«

KÉT MŰVÉSZ - KÉT KURÁTOR

- Reciklált figyelem -

2001 közepére többen azt az észrevételt tettük, hogy a kortárs művészeti színtéren valami hiányzik lakóhelyünkön, Budapesten. Hosszú ideig természetes volt a kortárs kultúrát támogató és befogadását segítô infrastruktúra hiánya, és az is elfogadhatónak tűnt, hogy ez a közeg csak alulról, a giccs, az eladható, a kommersz életmód organikus kategóriai felül alakulhat ki, vagyis csak várni kéne addig, amíg a piaci résztvevôk már finanszírozni tudnák a nem konvencionális, nem azonnal befogadható, nem light/easy típusú kultúrát. Azonban ez a felismerés máig nem jött el, és a közeg irreleváns kategóriák szerint fragmentálódott. Továbbá a mai már rég nem az a (naiv és optimista) fogyasztás-centrikus helyzet, ahol a korábbi, a hideg/propagandaháborús felállásra jellemzô kortárs művészeti kultúra kiépülhetett Nyugaton.

A helyzet megváltozott, ebben az új helyzetben a populáris és az elit hagyományos értékrendje megborul, a populáris a politikai és kommerciális marketing manipulációk lehangoló terepévé lett és ugyanakkor a korábban joggal kritizált elitizmus progresszív, a manipulációknak lokálisan ellenállni képes, pozitív értékké válik. A populárisból demagóg és kommersz lett; az elitbôl közvetlen, azaz nem-mediatizált (érzéki, egyszeri), csak közvetlenül átélhetô megtapasztalható élmény.

Ebben a helyzetben inspirálni szeretnénk a helyi szcénát: olyan meghatározott ideig működô terek létrehozásával, amelyekben egyszerűen megindokolható, egyéni döntések alapján mutatunk be műtárgyakat, művészeti stratégiákat. Kezdeményezésünk a közvetlen kapcsolatokra épülô, tranzit helyzetekben kialakuló együttműködés által valósul meg, és éppen ezért nem a siker, hanem, a folyamat a fô célja, hogy a résztvevôk a manipulációkra kritikusan reagáló folyamat részesei lehessenek.

Városunkban ugyanis paradox módon ugyanazon organikus intézményes rendszeren belül élnek egyszerre és egymást kiegészítve a mindent tompító totalitáriánus diktatúrák lassító és tompító szimptómái, és a globalizált hatalmi struktúrák tartalmakat és műveket elgázoló döntési sebessége. Máig nem alakult ki a művészek és a kurátorok közötti egészséges, egyenrangú eszmecsere kultúrája, a művészek sok esetben kiszolgálják a művészeti intézményrendszert, amit a másik fél legtöbbször el is vár tôlük. Gyakran a tájékozatlanság és a régi reflexek szerinti kényelmes hozzáállás, vagy éppen látványos illusztrációkat igénylô sikerorientáltság (és nem a művészet-centrikusság) jellemzi a kiállítási koncepciókat. Az apparátus lassúságával, vagy manipuláltságával szemben a művészeknek viszont napra készen kell termelni egy-egy intézményes ötlet kiszolgálójaként.

Ezért támadt az az ötletünk, hogy visszanyúlunk a legegyszerűbb stratégiákhoz. A korábbi évtizedek módszereihez, amikor a késôbb fontosnak ítélt művészi megmozdulások tudatosan a közfigyelem perifériáin, a kor vakfoltjain jelentek meg és csak utólag váltak a többség számára is megláthatóvá. Nem egy telített és figyelmes szcéna számára érvelünk, hanem egy kaotikus és figyelmetlen közeg érdeklôdését kívánjuk fölkelteni magánterek, műtermek megnyitásával a kollegák, érdeklôdôk, és ez által a nyilvánosság elôtt.

Kíváncsian várjuk, hogy ez a módszer a jelenlegi intézményes struktúrák árnyékában miképpen működhet.

Budapest, 2001 október

 

El-Hassan Róza, Hegyi Dóra, Sugár János, Süvecz Emese

 

A kiállítások péntekenként 19 és 22 óra között a VIII. ker. Bródy S. utca 15. fszt. 6 (kapucsengô: 27) alatt tekinthetôk meg.

 

email: fmr@mrf.hu

2002. február 9.
PRINT