KissPál Szabolcs – Maria Marcos:

Mintha nem történne semmi
Vádak, verziók, viszonyok

 

 

2012. május 18-án mutatta be a Tranzit Németh Hajnal Hamis vallomás című videóját, egyestés vetítés keretében. A műfajilag performansz-videóként megnevezett húszperces videómű alcíme ’a Verzió egy verziója’, Erdély Miklós 1981-es, BBS-ben készült Verzió című filmjére utal, nemcsak a tematikai egyezés okán (a tiszaeszlári per), hanem azért is, mivel e kísérleti film legfontosabb jelenetsorának többé-kevésbé szó szerinti szövegét használja alapul - ebből készült a libretto, amelyhez Németh felkérésére Reinhard Hoffmann német zeneszerző írt operát. A kórusra és két szereplőre írt zeneműnek volt már egy performansz-jellegű élő bemutatója ez év februárjában a berlini NGBK-ban, ezt követően készült el a videóváltozat március végén.

Németh nem először dolgozik hanggal-zenével, a korábbi években számos művének, többek között a Velencei Biennálén bemutatott Összeomlás című projektjének is a zene/kép/helyzet hármassága a lényege. A Hamis vallomás az opera, performansz és videó médiumának izgalmasan hibrid formátumát hozza létre, amelyben nagyszerű alkotó- és előadótársak működnek közre: a közel-keleti dallamvilágra építő, kiváló minőségű zene szerzője, az előadástechnikájában tökéletes JazzChor Berlin Vokal, amelynek színpadi jelenléte Németh instrukcióira támaszkodva, egyszerűsége ellenére a kép, hang és jelentés szempontjából is revelatív hátteret képez a vérvád és antiszemitizmus évszázados témájához, amelynek aktualitása egyre erőteljesebb Európa-szerte.

* * *

Az 1883-ban lezajlott, drámai fordulatokban bővelkedő, bonyolult lefolyású tiszaeszlári per, az első modern jogi keretek között lefolytatott vérvád koronatanúja – és egyben Erdély filmjének, valamint Németh Hajnal videójának főszereplője - Scharf Móric, a helyi zsinagóga templomszolgájának (samesz) fia. Az ő vallomása alapján vádolták az eszlári zsidó lakosok egy részét az eltűnt Solymosi Eszter meggyilkolásával. A per végeztével mindannyiukat fölmentették a vádak alól a vádak bizonyítottsága híján. Az ítélethirdetést követő hisztérikus hangulatban - amelyet megalapozott az oroszországi pogromok elől Magyarországra menekülő zsidó bevándorlást kísérő társadalmi feszültség és annak radikalizálódó parlamenti vitája – az ország számos településen komoly antiszemita zavargások törtek ki, és nemsokára megalakult a magyar Antiszemita Párt. (1)

A magyarországi és nemzetközi közvéleményt, a magyar társadalom összes rétegét és politikai intézményét, valamint a korabeli magyar írott sajtót teljes mélységében felkavaró per lefolyásáról és hátteréről több beszámoló is született, amelyek között meghatározó helyet foglal el a vádlottak fő védőügyvédjének, a politikus, író, ügyvéd és publicista Eötvös Károlynak az esemény után húsz évvel publikált visszaemlékezése. (2) Létezik egy másik részletes leírás is: az eljárás vizsgálóbírójának, Bary Józsefnek (3) korabeli jegyzetei alapján írt könyve, amelyről sokat elárul, hogy bár korábban íródott, 1933-ban, Hitler hatalomra kerülésének évében publikálták az örökösök. A kötet általában Eötvös védői érveinek cáfolatára és beszámolójának diszkreditálására törekszik, a benne megfogalmazott összesküvés-elméleteknek, valamint antiszemita hangvételének (4) köszönhetően a magyar szélsőjobb gyakori hivatkozási alapja.

