Szövényi Anikó

Random helyzetjelentések Londonból X.

Kétpólus szörf

Hol is hagyta abba legutóbb? A sztároknál. Az akkori felsorolás végére Mark Amerika net-művésszel tenne pontot egy időre. Õ '93 óta foglalkozik webbel, és most rendezett retrospektív bemutatót az ICA-ben. A http://amerika.newmediacentre.com címen korábbi munkái mellett található egy új site, a 'Filmtext' [http://filmtext.newmediacentre.com/FILMTEXT.html] is, amit erre a kiállításra rakott össze: 'A világ végéig' c. Wenders filmhez hasonló atmoszférájú világban, holdbéli tájon szintről szintre haladhat a "metaturista". Minden szinthez rövid álomszerű filmek, kissé patetikus szövegek és különös ambient zajok, zenék tartoznak (megjegyzendő az a szép megoldás, hogy külön linkek hívják elő az adott szint zörejeit egyenrangúvá téve a hangokat a szövegekkel, vagyis "I carry my network with me whereever I go." ("Viszem magammal a hálózatom, akármerre járok.")

Szintén friss munkája a 'How To Be An Internet Artist' [http://www.altx.com/ebooks/artist.html] című e-book, mely valószínűleg a 'Filmtext'-hez hasonlóan nélkülöz minden szerénységet és tartalmaz minden divatos kifejezést, mint pl. hypertextuális tudat, cyborg narráció, reality hacking, de mindezt abban a pillanatban túl nagyívűnek találta hősünk ahhoz, hogy elolvassa.

Ha már ott volt az ICA-ben, megnézte Michael Atavar kétnapos vrml-installációját is, a hatalmas vászonra kivetített '.sciis' -t [http://sciis.caiia-star.net/start.html]. Yves Klein és Barnett Newman színeit idéző absztrakt környezetben a szörföst egy narrátor hang irányítja, segíti a tájékozódását és utasításokat ad, hogy merre folytassa útját. A Klein-kék vagyis a kék képernyő ragyogása Atavar más munkájának pl. a 'thethingasitis' [http://www.atavar.com/atavar/] textuális ügynek is alapmotívuma.

Kilépve a napsütésbe, a lehető legnagyobb környezetváltozásra törekedett hősünk, a virtuális pátosz túladagolását próbálva ellensúlyozni átsiklott az East End-re, hogy autószerelő-műhelyek és kebabosok között frissebb művészetre leljen. Még szerencse, hogy fordulatot vett a történet. A VTO galériában a kellemes 'Penny Dreadfuls' várta.

A csoportos kiállítás címadója egy 19. századi képregény, amit egyszerű, bunkó, brutális és félelmetes világa tett népszerűvé akkoriban. A munkákat tehát a feketehumor és a veszély abszurditásának témája fogja lazán össze. A bejáratnál Rory MacBeth trükkös hiperrealista szobra, a 'Flora' fogadta [ pic01] [ pic02 ] : klasszikus külső jelmez hétköznapi belsőt takar - kilógó tornacipő és pulóverujj, ráncok a bőrön. Gail Pickering 'Flour-Bomb Maker'-ben [ pic03 ] egy földalatti bombakészítő-műhelyt rendezte be. Seb Patane installációjában -'Porfiria (Isaac and Malachai)'- két fekete arctalan figura ül egy csővázon, s néha 60-as évekbeli filmek vidám űrhajó-zúgásaira emlékeztető zörej hallatszik ki mögülük [ pic04 ]. Hazafelé menet teljesen véletlenül szaladt bele a Spitalfields piac sarkában a Gate 13 nevű kiállítóhelyiségbe, amit néhány lelkes fiatal kapott meg két hónapra a helyi önkormányzattól, mielőtt abból újra ruhaboltot csinálnak. Szinte nem is lepődött meg azon, hogy ez a talált galéria érdekes munkákat is rejteget. Ilyen pl. Matt Calderwood videója, ami egy vászonra két oldalról volt vetítve [ pic05 ] [ pic06 ] : egyik oldalon latható egy lyuk a falon, amit a másik oldalról épp üt a művész. A másik egy jóleső formalista installáció: Laurence Kavanagh üvegdominókat rakott ki a földön pókháló-szerű elrendezésben, amik a rájuk vetülő fényt különösen törik meg és szórják szét [ pic07 ]

Igazán kedves tőlük, hogy ilyen kellemes meglepetést szereztek hősünknek a nap végére.

 

2001. november 23.
PRINT