Több okból is szükséges, hogy egy új múzeumban a magyar művészet nemzetközi kontextusban jelenjen meg. Mind az itthoni, mind a külföldi közönség számára fontos lenne, hogy ne külön-külön, egymástól függetlenül, különböző helyszínen lehessen látni Magyarország, illetve más országok művészetét. Hosszú távon egy pusztán hazai művészetet bemutató múzeum nem veheti fel a versenyt a tágabb kitekintést nyújtó intézményekkel, és különösen igaz ez egy olyan országra, amelynek művészete messze nem olyan ismert, mint a nyugat-európai országoké. Az idegenben megrendezett, kizárólag magyar művészetet bemutató kiállítások tanulsága a legtöbb esetben az, hogy ezek a külföld számára túlnyomórészt ismeretlen magyar művészetnek – nemzetközi kontextus híján – csupán múlékony ismertséget és elismertséget hozhatnak: a magyar művészet így nem képes az európai művészet, illetve művészettörténet részévé válni. És ha a külföldi látogató Magyarországon találkozik művészetünkkel, akkor sem más a helyzet. Ugyanakkor azok az utóbbi években megrendezett kiállítások, amelyek egy-egy stílusirányzat (pl. Fauves) vagy jelenségcsoport (pl. művésztelepek) keretében mutattak be magyar műveket, arról tanúskodnak, hogy a nemzetközi közegben nemcsak a magyar alkotások kvalitásai, hanem más országok művészetétől eltérő vonásai is plasztikusabban kirajzolódnak. A magyar művészetet nem csak a nyugat-európai művészet kontextusában kellene elhelyezni, egy nemzetközi kitekintésű magyarországi múzeum számára – helyzetéből adódóan is – lehetőség nyílna a közép-kelet-európai régió, elsősorban a környező országok művészetének bemutatására. A múzeum gyűjtőkörének nemzetközi anyagra történő kiterjesztése természetesen szorosan összefügg a korszakhatárok kérdésével is: minél közelebbi időszakkal indul a múzeum, annál nagyobb a külföldi műalkotások megszerzésének esélye.
|
|
