Horváth Tibor:

Körkérdés a Derkovits ösztöndíjasokhoz
(2.rész)

 

"Derkovits-ösztöndíjasként elfogadnád-e a Kogart Gyűjtemény vásárlási szándékát?"

 

Follárd Barbara:
Nem fogadnám el.

Kelemen Zénó:
Úgy vélem a szándék és az elképzelés nagyon ígéretes. Remélem a célok valóban a leírtak szerint fognak megvalósúlni a teljes nyilvánosság előtt (kitől, mennyiért, szakmai indoklás, fotó a megvásárolt műről stb.) és nem módosulnak útközben. Természetesen megfelelő áron és nem győzöm hangsúlyozni, ha a nyilvánosság előtt (elkerülendő a kis magyar valóságot) zajlik minden, örömmel adom el a munkámat.
Azért kiváncsi lennék, honnan lesz minden évben 100 kortás művész, akik azon a színvonalom alkotanak, hogy érdemes legyen a magyar művészet reprezentálása okán gyűjteni.

Kristóf Krisztián:
ha per pillanat egy kanyim sem volna, nem érdekelne az egész történet és elfogadnám az ajánlatot. még jó hogy :)
viszont általában mindíg pont egy kanyim van, most is. nem fogadom el. szerintem támogatásra az impexhez hasonló helyeknek van (lett volna) szüksége. az valódi táptalaj, nem pedig luxusvitrin.
na mindegy. röhögjünk.

László Dániel:
A megfelelő össszegért történő vásárlási szándék egy természetes dolog, az, hogy hova kerül az alkotás, az nem befolásolja sem az árat, sem az üzlet megkötésének tényét. A minisztériumi pénz a KOGARTon keresztül az alkotókhoz kerül, és ezzel gyakorlatilag a művészek vannak támogatva - ami elég ritka hazánkban!

Lengyel Péter:
A válaszom természetesen igen.

Lóránt Anikó:
NEM

Mátrai Erik:
Tartózkodom a válaszadástól.

Tóth Zsuzsa:
Igen!

 

(1.rész)

2008. április 24.
PRINT