Szerény véleményem szerint venni kéne végre egy nagy levegőt és helyretenni a létezett szocializmus idején ideológiai okokból félresiklott, sok szempontból kérdéses (hogy ne mondjam kínos) művészetpolitikai helyzetet. Ne a múlt hibáit ismételjük, hanem képzeljünk el egy szebb jövőt! Tekintsünk csillogó szemmel előre és hátra.
A múlt tekintetében izgalmas lenne minimo calcula regionális gyűjteményt létrehozni. Ez nem biztos, hogy olyan megfizethetetlenül drága. Ráadásul nagyon kevés múzeum foglalkozik ezzel, most csak a ljubljanai gyűjtemény jut eszembe. A kiváló magyar kortársak műveinek gyűjtése maximálisan helyeslendő elképzelés, viszont ezt természetszeűleg kiegészítendő a kiváló külföldi kortársak műveivel, akik most még szintén elérhető áron vásárolhatók. Tudomásul kell venni végre, hogy a tudományhoz és a sporthoz hasonlóan a képzőművészet területén is nemzetközi konszenzus alapján kanonizálódnak a teljesítmények. Ha azt szeretnénk, hogy egyszer majd egy itthon élő vagy itthon halt szerző nevét is beleírják a Nagykönyvbe, akkor hozzá kell kezdeni a kínos különutas kánon felszámolásához. Tartozunk ezzel Vajda Lajosnak, Derkovits Gyulának, Kállai Ernőnek és a többieknek.
|
|
