Az utóbbi évek múzeumépítészeti diszkussziója nyugaton azt bizonyította, hogy az épület ma jobban a figyelem központjába került, mint az intézmény. Ennek jelentősége azért is nagy, mivel a kortárs művészetet, a társadalommal folytatott legitimációs vitájában az építészet támogatja és befolyásolja. Ugyanakkor a múzeumépítést érdekessé teheti a négyek - építész, művész, kurátor, építtető - izgalmas vitája. Ebben olyan kérdések hangzanak el, hogy miként lehet a múzeum elit magányosságát egy aktív szociális térbe áthelyezni? Az építtető (az állam) általában úgy értelmezi a kultúrát, mint egy ornamentumot, és ha a város az image-ét nemzetközi szintre akarja emelni, akkor művészeti múzeummal látja el a városfejlesztési programját. A hagyományos művészek és kurátorok elvárják, hogy az épületnek kiszolgáló funkciója legyen, a modern építészek viszont az épület művészi jellegét hangsúlyozzák. Ezekről az építészekről (F. Gehry) sokan azt mondják, hogy a művészet fölé emelkednek és a kiállított műveknek csak másodrangú szerepét ismerik el. Ha mindkét tábor elméletét szélsőségesen értelmezzük, akkor a problémát ideologizáljuk és mint minden ideológia, ez is a hatalmat szolgálja és szerepe, hogy kizárjon és elnyomjon minden társadalmi diszkurzust.
A múzeumdiszkurzust ma nyugaton még a tömegtársadalom kulturális viselkedése is meghatározza. Ez azt jelenti, hogy ma a múzeumarchitekturát az iparosított turizmus befolyásolja. Amíg a hagyományos kiállítástípusra az időn kívüli egymásmellettiség volt jellemző, ahol a művek kronologikusan, stilisztikailag csoportosítva, fejlődésbeli sorrendben voltak kiállítva, és ahol a befogadást a kontempláció jelentette, addig a ma elterjedt témakiállításoknál a látvány inszcenírozása a cél. Az épület és a belső terek élményjellege fontos szerepet kapott. Itt az építészet és művészet verseng a tömegek kegyeiért.
Milyen ma a produkció és recepció viszonya, hogyan hat ki ez a kiállító térre? Ezt a viszonyt az élmény érzéki jellege határozza meg, ami a tömegek bámulási élvezetét és a kurátorok elit tudatát egyaránt kielégíti. Ezért sikeresnek mutatkozik ez a koncepció, amiben nagy szerepet vállal maga az architektúra.
A magyar vizuális elképzelés már megvan a nyertes pályázó, Zoboki/Demeter és Társaik építészeti iroda terveiben. Jó vagy rossz, ez még nem igazán érdekel senkit. Ez a múzeum, ha megépül a magyar társadalom és művészet sajátos viszonyát fogja kifejezni, az M4-es ezt fogja összekötni. Jelen pillanatban ez a viszony a kor szellemét nem látszik felismerni és ezáltal nemzetközi kontextusának hiánya biztosítva lesz.
|
|
