Halk, de pontos mondatok. Kijelentések. Szavak és a szavak közötti csönd. Vonalak és a vonalak folytonosságának megszakításai. Szótöredékek. Megkezdett és megállított mondatok.

Nem több, nem kevesebb. Ez Szíj Kamilla kiállításának a címe, ilyen pontosan kifeszülô kijelentések korábbi munkáinak ceruzarajzai vagy épp rézkarcvonalai is.

Állítások, melyek sohasem akarják lehengerelni a nézôt, csak tűnôdnek önmagukon és ezzel gondolkodásra késztetik a látogatót. Mint ahogy itt az Óbudai Társaskörben is, egészen meglepô módon.

Itt a kiállítótérben kitágulnak a korábbi rajzok határai. Szíj Kamilla eddigi munkái is a rézkarc vagy a ceruzarajz kitágításáról szóltak. A kilépésrôl az egyedi (nem sokszorosított) létezés és az installáció felé.

Most itt Óbudán egy nyugodt installációt készített. Egy kötelet feszített ki a boltozatos pincegaléria hosszanti oldalán keresztül, egy fekete ruhaszárítókötelet, melynek sodrott szálai finom rajzolatot képeznek a kiállítótér bejárattal szembeni falára. Árnyékot vetnek. Egy egyenes vonalat.

Pontosabban a kötél a rá irányuló lámpák fénye miatt egy finom színekben /!/ leképeződő, ám szaggatott árnyékvonalat vetít a falra.

A lámpákból áradó színek lágyan kontúrozzák az árnyékot és folyamatosan változnak a megvilágítás hossza éa a lámpák melegedése okán, gazdagítva és pasztellekbe oldva a látványt.

Igen ám, de ha a fényforrás elé lépünk, kiegészül a szaggatott vonal. Összeérnek a szálak. Kiegyenesednek. Megfeszülnek. Minőségi változást hoz a nézői jelenlét.

Szíj Kamilla korábbi rajzainak logikus és bátor folytatása ez az installáció, melynek letisztultsága és nyugalma nemcsak pillanatnyi finom érzékiséget, hanem a továbblépés lehetőségét is magában hordozza.

Megállított vonalak megszakított folytonossága. Hol vannak kijelentéseink határai?