Mint állami múzeum, ami közpénzből jön létre és működik, a közösségé, tehát feladata hogy értékeket válasszon ki, és azokat egy folyamatos történetként elbeszélve közszemlére tegye, mint a közösség történetének egy vetületét. Nem egy gyűjtő ízléséről és sajátos egyéni szemléletéről szól akkor sem, ha a gyűjtemény általában egy meghatározó személyiség – az igazgató – ízlését, értékválasztását, történelmi vízióját tükrözi.
Múzeumot tehát nem lehet magángyűjteményre alapozni, és csak akkor lehet létrehozni, ha megvan a pénz arra, hogy folyamatosan egész gyűjteményt lehessen felépíteni. A gyűjteménynek, és magának a múzeumnak csak akkor van értelme és létjoga, ha a választott korszakban és tematikában az elérhető legjobb anyagot tudja beszerezni és kiállítani. Hogy időszakos kiállításain mit mutat be, más kérdés – akkor is, ha ezek ugyanolyan mértékben meghatározzák és minősítik az intézményt, mint maga a gyűjtemény. Letéti anyagért, magángyűjtemények tárolására, szubjektív koncepciók és ízlések közzétételére nem szükséges állami múzeumot alapítani – magánmúzeumokat magánszenmélyek hoznak létre, mint például a MEO-t. A MEO-hoz hasonló múzeumból jó, ha minél több is van.
|
|
