Amit a bevezetőben írtam, megvalósítható lenne a jelen intézményi struktúrán belül. Egy új intézmény alapítása alkalom, hogy a meglévő intézmények újraértelmezzék saját munkájukat. Olyan funkciókat kell az új mellé rendelni, amit a régi nem teljesíthet: egyfelől mindaz, amit Kovács Péterék leírnak, másfelől a magyar és k-k európai művészet azon halmaza, melyet senki nem gyűjt, melyért senki sem érez felelősséget: a technikai médiumok képzőművészeti használata révén létrehozott műalkotások a fotogramtól az interaktív multimédiáig, valamint a nemzetközi avant-garde magyar kapcsolataitól a koncept és fluxus internacionális szinkronján át a médiaművészetig. Az instabil médiumok megőrzése, prezentálása olyan új kihívás, mely döntő jelentőségűvé válik e században, s aki előbb lép e területen, az nyer. Magyarország még nem késett el: egy olyan intézmény, amely mintát és megoldásokat kínál e feladatokra, nem lesz epigon, hanem hivatkozási alap. Persze ehhez át kell gondolni,hogy az a költség, amibe az épület kerül, a kisebb része az intézményalapítás és működtetés költségeinek: egy ilyen intézmény nem rendezhető be a spájzból.
|
|
