Szövényi Anikó
Random helyzetjelentések Londonból IX.
Sztár szörf
Nekivágott a városnak, hogy megtudja, kik is a legbefutottabbak a szigeten. Első útja a Tate Britainbe vezetett, ahol négy művész izgul azért, hogy melyikőjük veheti át Madonnától a 20.000 £-os Turner Prize-t. Ábécé-sorrendben első Richard Billingham két videóval. ‘Tony Smoking Backwards’ és a ‘Ray in Bed’ pontosan arról szólnak, ami a címük. Az előbbiben egy fiú arca látható cigarettázás közben, visszafelé és lassítva lejátszva. Míg a másikban Billingham idős apja alszik, sokszor egészen közeli, bőrpólusokig hatoló képekben elmondva. Mindkét mozi direkt amatőr stílusú, remegő kézikamerázással, sokszor életlen képekkel, rossz minőséggel. Az intimitás-megfigyelés témakörben mozognak a filmekhez kapcsolódó tűéles fényképek is.
A második jelölt Martin Creed, ő a szokásos sajtóbotrány -"ez művészet?!"- idei kulcsfigurája a ‘Work – The Lights Going On and Off’ című installációval. Ez is az, ami: üres teremben percenként fel- és lekapcsolódó lámpák.[ pic01] Creednek nem ez az első ultraminimalista munkája, korábbi ilyen darab tőle pl. a ‘Door Opening and Closing’ is.
A harmadik, Isaac Julien szintén két videót mutat be. A ‘The Long Road to Mazatlan’ videóklipszerűen színes, divatos témát dolgoz fel: két meleg cowboy szerelmét a sivatagban. Abszurd hangvételű a direkt giccs motívumok használata és a szereplők kortárs-tánc elemekből felépített mozgása miatt, ez utóbbi momentum teszi izgalmassá ezt a kissé formalista videót. A másik film, a Vagabondia viszont egyszerűen kínos.
A negyedik jelölt Mike Nelson, akinek ICA-beli kiállítását pár cikkel ezelőtt látogatta meg a szörfös. A korábbiakhoz hasonlóan a művész itt is egy labirintust épített fel különös hangulatú terekből. A ‘The Cosmic Legend of the Uroboros Serpent’ egy régi lepukkant raktárhelyiség, irodával, hosszú dezorientáló folyosókkal. [ pic02 ] Bennük ósdi ipari kellékek felhalmozva, úgymint lécek, szerszámok, motoralkatrészek, telefonok, stb. A légkör leginkább apu fészerét vagy egy szocialista raktárt idéz.
A Guardian kritikusa szerint mindegyik munka unalmas és már ezerszer látott. Hát tényleg nem esett hasra hősünk sem.
Ha már sztárolás, gondolta, elugrik a Lisson galériába, megnézni mivel foglalkozik Tony Cragg mostanában. De ó jaj, a mester megöregedett, s hősünknek hatalmas puhán csavarodó organikus formák akadémizmusával kellett magát szembetalálnia. [ pic03 ] [ pic04 ] [ pic05 ]
Tehát könnyedén siklott tova a Whitechapelbe Mark Wallinger, a pillanatnyilag legfontosabb brit művész kiállítására, a ‘No man’s Land’-re. Õ egyébként az idei Velencei Biennáléról is ismerhető. A munkák a hit témakörét ill. nem kisebb metafizikai kérdéseket feszegetnek, mint halál, tér, idő. A nagyívű vállalkozás mindjárt egy monumentális darabbal vágja mellbe az érkezőt: a ‘Prometheus’ című installáció külső terében videón látható a művész, villamosszékben ülve, miközben lassított, így debil hangon énekli Ariel dalát Shakespeare Viharából. [ pic06 ] Az installáció többi része egy teljesen fehér helyiségben folytatódik, ahova cipőt levéve automatikusan nyíló ajtón keresztül lehet bejutni. Igen, pátosz és túl nagy szavak. A szörföst inkább két egyszerűbb, kevésbé nehéz videó nyerte meg: a ‘When Parallel Lines Meet at Infinity’ címűben egy, a kép közepén lévő kis fekete pötty ‘utazik’ a metrón a vezérlőkabinban, csöndben körbe, állomásról állomásra, azt az érzetet keltve, mint a klasszikus sci-fikben a főhős előtt lebegő, annak helyes irányt mutató apró kísérő-mütyürök.
A másik tényleg nagyszerű film a ‘Treshold to the Kingdom’. Reptéren, a "nemzetközi érkezések" kapun belépő utasokat vett fel Wallinger, mozgásukat lelassítva és egy templomi kórusművel kísérve. [ pic07 ] [ pic08 ] A lassítás az érkezők, ‘földre szálltak’ mozgását lebegéssé változtatja plusz abszolút hangsúlyossá teszi az arcukon megjelenő várakozó, csalódott, örvendező, stb. alapgesztusokat. Így tanulmányozható pl. a légiszemélyzet magabiztossága, néhány öreg hölgy vidám egymásratalálása, egy férfi teljes tanácstalansága.
Huh… küzdelmes, gyomrát kissé megülő napot tudhat maga mögött hősünk, de végül is ez a két videó nagyon rendben van.