exindex
szabad kéz | archívum | az exindex szerzői

Bódy Bori

Csit csat chat
Talált szöveg


R:
- http://index.hu/kultur/pol/kogart/ . Lózung, mint szellemi termék?!

E:
- R, két napja próbálom megfejtene, hogy mire gondolsz. Mire gondolsz?:)

R:
- Például erre:"A kuratórium tagjai távozásukkor egyébként kikötötték: a nyitó kiállítás koncepciója, amely az EU-csatlakozás kapcsán a "közbüllevés, a változás, az egyik társadalmi-politikai formációból egy másikba való átlépés kérdéskörére reflektált volna", teljes egészében az ő szellemi produktumuk, és azt a Kogart lemondásuk után nem használhatja." Azt hiszem, a kiemelt mondat, oh párdon, koncepció nem különb, mint egy kisoroszi rajzpályázat kiírása általános iskolások számára, csak talán a megfogalmazás kifinomultabb. És ha ilyesmit szerzői jog véd, akkor az első "Én és az EU", vagy "Megyünk az EU-ba" típusú pályázat kiötlője jelentkezhetne jogdíjért.
Másrészt nem hiszem, hogy csak nyolc kiállításra érdemes alkotó lenne ma jelen a piacon, ezért van egy olyan sejtésem, hogy a kurátorok csak kinyitották a telefonkönyvüket, és rendeltek nyolc "printert" a köreikből.

L:
- hahahahahahahahahahaha, üdvözöljük káeurópában, kérjük a biztonsági öveket becsatolni.

E:
- R, azért ez így egy kicsit egysíkú megközelítésnek tűnik. Miért szavazol bizalmat ránézésre, valódi háttérinformáció nélkül egy bankárnak, aki a nevét kívánja fényezni, gazdasági kapcsolatokat és networköt satsat akar magának és a cégének a kortárs művészet pártolása révén, és bizalmatlanságot a kortárs művészeti élet jelenleg legprofibb, egyébként szerintem elég sok helyről válogatott szakembereivel szemben? Én sem tudom hogy mi történt valójában, de azért amit mondasz, az kicsit leegyszerűsíteni látszik a problémát.

P:
- jaja, ez ugy szep, ahogy van:-)

B:
- Kedves R! Ha már idézel a cikkből, én is ezt teszem (minden kommentár nélkül):
"a Tanács megnevezte azt a négy pályázót, akit koncepciójának megvalósítására és a kiállításon való részvételre kíván felkérni. Az alapító és a kuratórium elnökének néhány perces tanácskozása után az elnök indoklás nélkül közölte a Tanács tagjaival, hogy döntésük egyetlen elemét sem tudják elfogadni."

K:
- E, én nem látom sehol, hogy R állást foglalt volna, vagy bárkinek bizalmat szavazott volna, csak némi iróniával megjegyezte, hogy egy ilyen általános "lózungban", mint: "az EU-csatlakozás kapcsán a "közbüllevés, a változás, az egyik társadalmi-politikai formációból egy másikba való átlépés kérdésköre" Ő nem látja az egyéni szellemi terméket.

J:
- a témához hozzászólva érintőlegesen: a bécsi Stephansdom tornyát renoválják, és az ottani ERSTE támogatja. hatalmas molinó lóg a toronyban azzal a szöveggel, hogy semmi nem építtetik az örökkévalóságnak. aláírva a bank neve. Ha ez komoly, akkor no comment. ha viccesnek szánták, akkor ki kéne rúgni a copywritert.

R:
- E, nem szavazok bizalmat a bankárnak, vettem a cikkben fellelhető célzásokat, és valószínűleg úgy is van, ahogy leírták. Én csak arra reagáltam a cikkből, hogy a kurátorok a saját szellemi termékükként "adnak el" általános lózungokat. Szakmailag valóban nem tudom a munkájukat megítélni, viszont furcsának tartom, hogy csak nyolc embert kértek fel a kiállításon való szereplésre. Arra nagyon kíváncsi lennék, hogy a leköszönt tanács által kiválasztottak munkái szerepelhetnek-e majd az új kurátorok koncepciójában. Nagyon kétlem.