A két terjedelmes leírás alapvető szembenállása abban a kérdésben rejlik, hogy maga a per eredménye vagy előidézője volt-e a modernkori magyar antiszemitizmus kialakulásának: Eötvös az előbbi, Bary pedig az utóbbi vélemény perspektívájából írja le a történetet. Mivel Magyarországon vérvádak és zsidóellenes pogromok már a XV. századtól kezdve előfordultak, valamint 1875-től nyílt zsidóellenes beszédek hangzottak el a parlamentben, Bary verziója ellentmondásos. (5) Ezzel együtt az említett szembenállás jelentős hatást gyakorolt a téma recepciójára és máig húzódó utótörténetére, melynek legutóbbi szomorú fejezete a Magyar Parlamentben nemrég elhangzott szégyenletes képviselői felszólalás, amely kódoltan, de jól kivehető antiszemita felhanggal emlékezett meg a lány eltűnésének százharmincadik évfordulójáról. (6)

A per történeti feldogozásával foglalkozó irányadó tanulmányok között említésre méltó Komoróczy Géza tömör összefoglalója, Pelle János írása és könyve, aki e pert a magyarországi vérvádak tágabb kontextusában elemzi, illetve Kövér György akadémiai értekezése, aki szerint a fönt említett két szöveg (Eötvös/Bary) máig ható érvénnyel „merevítette le az „üggyel” kapcsolatos frontvonalakat”. Ennek eredményeképpen a téma hosszú időre tabuvá vált, olyannyira, hogy például Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter című regénye megírása után több mint hetven évvel jelenhetett meg először könyvként, kézirathű formában.

* * *

Erdély filmje nem jogi-oknyomozó film, nagymértékben Krúdy regényén alapul, és abban saját elmondása szerint „szünet nélkül minden réteg ellen, a zsidók, az antiszemiták, a humanisták és mindenki más ellen is, állandó ingerkedés folyik, a felszínrehozás, a dolgok bevallása érdekében.” (7) A film gerincét képezi Scharf Móricnak a csendőrbiztos általi betanítása arra a hamis tanúságtételre, amelynek szövege megegyezik a per során elhangzottal. A visszaugrások által tagolt jelenet lassan és vészjóslóan felépülő drámai feszültsége annál a résznél tetőzik, amikor a szöveg a vér motívumát érinti. (8) Ez az a szó, amit a filmben Móric (ellentétben a Németh-videóval) végül nem mond ki, a jelenetet megszakító visszugrásban a templom kulcslyukától elforduló fiú hosszú másodpercekig kifürkészhetetlen tekintettel néz a kamerába, majd megfordulva eltávolodik. Ez az egyetlen filmbeli jelenet, amikor egy szereplő a kamerával szembenéz, leszámítva a hosszú, majdhogynem külön egységet képező végefőcímet, amikor viszont valamennyi szereplő belenéz a kamerába, „civilben”.

Németh videója sok tekintetben különbözik az Erdély-filmtől, annak ellenére, hogy szorosan kötődik ahhoz. A különbség elsősorban műfaji: az egyik korhű környezetben zajló kísérleti film, a másik kortárs környezetben – bizonyos értelemben köztérben – megrendezett opera-videó. A Verzióval ellentétben, amelynek lényeges szerkezeti, narrációs és interpretációs összetevőit alkotják a film mint médium változatos eszközei, a Hamis vallomás filmnyelvi elemet egyáltalán nem használ: egy színpadszerű belső térben, mozdulatlan kamera előtt zajlik az előadás.

A nagyszerűen megválasztott tágas, modernista iroda monokróm, szimmetrikus, statikus tere (9) hármas tagolású: a mindvégig előtérben tartózkodó csendőr és Móric, középterében az irodai alkalmazottak csoportjaként megjelenő kórus, hátterében pedig egy hatalmas sötét ablaküveg tábláinak a színpadszerű teret részben tükröző felülete látszik. A helyszín- (kortárs, iroda jellegű munkahely) és műfajválasztásnak (partitúrából énekelt opera) köszönhető elidegenítő hatást - ami az újrajátszás rekontextualizáló ereje által egyben a mű legnagyobb erőssége – ellensúlyozza, hogy a főszereplő mindig frontálisan, egyenesen a kamerába nézve énekel, miközben mindenki más viselkedését a három fal paradigmája irányítja.

A negyedik fal (10) áttörése tehát mindkét műben megjelenik, sőt explicit módon tematizálódik is abban a párhuzamos jelenetben, amikor a vallomás terhelő részének gyakoroltatása elkezdődik. A Verzió vonatkozó részénél (11) a csendőr Móricot egy fallal szorosan szembeállítja, a leigázó kényszer előli menekülés lehetetlenségét, a teljes kiszolgáltatottságot jelezve. Németh dramaturgiájában a főszereplőnek ahhoz a negyedik falhoz kell állnia, ami a tulajdonképpeni képtér síkja, és kiállítási helyzetben - mint a vetített kép másik oldala - egybeesik a valós fallal, amelyre a kép kivetül.

