Egy újonnan létrehozandó modern művészeti múzeum időbeli lehatárolásánál három alapvető változat jöhet szóba.
1. Amennyiben a múzeum a 20. század művészetét mutatja be, abban az esetben a század első évtizedének modern törekvései jelentenék a kezdőpontot. A modern magyar művészet kezdődátumaként ugyan hagyományosan Nagybánya 1896-os indulását szokták kijelölni, és noha a modern magyar művészetet megteremtő, 1860-as években született generáció valóban az 1890-es években kezdte pályáját (Rippl-Rónai, Ferenczy, Fényes stb.), az évtized magyar művészete – még a fiatalok esetében is – erősen kötődik a 19. századhoz, és nem hozható egy nevezőre a nemzetközi művészettörténet korszakolásával sem. Több érv támasztja alá a későbbi, a 20. század első évtizedében készült művekkel történő indítást (neósok, első nagysikerű modern kiállítások, művészcsoportok megalakulása stb.). Ez a korszakhatár kompatibilis mind a nemzetközi művészettörténeti korszakolással, mind az ekkoriban megújuló magyar kultúra más területeinek kronológiájával. A múzeum anyaga az 1980-90-es évek fordulójával zárulna. A 20. század végének művészetében lezajló alapvető változások – a kezdetekhez hasonlóan – megint csak generációváltáshoz köthetőek: a múzeumban bemutatott utolsó generáció az 1950-es években született művésznemzedék lenne.
2. A második lehetőség, hogy a múzeum a 20. század második felének művészetét gyűjtené, az 1940-es évektől. A bemutatás megint csak a művek „szisztematikus kora” alapján érvényesítené a korszakhatárt, így az 1945 előtt induló művészek egy részének késői művei nem kerülnének be a múzeumba, másrészt egyes életműveknek – akárcsak az előző változat esetében – szükségszerűen csak egy része kerülne be a múzeumba. A múzeum gyűjtőköre ebben az esetben is az 1980-90-es évek fordulójával zárul. A szűkebb időhatárok kijelölése mellett elsősorban az szól, hogy lehetővé tenné a korszak művészetének differenciáltabb bemutatását, az egyes évtizedek egymástól gyakran teljesen független jelenségeinek párhuzamos egymás mellé állítását (pl. ötvenes évek; támogatott–tűrt–tiltott művészet stb.), és a hagyományos képzőművészeti műfajok mellett a vizualitás más formáinak szerepeltetését is (pl. plakát).
3. A harmadik változat az előző kettő záródátumával indulna: az intézmény ebben az esetben a 21. század múzeuma lenne, amely az 1990-es években kibontakozó új törekvésekkel kezdené a gyűjtést, és kortárs művészeti kiállítások megrendezésével folyamatosan gyarapíthatná az újonnan kialakítandó gyűjteményt. Ez a gyűjtés ugyanakkor a legmesszemenőbb mértékben figyelembe tudná venni a műfajok kiterjesztésének, sőt a nemzetközi művészet megjelenítésének az igényét is.
|
|