E:
- Pl a Kis Varsó, akik kiállítottak volna az eredeti koncepcióban, visszautasították a felkérést. Amúgy lényegtelen. A kortárs művészetben eszméletlen pénz van, és nyilván nem véletlenül találta ki Kovács Gábor ezt az alapítványt. Ma Magyarországon "önzetlen" műpártolás nincsen, ha ez ez lett volna, akkor a bankárnak el kellett volna fogadnia az általa felkért szakemberek koncepcióját, (vagyis megbízni a szakemberekben). Erről a történetről még az is eszembe jut, amikor a reklámkoncept elfogadásába a megrendelő titkárnője is beleszólhat, és felülbírálhat egy tervezőgrafikus vagy formatervező által megcsinált munkát. Na mindegy. ettől persze Kovács Gábornak joga van nem elfogadni a művészeti tanács munkáját, a művészeti tanácsnak meg maximálisan joga van felállni és nem hozzájárulni az addigi munkájuk, szervezésük, gondolkozásuk, satöbbi eredményének felhasználásához.
Én amúgy nem érzékelem a koncepció lózung voltát, pedig általában szkeptikus szoktam lenni az ilyesmivel szemben. Úgy tűnik nekem, hogy a bankár szeretett volna valami befutott, tuti művészek válogatást. A koncepció ezzel szemben az EU csatlakozásra kívánt volna reflektálni. Ebben hol a lózung? És miért ne lehetne csak 8 kiállító, ha ők férnek bele abba a közegbe, amit elgondoltak a kurátorok? A kurátornak ez a dolga. Koncepciót csinálni, megvalósítani. Ha megvan, lehet kritizálni. Az meg kifejezetten tetszik nekem, hogy a kockázatosabb utat választották volna.
Nekem szimpatikusak úgy, ahogy vannak, különös tekintettel arra, hogy nem voltak úgymond korrumpálhatók, ami ebben a nyavalyás szakmában ritkaság.

E:
- és még: http://www.ikon.hu/exmuveszetitanacs/

R:
- Szerintem nemcsak Magyarországon nincs önzetlen műpártolás, ilyesmi egyszerűen nem létezik. A mecenatúra mindig szolgált önfényezést, kapcsolatépítést is, és ennek megfelelően cselekszik Kovács Gábor is.
A kurátorok által meghívott pályázók névsora elég meggyőző. Jó lenne tudni, közülük ki volt az a négy, aki végül felkérést kapott. De miért a menőbbeket hívták csak meg? Egy eddig háttérben maradt fiatal sincs, aki megüti a mércét? A kurátor dolga szerintem a rendezői elv, a koncepció kidolgozásán kívül az új emberek, új irányok felfedezése is. Ezen kívül a régi irányzatok, mint például a grafika újításainak figyelembe vétele. Itt egyikről sem beszélhetünk.
Másrészt nem tudom hova tenni azt a gyakorlatot, amely szerint a kurátor leadja a rendelést, a művészvagymi pedig legyártja, amit kérnek.

P:
- "Erről a történetről még az is eszembe jut, amikor a reklámkoncept elfogadásába a megrendelő titkárnője is beleszólhat, és felülbírálhat egy tervezőgrafikus vagy formatervező által megcsinált munkát." Sőt, még az átlagfogyasztó;-) is, akit a titkarnő próbál reprezentálni, gondolom. nadehát ezzel semmi bajunk sincs, nemdebár.