A jelenet közben a háttérben látható kórus összes tagja – akik, annak ellenére, hogy a zenei párbeszédnek aktív résztvevői, úgy viselkednek, mintha nem történne semmi - szorosan a saját arca elé tartja kottáját, amely egyben a hamis vallomás partitúrája. Az egyetlen akadályozatlan tekintet e jelenet belsejében a csendőré, aki a falhoz állított fiút nézve folytatja annak kiképzését, kívül pedig, a befogadói térben, a nézőé, aki „civilben”, néma tanúként szemléli a jelenetet.

A műnek ez a része a nézői szerep tudatosításának pillanata, amely ellentétben a Verzióval, nem a megfélemlített koronatanú helyzetének és esetleges motivációinak, (12) vagy a korabeli történet elemeinek és következményeinek feldolgozása és megítélése, hanem a jelen idejű szemtanú pozíciójának felvállalása az újragondolás folyamatában. Németh videójának jelentősége tehát abban áll, hogy a történet újrajátszásának újrajátszása által átirányítja a figyelmet a jelenre. Megvalósítja azt a verziót, amelynek kerete már nem a tizenkilencedik század végi vidéki Magyarország, hanem egy jelenbeli munkahely, egy iroda, ahol mindenki teszi a dolgát, mintha nem történne semmi.

A vallomás utolsó részét – melyet a Verzióban Móric már magától olvas föl – nem kíséri kép. A parlando alatt, melyet a főszereplő a kórussal együtt mond, fekete alapon fehérrel olvashatjuk a mondatonként megjelenő szöveget, amelynek utolsó soránál vált csak vissza a kép, miközben Móric kimondja utolsó mondatát:

„Akkor anyám megtiltotta, hogy erről valakinek beszéljek.”

A Verzióban innentől egy kaddist hallani, a videóban egy zavarbaejtően hosszú, mozdulatlan jelenet néma csendjét, ami megtörésre vár egy olyan korban és helyzetben, amelyben a tekinteteket újra és újra egyre hamisabb narrációk és szövegek fedik el, mivel „a nagy per (...) ezer éve folyik, s mégsincs vége.” (13)

 


(1) http://www.yivoencyclopedia.org/article.aspx/Tiszaeszlar_Blood_Libel

(2) http://mtdaportal.extra.hu/books/A_nagy_per_1.pdf

(3) http://mtdaportal.extra.hu/books/a_tiszaeszlari_bunper.pdf

(4) Bary a per után két évvel, 1894-ben országgyűlési képviselőként indult az Antiszemita Párt színeiben

(5) Bary kötetének bővebb kritikájához lásd Karsay László írását: http://www.ekmizbak.hu/magyar/konf2003-karsai.htm

(6) http://hvg.hu/itthon/20120404_tiszeszlar_parlament_jobbik

(7) http://www.artpool.hu/Erdely/Verzio.html

(8) A Youtube Verzió-videóban a 37:20. perctől

(9) David Chipperfield Architects Studio, Berlin

(10) A ’negyedik fal’ egy képzeletbeli láthatatlan fal, amely elválasztja a közönséget a hagyományos, három fal által határolt színpadi tértől. Tágabb értelemben a közönség fikcióhoz viszonyított részvételét vagy távolságát meghatározó imaginárius felület, amely az előadóművészetek és a film befogadáselméleteiben kitüntett jelentőséget kap.

(11) A Youtube Verzió-videóban a 28:00. perc

(12) E kérdésről maga Erdély beszél, akit Scharf Móric személye nagyon foglalkoztatott, ezért szólaltatja meg a film elején annak unokáját és ezért mondja Antal Istvánnak 1984-ben egy beszélgetés során: „Valahogy ez az egész kérdés a tudat alá volt szorítva, legalábbis kulturális értelemben; egyrészt az antiszemitizmusnak az ős- vagy mondjuk ártatlanabb formája, ami ebben a tiszaeszlári perben megnyilvánult, másrészt a zsidók opportunizmusa vagy asszimiláns magatartása, ami Scharf Móric személyében öltött testet, és akinek későbbi leszármazottait rengeteg változatban láthattuk.” Bár a címbeli „verzió” számos referenciát hordoz, többek között egyértelműen utal a történet Móric számára motivációs lehetőségként felmerülő erotikus vonalára. Lásd a fenti idézetet is tartalmazó beszélgetést: http://www.artpool.hu/Erdely/Verzio.html

(13) Eötvös Károly könyvének címe és alcíme

2012. június 12.
PRINT