Ahogy egy társadalom problémái a művészetben tükröződnek, úgy a társadalom és kultúra konfliktusa is megfigyelhető a múzeumdiszkurzusban. Ennek Magyarországon nemzeties jellege van. Tudomásom szerint nem létezik olyan művészeti múzeum (külön épülettel) a nyugati kultúrközösségben, ami csak az illető nemzet műveit méltatná, leszámítva a Whitney Museum of American Art-ot, - amit különben a magyar Breuer Marcel tervezett. Európában a modern művészet mindig is a különböző nemzetiségű alkotók kölcsönös hatáskörében született. Ahhoz, hogy hitelt adjunk egy színvonalas modern magyar művészetnek, ezt az európai modernek kontextusában lenne szükséges
bemutatni. Ha nem viszonyítjuk műveinket nemzetközi síkon, akkor ez a múzeum csak etnográfiai jellegű marad.
Azt gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy az M4-nek nemzetközi anyagot kell gyűjtenie. De ezáltal szerintem még nem lesz biztosítva határon túli sikere. Jelen pillanatban a legnagyobb nézeteltérés az itt kiállítandó anyagra vonatkozik. Hogy valóban nem egy létező gyűjtemény a legnagyobb kérdés a múzeum alapításában, azt a Richard Meier tervezte Museu d'Art Contemporani (Barcelona, 1995) példája is bizonyítja. Ennek a múzeumtörténetnek érdekessége, hogy a 70-es években, mikor megépítésére egy szándéknyilatkozat létrejött, még gyűjtemény nem létezett. Tehát előbb szükség volt egy konzorcium megválasztására, ami a vásárlás anyagi alapjait verbuválta. A gyűjtemény hiányát itt egy neves építész meghívása ellensúlyozta.
Egy deficites gyűjteményt az idők folyamán lehet még pótolni, de egy rossz épületet már később nem lehet megváltoztatni. Az évszázadokra lesz jelen a közösség tudatában. Ezért szükséges lenne a múzeum formájával is többet foglalkozni.
|
|