B:
- R, valóban van egy olyan kiállításrendezői gyakorlat, ahol a kurátor megfogalmaz egy koncepciót, és a művészek erre a kérdésfeltevésre reagálnak a munkájukkal (szivük joga, hogy esetleg ne pályázzanak). De ez egy irány. Egy másfajta érzékenység, mint a 'pusztán" történetiségi. Nem lehet megerőszakolni egy kurátort, ha nem jön be neki a grafika (most), hát nem.
Legyél Te az a kurátor, aki rámutat arra, hogy a grafika mennyire haladó szellemű, előtted a terep (ezt most cinizmus nélkül mondom)! Igen, valóban a "kurátorság" egyik lényege, hogy új, előremutató művészeket fedezzenek. Szerintem - jól ismerve szakmai múltjukat és hozzáállásukat - éppen azok az emberek, akik a visszautasított szakértői tanácsban voltak, ezt az irányt képviselik. Egyébként az meg nem egy eljáás, hogy egy csomó ember dolgozik egy sort, és aztán azt mondja valaki, hogy bocs, nem kell. A kiállítási (kurátori) koncepció pedig több annál, mint egy cím. A szerzői jog ez előbbire vonatkozik.
Ha művészek kívánnak szerepelni a kiállításon, akkor fognak is.
Valami nagyon nem stimmel a kortárs képzőművészet és a pénzvilág kapcsolatában: lásd. MEO, APA, és most ez is... :-(

R:
- Ez a "másfajta érzékenység" szerintem nagyon beette magát a művészeti életbe, és nem nagyon akar távozni onnan. Ez lett a trend, és a kurátoroknak egyre nagyobb a hatalma. Az extanács új művészetet támogató voltát nem kérdőjeleztem meg, csupán arra utaltam, hogy elég szűk horizonton mozognak, és ez azért probléma, mert az ő dolguk ennek éppen ellenkezője. Lehet, hogy túlzó az elvárás, de én azt szeretném, hogy - ha már a grafikánál tartunk - akkor annak ellenére, hogy "nem jön be nekik", addig keresnének, amíg nem találnak tehetséges embereket, jó munkákat. Ok nem puszta befogadók, ők egy szakmát végeznek.

R:
- Ó, most olvasom, hogy tényleg megtagadtam az újító szellemet a tanács tagjaitól. Ezer bocsánat.

A:
- Ká Gáborral kapcsolatban nekem is van egy olyan érzésem, hogy a pali kicsit olyan, mint az a biz. elefánt a porcelánboltban. Az ügylet meg elég pénzmosoda szagú, ezért álltak fel sokan.
Egyébként a stábja nagyon dilettáns, és unfair, a művészeknek legalábbis ez a benyomása, akiknek a pályázati pénzt sem akarják kiköhögni. A sajtóban nagy, világmegváltó lózungokat nyilatkozik Ká úr, a gyakorlatban meg megy a pitiánerség, szerintem ez a helyen is meglátszik majd, mitnemondjak, pl a 2.4O-es (panel standard) belmagasság sem méltó egy galériához. Az új neve meg Top fórum, vagy mi a manó... hát ez is milyen szellemes, hu-hu-hu

E:
- P, szerinted ez rendben van? Én mindig azt gondoltam, hogy a divatot diktálni kell és nem követni:) De most komolyan, tervezőgr barátaim zokognak folyamatosan (Képző, Ipar végzettséggel) hogy hiába próbál ő újítani meg igényes művészi munkát beadni, ha a titkárnő vagy a pr fonök unokahúga húzza a száját és ezért át kell tervezni szar mainstreamre az egészet. Fenéért ilyen kicsi ez az ország, nem fér meg benne az a réteg, amihez6 tartozni szeretnék:))))

R, "és ez azért probléma, mert az ő dolguk ennek éppen ellenkezője". Nem, szerintem nem ez a dolguk. Egy kiállítás koncipiátorának soha nem ez a dolga. Az a dolga, hogy amit gondol a művészetről, és a benne megmutatkozó esztétikai-történetitársadalmi-akármilyen problémákat a közönség elé tárja. Mélyen nem értek egyet azzal, hogy a művészettörténész dolga felfuttatni a művészeket. Az a műkereskedők és egyéb ebből az üzletágból élő közvetítők dolga. A művészettörténészé meg az, hogy értékelje valamilyen szempont alapján a műalkotásokat. Tudom, hogy fikció, de szerintem ez így kellene, hogy menjen.

A, de jó, hogy nem én mondtam ki a pénzmosást!!!!! Naná, hogy erre szolgál az egész.

Szerintem a tanács tagjainak névsora igen impozáns volt, az egy hiba, amit komolyan fel lehet nekik róni, hogy hisznek a tündérmesékben!

2004. március 22.
^
PRINT
exindex 2000-2008
C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány