Gróf Ferenc:

Spricc a sekrestyében
Wim Delvoye: Vitraux
01.19.-03.16. Galerie Nathalie Obadia, Párizs

Miután Wim Delvoye lezárta a "Cloaca" projekt 2001-2002-es szakaszát, s gépezetét ellátta a "NEW&IMPROVED" matricával, szinte azonnal egy újabb nagyszabású munkába fogott. A gótikus katedrálisok üvegablakait imitáló, tizenkét darabból álló sorozat a belga művész eddigi munkáinak keresztmetszetét tárja elénk

                                                             

Delvoye alapstratégiája az ellentétpárok kijátszására épül: minél távolabbi elemeket kombinálsz össze egy műtárgyban, annál erősebb jelet alkothatsz. Egyes munkáiban a belga-flamand kispolgári miliő (porcelán csecsebecsék, posztfeudális heraldika, műmárvány, stb.) önmagában is abszurd giccs-univerzuma koccan össze a hétköznapi fogyasztási cikkek, berendezési tárgyak, eszközök kvázi-dizájnjával. A hólapátra, vasalódeszkára festett címer, míg a betonkeverőkre Singer-stílusú relief-kamuflázs kerül. Ezen kisebb léptékű szobrok mellett nagyobb dekor-feladatokat is bevállalt.A stílfűrész geometriájához butított, műanyag lapokból kikanyarított, "flamboyant" markoló csupán pár köbméternyi, de a fából kifarigcsált, jó vastagon lelakkozott, tiroli vadászházat idéző betonkeverő dömper "egy az egyhez" méretezésben került kivitelezésre.Az ellentétek játékának költői példáját mutatják azon nyomatai, melyeken intim, családi üzenetek olvashatók sziklafalakba vésve. "Mike, vacsora a sütőben -- Jill", "Anyu, a kulcsok tudod hol vannak...". Egyszerű Photoshop-effekt, amit a méteres vászonra készített ink-jet nyomatok durva rasztere felejtet.

Az állatvédők idegeit tetovált disznóival borzolta. Egyszerű, szinte kocsmai poén: mindenki röhögött már a különböző motorosklubok díszpéldányain, amint százhúszplusz kiló körüli, göndörödő szőrzettel és heavy metál magazinokból kimásolt tetoválásokkal borított testükkel begörnyednek a pult fölé és egy újabb sört rendelnek szikkadt bélrendszerük rendbehozatalára. Delvoye hasonló biológiai paraméterekkel rendelkező élőlényeket, nem nehéz kitalálni: sertéseket ékesített "Harley Davidson", "One Love, One Life, One God", valamint "I Love XY" feliratokkal, természetesen a megfelelő tipográfiai és színrendészeti szabályok betartása mellett. Amúgy életszagúan. A tetovált disznók, miután sorsuk bevégeztetett és fehérjeállományuk elindult egy vágóhídi futószalagon, szárított bőr formájában kerültek be a művészeti ipar vérkeringésébe.

Az agrárkultúra szofisztikáltabb ágazatai is sorra kerültek. Az elmélyült intarzia szaktudásról tanúskodó "Márványpadló" sorozat nem más, mint felszeletelt szalámik, sonkák, kolbászkák kaleidoszkópja. A gyorsan romlandó húsáru-kollázsok fotódokumentáció formájában, plexilappal fedve kerültek bemutatásra. Hasonló fotósorozatot alkotott tetovált sonkaszeletekből, mely egy szobrászati alkotás "háttérzajaként" szolgált. A "Csók" című szobor két kitömött dámvad szerelmi aktusát ábrázolja -- misszionárius pózban, azaz a tehén hanyatt fekszik, míg a bika felülről "csőrözi". A Greenpeace valószínűleg nem részesíti életműdíjban a szerzőt, de mit lehet tenni, a "plebejus", vulgáris humor a Delvoye-diszkont állandó árucikke.

