint a tavalyi Áthallás című kiállításhoz készült komoly anyag. Kár, hogy nincs ide belinkelve, így jelenleg nem érhető el. Hűlt hely. Persze nemcsak ezért hiányos ez a rész, hanem mert nincs feltöltve. Az egyes eseményekre klikkelve nem érhető el szinte semmi. Néha kurta szöveg, néha csak a kiállítást gondozó kurátor neve. Mi ez, pellengér?

A beígért színkódok nem kerülnek végül alkalmazásra: a belföldi, külföldi kiállítások, egyéb események nem különülnek el, az egyszerre futó kiállításokat nehéz megkülönböztetni egymástól. Ha kiválaszt valaki a fenti naptárban valamit, utána az idővonal fut tovább, a szisztematikus haladás lehetetlen. Gyakran lefagy az egész. A kapcsolat a külvilággal, azaz a linkek sorrendje esetleges, strukturálatlan, nincsenek frissítve, és nehezen érthető, hogy miért nem külön oldalon nyílik meg? Miért kell hozzá elhagyni a Műcsarnokot? Egyszerre csak egyet nézhetünk meg?

Mindennek az ellentétére lásd például http://www.palaisdetokyo.com/, ahol nincs mindenre magyarázat, mégis működik.

U kommentárja

"Tupírka, téged megkoreografáltak"
/Csinibaba/

Kíváncsi vagyok:
a lehetőségekhez képest minimális információt kapok...
visítok, mert a gépem teljesítményét legalább háromszoroznom kellene...
keresek, de nem találok...
játszanom kell, de most nem szeretnék...
már másodszor Lépek Be...
mikor volt a micsoda?....
írok a "Fórumba" és kérdezek...
hátha...

Hardcore designer vagyok:
kurvafasza...
lenyomjátok az összes többi....
WoW...
rohadj meg, hogy Neked jutott eszedbe...
különbenismáregyéveláttamilyet....
különbenismáregyévecsináltamilyet....
különbenistudomhogyhonnan....
különbenistudomhogytőlem....
végre valaki el tudta adni magát...
éljen a forradalom....

Megrendelő vagyok:
izé...
én nem tudom, hogy ki fogja...
majd megkérdezem...
nem tudom, de valami jópofa...
... értenem kellene hozzá...
... tanulnom kellene...
... döntenem kellene...
ez nem működik...
nálam nem így néz ki...
panaszkodnak...
ja, hogy így...

"Csak félig lenne meg az, ami nincs..."
/Csinibaba/

 

 

A Kortárs Művészeti Múzeum / Ludwig Múzeum honlapja
http://www.ludwigmuseum.hu

A Ludwig Múzeum honlapjára tévedve (hiszen a furcsa domain-választás miatt szinte csak idetévedni lehet) azonnal kiderül, hogy egy olyan intézményről van szó, ahol műtárgyak vannak. A Műcsarnok honlapján a képek és egyéb információk hiányában ez az, ami csak a legvégén válik világossá.
A címlapon az állandó gyűjteményből származó képek villannak fel, szembeötlően, jól adagoltan. A felső frame-ben található az intézmény neve, és ráklikkelve a további angol és magyar tartalom. A puszta gépíráson túl talán erőteljesebben lehetett volna jelezni, hogy kiről is van szó, így azonban a corporate identity a legutolsó fogalom, amelyről ezzel kapcsolatban elmélkedni fogunk. Ugyanez a hiba jellemző a logóra is, melyet illusztráció helyett a valódi értékének megfelelően lehetett volna használni. A további tájékozódáshoz szükséges gombok rejtélyesek, lefelejtett tartalmuk csak a státuszban jelenik meg, ezt kis jóindulattal játékosságnak is értelmezhetjük. (Ha nem vagyunk annyira jóindulatúak, akkor az egész website-ra jellemzőnek mondanánk az adatok szisztematikus rejtegetését. A kezdőlapon ember legyen a talpán, aki megtalálja a labirintus nyílását, a további oldalakon pedig a szövegtelen szubjektív színkódok desifrírozásával kellene egy külön céget megbízni.)

A címlap összbenyomása kellemes, további tartalommal kecsegtető, ráadásul a színösszeállítás is rendben van, az alapinformációk: nyitva tartás, megközelíthetőség, stb. elérhetőek.
Az aktuálisból sajnos nem vezet tovább út, nyilván erre lenne logikus a további tartalom felfűzése. Ha ügyes a felhasználó és véletlenül arra viszi az egeret, akkor a felső frame-ből léphet tovább, egy remélhetőleg átmeneti oldalra. A régivágású felületen hirtelen csapongóvá válik a design, és úgy tűnik, mintha a felújítás után a régi verziókat nem dobták volna el. A színvilág felbomlik, szivárványossá válik: túlzás a kék-barna-zöld kavalkádja. Az oldal kialakítója az áttekinthetőség kedvéért valamelyik színt következetes vezérszínként alkalmazhatta volna.

A tartalom azonban láthatóan állandóan fejlődik, és magyar viszonyok között szinte döbbenetes, hogy a múzeum még kiállítás-előzetest is közöl. A múlttal ugyanakkor picit mostohán bánnak: csak 2001 márciusától vannak információk a listák mögött. A kép még hiánycikk, nem jut minden kiállításhoz. Az átalakulásból kifolyólag vannak persze aránytévesztések és elvarratlan szálak: a státus résznél egyetlen információcska található. Ezért talán kár volt külön oldalt nyitni, bár az is lehet, hogy a mecénás így akar tündökölni. Feltöltés alatt áll még sok minden, kicsit logikátlan néhol a struktúra, a szerkesztés is ráfér, de összességében jól használható oldalról van szó. Nem nyújtóznak túl a takarójukon: az információ (legalábbis potenciálisan) ott van, a tálaláson és az egyszerű elérhetőségen még kellene javítani.

Alta Vizsla:
A Műcsarnok kifejezésre a Vizsla a magyar weben 9 272 weblapot talált
A Ludwig Múzeum kifejezésre a Vizsla a magyar weben 6 311 weblapot talált
A Magyar Nemzeti Galéria kifejezésre a Vizsla a magyar weben 34 600 weblapot talált
A Szépművészeti Múzeum kifejezésre a Vizsla a magyar weben 3 955 weblapot talált

 

 

2001. október 18.
PRINT