UBI3
Két c között a legrövidebb görbe
www.cperu.hu
Révész László László és Lepsényi Imre honlapja

Ritka a művész által készített, nem kizárólag kommerciális weboldal Magyarországon. Ha valaki veszi a fáradságot és ezt a műfajt választja, becsülendő unikumnak számít. Révész László László Lepsényi Imrével közös munkája, a cperu.hu lassan egy éve látható a hálón.

Révész festményeivel tulajdonképpen - amennyire ez lehetséges - évek óta a kommerciális érvényesülés lehetősége és a tiszta avantgarde alapállás között egyensúlyoz. Mint azt tudjuk az egyensúlyról: mindig kényes. Az utóbbi évek festményei azt sejtették, hogy egy később elkészülő anyagban majd végleges formájukban jelennek meg, majd a következő kiállítás is, és a következő is... A mű helyett a hangsúly így inkább az életműre került.
Révész, a magyar médiaművészet egyik meghatározó egyénisége és partnere, az újonc Lepsényi Imre, ezzel a szájttal is valami hasonlót villant föl. Egy később létrejövő kész alkotásra utalnak, lehetőségeket villantanak fel, anélkül, hogy befejeznék a mondatot. A szájt alapszerkezete sokféle lehetőséget rejt magában és fenntartja ezt a kényes egyensúlyt. Kamaradarab-gyűjteményt látunk, a Révész médiamunkáiban megszokott, és a kevéssé ismert Lepsényi Imrétől meglepően magas színvonalon. Tér-idő rendszerjátékok sorát állítják ki az internetező közönség előtt, ahol mindegyik rendszer önálló életet él, de nem igazán fejlődik.

Harmadik látogatásra sem találtam újdonságot a cperu oldalán, pedig folyamatos változást ígér a bevezető szöveg. Sebaj, lassabban fejlődik az ügy, mint ahogy én szörfölök. Volt már ilyen, sőt: attól tartok, lesz is.

Művészeti vagy üzleti vállalkozás? Végigpörgetve az oldalakon az utóbbira tippelek inkább, bár talán pontosabban fogalmazunk, ha azt állítjuk, hogy e szempontok keveréséből adódó helyre bukkantunk, melynek kulcsszavai az interfész-dizájn és a flash-animáció.

Az interfész-dizájn az ember és a gép közötti kommunikációt hivatott elősegíteni, sőt, megoldani. Nevezzük tehát alkalmazott művészetnek, kommunikáció-formatervezésnek, hisz elkel a kreativitás e két egészen másként gondolkodó faktor közötti híd építése közben. A számítógépen futó operációs rendszerek világából merített példán azt is könnyen beláthatjuk, hogy nagyon nem mindegy, milyen ez a híd: szigorúan, katonásan szöveges, mint a DOS (technikai, katonai esztétika), vagy intuitíven, viccesen képes, mint a MacOs-ból lett Windows (irodai, dolgozószoba esztétika).

A flash-animáció internetes környezetben releváns. Vektorgrafikán (vonalrajzon) és animációs eljárásokon alapuló technológia, melynek segítségével a tévéből, moziból ismert mozgalmas, hangeffektekkel dúsított képi világ már a jelenlegi átlag-kis sávszélességen is elérhetővé válik.

Feltehetőleg a szájt referencia-jellege (azazhogy nincs mögötte a funkció, amit a megrendelő által elérni kívánt hatás jelentene) miatt van az, hogy nézegetés közben végig a Necro Enema Amalgamated által néhány éve hangoztatott szlogen jár a fejemben: interactivity is a lie. Az interaktivitás hazugság. Bizony itt, talán a flashgarden kivételével sehol nem tudom értelmesen befolyásolni az események menetét. Klikkelek és látom, hogy behajtani tilos.

Az egyes darabokról:

A kezdőoldal szépsége csakis lassú kurzormozgatásnál élvezhető. Már az alapstruktúrából kiderül - és ez a benyomás a legapróbb részleteknél sem változik -, hogy Révész és Lepsényi is pontosan tisztában vannak a lehetőségeikkel, be tudják mérni, merre vezethetnek a bejárható utak. Jellemző, hogy talán a legnagyobb - ez is elhanyagolható - következetlenség az, hogy a back to menu fennmarad a főoldalon is.

A cperu ars poeticája szerint interaktív projekteket készít. Az itt található tíz javaslat feltehetően referencia-célokat szolgál. Van közöttük modell (semi, moon, timeprism, flashGarden) életmodell (treee), effekt (c: at the moment only a short dance, c-clip, abc, i-dill, room-i). A legkomolyabban a flashGarden van megcsinálva, bejön a c (at the moment only a short dance) leheletnyi lírája és az i-dill kattogó fogyasztáskritikája. Sem címében, sem tartalmában nem sikerült megközelítenem viszont a room-i-t.

A semi sokat ígér, keveset nyújt: túljutott az egyszerű bájon, most inkább félbehagyottnak tűnik.
Az i-dill Révész egyéb munkáival szoros kapcsolatban álló mű, talán az oldal legjobban eltalált darabja. A kis köröcskék funkcióján még azért eltöprengünk. Mint ahogy más előjellel töprengésre ad okot a Moon shadowwalk is, amely sokadik nekifutásra is érthetetlennek tűnik. A flash felhasználása az egyetlen mozgó részért lenne érdemes, a nagy felületre nem kellett volna elpazarolni.
Hullámzó változatosság jellemzi a szájt anyagát és színvonalát is. A hullámzás a táncos-munkában éri el csúcspontját. A táncospár háta mögött változó tér önmagáért való térteremtő képességét hosszú percekig lehet elmerülve vizsgálgatni, megunni azonban tizedik visszatérésre sem lehet.
A timeprism izgalmakat ígér és bár úgy tűnik, valamit mindenképpen mondani akar, biztos, hogy soha nem fogjuk kitalálni, mit.
Az ABC egyszerű élmény - kamaszkorunk szép emléke a neonosítás korából.
A treee álinteraktív darab, kicsit kilóg a sorból, explorerben nem igazán jó.
A c-tánc-ban az a trükk, hogy klikk nélkül újragenerálja a képet.
Nagy meglepetés a flashgarden, amely játékosan lenyűgöző. Szép, jól kitalált, agyzsibbadásig bámulható munka. Két gyenge pontot a kákán is csomót keresve lehet rajta találni: az URL feleslegesen van rajta az oldalon, amely indokolatlanul nyílik új ablakban.
A crew részben kicsit érthetetlen Kovács Péter munkáinak jelenléte, de az answermachine semmitmondó jellege, a Révész mediaworks elnagyoltsága sem mutat tovább.

Talán ha a szerzőpáros egy kicsit kevesebbel beéri és csak az igazán kiérlelt anyagokat teszik be, akkor, itt jöhetne egy nagy közhely, szóval akkor az már egy másik szájt lenne.

2001. augusztus 30.
PRINT