A bevezető sorokban említett "Cloaca" című mű Delvoye legnagyobb szabású projektje. Több éves tervezés, több tízezer dollár, valamint biológiai kutatóintézetek háttérmunkája szükségeltetett ahhoz, hogy létrejöjjön ez az installáció, ami az emberi emésztés modelljeként működik. A felületes szemlélő számára mindössze egy sztk-ból elorozott lombikrendszernek tűnik. Tartályok, csövek, zavaros folyadékok, nikkelezett alkatrészek, számítógépek -- és valami szag, valami ismerős szag... Nem, a kedves kiállításlátogató nem téved, ez szarszag. A Cloacából ugyanis 27 óránként, csinos hurkák formájában fekália buggyan elő. A tartályrendszer egyik végén bekerül a táp -- bármilyen tápanyag szóba jöhet, amivel az ember él, azaz rizs, kóla, gumicukor, füstölt oldalas --, áthalad az emésztőtraktuson, ahol pontosan beszabályozott viszonyok közepette humán enzimek és baktériumok tevékenykednek, majd egy alapos sűrítést követően egy forgó fémlapra plottyan a végtermék. A biorudak ezután csomagolásra és némi készpénz ellenében műgyűjtők tulajdonába kerülnek. A 2002-es, "új és tökéletesített" verzió már interneten keresztül kontrollálható, azaz a hőmérsékletet, pH-koncentrációt, perisztaltikát szabályozó automaták ellenőrzését genti otthonából is végezheti a művész. A Cloaca embléma szintén gondos előtanulmányok eredménye. Delvoye nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy egy minden nyelven hasonlóképpen ejtett szót találjon. A Cloaca Maxima persze alapvető kapcsolódási pont a higiénia kultúrtörténetéhez, de az sem utolsó szempont, hogy a Coca-Cola betűiből is kirakható. A végső tipó a Ford logót vette alapul, míg a béltraktussal kiegészített Mr. Clean (avagy Mr. Proper), a tipp-topp háztartások és az antibakteriális közelharc szaktekintélye lett a "szendvicsember".

A fekális, urinális motívumok meglehetősen nagy számban lelhetők fel a "Forrás" (Duchamp, 1917) és a "Merda d'Artista" (Piero Manzoni, 1961) által megjelölt territóriumon belül, de felidézhetjük a mechanikus robotok történetének egyik fénypontját is, nevezetesen Jacques de Vaucanson 1738-as remekművét, a kacsát, mely nemcsak hápogott és dülöngélve lépegetett, hanem vizet is ivott, szemeket csipegetett és szimulálta az emésztés végtermékét is, bűzös golyócskák formájában. A Cloaca fényévekre van Manzoni romantikus ideáitól, de ezt a barokk szerkenytűt minden bizonnyal féltestvérnek fogadná.

Az orvosi laboratóriumok neonfénye járja át a Galerie Obadia-ban kiállított legújabb munkáit is. Gent legjobb üvegmesterével kooperálva készítette el azt a tizenkét hónapról elnevezett üvegablak sorozatot, melyekből a párizsi tárlaton hatot mutatott be. Az elsötétített terem falain a méterszer két és fél méteres, precíz szakmunkával előállított kollázs-ablakok csak az első pillanatban idézték fel a Notre-Dame állott tömjénszagát. A kazettákba röntgen és ultrahang felvételeket illesztett, melyeken a hátoldalhoz rögzített neoncsövek homogén fénye sejlik át. Emberi és állati testrészek monokróm derengése, néhol átszínezve, dekoratív mustrába rendezve, à la Warhol, à la Gilbert&George. Januártól decemberig. A szakrális művészet számára egy templom üvegablaka nem csupán egy "ablak", hanem Szűz Mária megszemélyesítője, aki egyfelől szexuálisan nyitott, mint egy anya, másfelől zárt, mint egy szűz. Delvoye transzparens képei ebből a szempontból a "hús bűneinek" enciklopédiájaként szolgálnak. A csontokat, fémprotéziseket, fogtöméseket, fém használati tárgyakat (gyűrűket, nyakláncokat, öngyújtókat, mobiltelefonokat) az X-sugár képalkotási szabályainak megfelelően csak halvány auraként veszi körül a többi bomlékony szövet, az izmok, a bőr, a belek. A "Május" címet viselő ablak központi helyét egy blow-job (magyarul felláció, avagy szájspricc) felvétele foglalja el, amely önálló munkaként, "Pipe" címen is forgalomba került. Ceci n'est pas...

De, ez "pipe", a javából.

Párizs, 2002.03.11.

Linkek:
Galerie Micheline Szwajcer: http://www.gms.be/main.html
Lacanian Ink: http://www.lacan.com/frameVII11.htm
http://www.time.com/time/europe/generatione/mediums/delvoye.html
http://www.absolutearts.com/artsnews/2002/01/25/29594.html
http://www.galerietanit.com/en/artists.htm

 

 

2002. április 4.
PRINT