A politikai szituáció megváltozásával a múzeumépítés szempontjából is történhet néhány dolog:
érdemes lenne támogatni az építkezés folytatását, mivel hosszú távon tragédia lenne, ha minden kormány gödör-szituáció előállításával folytatná az előző kezdeményezéseit. Ez csak a hamari-megoldásokhoz vezetne, lásd: Nemzeti Színház.
az idő kevésbé sürget, az alapkő letéve, a hangsúly talán kevésbé kerül a propagandisztikus célra, mint a lényegire.
a vitát újra áttekintve az a véleményem, hogy eleve nem voltak reménytelenek az eddigi javaslatok és hatásuk is volt, hiszen megnövekedett az alapterület, és amennyiben a XX. század múzeumáról lenne szó, a kulturális kormányzat szép csendben visszahátrált már a más gyűjtemények fosztogatásától, egész odáig, hogy Magyar Nemzeti Galéria szakmúzeumaként képzelte megvalósítani az intézményt.
az eddigi véleményeket újra végigolvasva egyre erősebb a meggyőződésem, hogy itt az idő visszatérni a vita elejére. A hozzászólók többségének az a kiindulópontja, hogy az ideális az lenne, ha egy kortárs, élő és új művészettel foglalkozó, önálló intézmény jönne létre. Ha ennek mentén gondolkodunk tovább és az eredetileg politikai szempontok szerint elképzelt XX. századi variációkkal a továbbiakban nem foglalkozunk egyértelműnek látszik, több hozzászóló is érintette, hogy még az sem biztos, hogy feltétlenül egy tradicionális értelemben vett múzeumra van-e szükség. Annak ugyanis valóban nincsen értelme, hogy a Kortárs Művészeti Múzeum / Ludwig Múzeum mellé egy hasonló, többé-kevésbé azonos gyűjtőkörű, esetleg anyagilag jobban kistafírozott múzeumot hozzunk létre. Azon esetleg érdemes meditálni, hogy ezt az új épületet inkább lehetne a Ludwighoz kapcsolni, hiszen a várbeli körülményei szűkösek, a továbbfejlődési lehetőségei behatároltak, valamint eleve adott az az ideális körülmény, hogy egyszerre foglalkozik a magyar és egyetemes művészettel.
Mégis, az a véleményem, és ehhez hasonló álláspont több hozzászólásban is fellelhető, hogy valószínüleg egy eltérő feladatú, önálló, rugalmasabban működő intézményre van a leginkább szükség. Ezt akár nevezhetjük Kortárs Művészeti Intézetnek (ICA) is, lényege, hogy a kortárs, élő, progresszív művészet műfajilag legújabb formáival foglalkozik, induláskor nincs gyűjteménye; viszont hazai és nemzetközi kiállításokat szervez; technikailag jól és korszerűen felszerelt; műhelyei-műtermei vannak, ahova itthonról és külföldről művészeket tud munkára meghívni és azt finanszírozni is tudja. A kiállításokról és a műhelymunka során készülő munkákból vásárlásaival alakítja ki saját majdani múzeumi gyűjteményét. Érdemes volna ebbe az irányba terlni a vitát, s részletesen kidolgozni a koncepciót. Ezt látom a legfontosabb tennivalónak, az, hogy esetleg az építészeti tervet is ehhez kell majd a későbbiekben igazítani, az talán most még másodlagos kérdés.
|
|
