kapcsolódó kiállítás:
Budapest Box
Rejtett szcéna a 90-es években
2002. július 5. - szeptember 29.
 

KMKK panaszláda
(Budapest Box, 2002. VII.–IX.)

 

Sugár János:

A művész mint kurátor problémakörről

Nem okvetlen jó jel az, ha a művészek kurátori szerepre kényszerülnek, ez intézménykritika, és azt jelzi, hogy a valami nem működik, dolgok nincsenek a helyükön, esetleg változások vannak készülőben. Az infrastruktúra válságban van és ezért lépnek a művészek.
A demokratikus intézmények visszaszorulása, az erőpolitika és a mediatizálódás párhuzamai jellemzik korunkat. A spektákulum a demokrácia ellensége, amennyiben infantilizálja a kritikai érzéket, élménnyé alakítja a tényeket, eltünteti a múltat. Világszerte a múzeum klasszikus modelljének kommercializálása történik meg, a múzeumok komplex szórakoztatóközpontokká válnak, a dorneri erőműből (Alexander Dorner, 1893-1957) egyre inkább vidámpark lesz. Az „institutional frame” lesz kommersz, mediatizálódik. A művészet ennek a modellnek az ellenzéke, és gondolkodni kényszerít, szabad véleményformálásra bíztat.
A művészeti intézmények válaszúton állnak. Nagyon leegyszerűsítve: vagy egy (a mű, a művész, a közvetítők, és a közönség között fennálló) kommunikációs, ezért kiszámíthatatlan és speciális figyelmet igénylő modellt követnek, vagy pedig az infotainment, nyilvánosságipar, illetve a politikai marketing koncepciójának megfelelőt, amely nem igényel kritikus figyelmet, akár félálomban is fogyasztható.

Sugár János kapcsolódó előadása

2002. október 1.
PRINT