Kétségtelen tény, hogy nehéz vitatni: szükséges a magyar művészet számára új intézményt, akár új múzeumot is alapítani, még akkor is, ha a múzeum, mint forma, nem a legkorszerűbb változata a művészet megőrzésének és bemutatásának. Pusztán azért is, mert a modern magyar művészet jelenleg szinte láthatatlan: az összefüggések és a fő művek, művészek tekintetében ez részben van így, a korszerű húszadik századi művészeti változások, a művészeti funkcióváltás magyarországi megvalósulása tekintetében pedig teljesen. Példa az elsőre: Nevezzük reprezentatívnak, hogy egy nemzet hogyan mutatja művészeit a külvilágnak jelentős, állami pénzből megvalósult kiállításokon. Hol láthatok például egy olyan teret, ahol összemérhetők mondjuk az elmúlt 6-8 Velencei biennálén bemutatott művészek művei. Példa a másodikra: tegye föl a kezét, aki ismer olyan kiállítást, melyen együtt láthatók a magyar művészetet a 60-as évek végétől meghatározó szerzők munkái, nem pusztán mintadarabok, de több (fő)mű együttese révén (Erdély, Jovánovics, Pauer, Maurer, StAuby ...fiatalabb generációkról most nem szólva). Ez persze csak bevezető volt. Foly. köv. ad 5.
|
|
