m

„Fiatal és dinamikus”

 

A Novacom által alapított ”első magyarországi Internet művészeti díjak” kiosztására május 17-én került sor. A komoly összeggel támogatott, jól felépített reklámkampánnyal kísért pályázat eredményhirdetését nagy várakozások előzték meg, hiszen a kiírást ismerve valóban az első ilyen jellegű kezdeményezésről van szó. Annál szomorúbb, hogy a nemes szándék valahol útközben kicsit félrecsúszott és végül zavaros döntésbe és még kuszább sajtóközleménybe torkollott. Az ”azonnali közlésre és korlátlan felhasználásra” szánt írásműben az ”új médiák hagyományos információhordozókon való piruszi győzelmét” említik, Peter Lamborn Wilson és Jean Baudrillard pedig mint ”napjaink hírhedtté vált két kultúrteoretikusa” szerepel. Szó esik még a világ legnagyobb drótszobráról, valamint megtudhatjuk azt is, hogy ”Magyarország adottságait, hagyományait és gazdaságát, valamint világhírét is példázza, hogy a Novacom díjátadása borkóstolóval ért véget”.

Pályázati kiírás >>

Egy vélemény a díjazásról

Amikor először elolvastam a Novacom Kortárs Művészeti Díja pályázati felhívását, megörültem. Végre egy pályázat, ami igazán kellett, arról és azokról szól, amit és akiket még nem is biztos, hogy ma műalkotásnak illetve művészeknek gondolunk. Valahol a technológia és művészet határterületein szörfölőkhöz. Itt a nagy alkalom, amikor nyomulni lehet a tuti webes anyagokkal, a különleges, "az info-kommunikációs technológiákhoz kötődő művészetek” bemutatásával. Reméltem, hogy a nyertesek olyanok lesznek, akiknek "egy jó időben kiadott díj sorsdöntő lehet ... a szakmai pályáján”.
Igazán a díjkiosztón lettem csalódott. Ha csak az Index.hu cikkét olvasom el (és nem ismerném a neveket) ugyanis még bizakodhattam volna: "A független szakértőkből álló kuratórium a díjat négy fiatal alkotónak ítélte oda pályázat útján.” Furcsának csak az tűnhetett volna, hogy a nevek mellől lemaradtak az URL-ek, de mivel ismerem a díjazottakat, ezen már fenn sem akadtam. Csalódottságom legfőbb oka, hogy a kiíráshoz és a hozzáfűzött megjegyzésekben elhangzottakhoz képest a zsűri döntése mindenről szól, csak nem a "jó időben kiadott díj”-ról, nem "info-kommunikációs technológiákhoz kötődő művészetek”-ről és nem az "általa terjesztett eszközök kreatív használatá”-ról.
De nézzük a nyertes munkákat:

Eperjesi Ágnes
- VRML statisztika, 1997 (”az utóbbi két évben”)
http://www.sztaki.hu/providers/nightwatch/kiserleti/
A "távközlési hálózatok sajátosságait alkotó módon felhasználó” - nem ő volt az első, de nem is az utolsó ezzel az ötlettel.

St. Auby Tamás
- BELGRADE ACADEMY OF ARTS, 1999
http://www.c3.hu/~iput/belgrad/index.html és ENSPIRALOPEDIA III. 1982 - 2000
http://www.c3.hu/~iput/enspiralopedia2/index.html
”A másik csoportba a konceptuális művészet hagyományát folytató, tehát nem annyira a szenzuális külsőt, hanem mélyebb gondolati tartalmakat hangsúlyozó művek sorolhatók...”

Milorad Krstic - A XX. század története CDROM, 1998?
URL nincs!!!
Biztos, hogy a király udvari festője, aki mellesleg a hoppmester sógora, kell hogy a királytól kegyelmet kapjon? A díjról egyébként a pályázat kiírásakor így vélekedik a későbbi győztes: ”Az Internet, a mobil telefon és az interaktív televízió a XXI. századi fogyasztói társadalom hármas alapegysége, s ezek az eszközök a művészet demokratizálásához is elvezetnek.” De kár, hogy ezt a zsűri nem hallgatta meg.

Kiss Pál Szabolcs - hogy mivel nyert, az sajnos nem derült ki, a díjkiosztón bemutatott installáció mindenről szól, csak nem az "információs technológiák kreatív használatáról”, de legalább fiatal művész.

Sajnálattal kell tudomásul vennem, hogy itt nincs nagyon minek örülni, talán máskor már nem leszek ilyen optimista az első olvasásnál sem.
        
Egy amatőr műkritikus , aki soha nem foglalkozott az informatikai és a távközlési technológiákon alapuló új művészetekkel, nem ismeri jól e terület nemzetközi és hazai elismert képviselőit, valamint a folyton megújuló multimédiális irányzatokat, illetve műalkotásokat.

2000. május 19.
PRINT