A fórum neve: Vitafórum a Modern Magyar Művészeti Múzeumról A felkért hozzászólók a jogosult felhasználók belépése menüponton keresztül jelentkezhetnek be, további olvasók a muzeumforum@c3.hu e-mail címre írhatják meg véleményüket. A beérkezett e-maileket a szerkesztőség moderálja.

«« Főoldal «« Előzmények «« ÖSSZEFOGLALÓ «« Moderálási szabályok

Az üzenet küldője: Múzeumfórum E-mail:   Dátum: 2002 március 14 16:49:07 [Csütörtök] Téma: Milyen módon érvényesüljenek a nemzetközi megjelenés szempontjai: a magyar mûvészet önmagában vagy nemzetközi kontextusban jelenjen meg a múzeumban?

Az üzenet küldője: Passuth Krisztina E-mail:   Dátum: 2002 március 19 15:59:18 [Kedd] Téma: Nemzetközi kontextus A magyar művészetet csak a nemzetközi kontextusban lehet megérteni és értékelni. Mivel Magyarországon olyan múzeum nincs, amely számottevő internacionális XX. századi anyaggal rendelkezne, ennek gyűjtése rendkívül fontos feladat lenne.

Az üzenet küldője: Tatai Erzsébet E-mail:   Dátum: 2002 március 22 11:54:55 [Péntek] Téma: Re: Milyen módon érvényesüljenek a nemzetközi megjelenés szempontjai: a magyar muvészet önmagában vagy nemzetközi kontextusban jelenjen meg a múzeumban? - Ha nem elszigetelt világban akarunk élni, akkor evidensen nemzetközi gyűjteményt kell létrehozni; pontosabban a magyarországival együtt kell gyűjteni a nemzetközi anyagot is (természetszerűleg úgyis a magyarországi lesz túlsúlyban). Nemzetközin nemcsak a "nyugatit" és európait értem.

Az üzenet küldője: Múzeumfórum E-mail:   Dátum: 2002 március 27 12:41:49 [Szerda] Téma: László Zoltán: Mi is az a nemzetközi kontextus? Ahogy egy társadalom problémái a művészetben tükröződnek, úgy a társadalom és kultúra konfliktusa is megfigyelhető a múzeumdiszkurzusban. Ennek Magyarországon nemzeties jellege van. Tudomásom szerint nem létezik olyan művészeti múzeum (külön épülettel) a nyugati kultúrközösségben, ami csak az illető nemzet műveit méltatná, leszámítva a Whitney Museum of American Art-ot, - amit különben a magyar Breuer Marcel tervezett. Európában a modern művészet mindig is a különböző nemzetiségű alkotók kölcsönös hatáskörében született. Ahhoz, hogy hitelt adjunk egy színvonalas modern magyar művészetnek, ezt az európai modernek kontextusában lenne szükséges bemutatni. Ha nem viszonyítjuk műveinket nemzetközi síkon, akkor ez a múzeum csak etnográfiai jellegű marad. Azt gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy az M4-nek nemzetközi anyagot kell gyűjtenie. De ezáltal szerintem még nem lesz biztosítva határon túli sikere. Jelen pillanatban a legnagyobb nézeteltérés az itt kiállítandó anyagra vonatkozik. Hogy valóban nem egy létező gyűjtemény a legnagyobb kérdés a múzeum alapításában, azt a Richard Meier tervezte Museu d'Art Contemporani (Barcelona, 1995) példája is bizonyítja. Ennek a múzeumtörténetnek érdekessége, hogy a 70-es években, mikor megépítésére egy szándéknyilatkozat létrejött, még gyűjtemény nem létezett. Tehát előbb szükség volt egy konzorcium megválasztására, ami a vásárlás anyagi alapjait verbuválta. A gyűjtemény hiányát itt egy neves építész meghívása ellensúlyozta. Egy deficites gyűjteményt az idők folyamán lehet még pótolni, de egy rossz épületet már később nem lehet megváltoztatni. Az évszázadokra lesz jelen a közösség tudatában. Ezért szükséges lenne a múzeum formájával is többet foglalkozni.

Az üzenet küldője: Múzeumfórum E-mail:   Dátum: 2002 március 27 12:43:03 [Szerda] Téma: László Zoltán: Az épület nemzetközi kontextusban Az utóbbi évek múzeumépítészeti diszkussziója nyugaton azt bizonyította, hogy az épület ma jobban a figyelem központjába került, mint az intézmény. Ennek jelentősége azért is nagy, mivel a kortárs művészetet, a társadalommal folytatott legitimációs vitájában az építészet támogatja és befolyásolja. Ugyanakkor a múzeumépítést érdekessé teheti a négyek - építész, művész, kurátor, építtető - izgalmas vitája. Ebben olyan kérdések hangzanak el, hogy miként lehet a múzeum elit magányosságát egy aktív szociális térbe áthelyezni? Az építtető (az állam) általában úgy értelmezi a kultúrát, mint egy ornamentumot, és ha a város az image-ét nemzetközi szintre akarja emelni, akkor művészeti múzeummal látja el a városfejlesztési programját. A hagyományos művészek és kurátorok elvárják, hogy az épületnek kiszolgáló funkciója legyen, a modern építészek viszont az épület művészi jellegét hangsúlyozzák. Ezekről az építészekről (F. Gehry) sokan azt mondják, hogy a művészet fölé emelkednek és a kiállított műveknek csak másodrangú szerepét ismerik el. Ha mindkét tábor elméletét szélsőségesen értelmezzük, akkor a problémát ideologizáljuk és mint minden ideológia, ez is a hatalmat szolgálja és szerepe, hogy kizárjon és elnyomjon minden társadalmi diszkurzust. A múzeumdiszkurzust ma nyugaton még a tömegtársadalom kulturális viselkedése is meghatározza. Ez azt jelenti, hogy ma a múzeumarchitekturát az iparosított turizmus befolyásolja. Amíg a hagyományos kiállítástípusra az időn kívüli egymásmellettiség volt jellemző, ahol a művek kronologikusan, stilisztikailag csoportosítva, fejlődésbeli sorrendben voltak kiállítva, és ahol a befogadást a kontempláció jelentette, addig a ma elterjedt témakiállításoknál a látvány inszcenírozása a cél. Az épület és a belső terek élményjellege fontos szerepet kapott. Itt az építészet és művészet verseng a tömegek kegyeiért. Milyen ma a produkció és recepció viszonya, hogyan hat ki ez a kiállító térre? Ezt a viszonyt az élmény érzéki jellege határozza meg, ami a tömegek bámulási élvezetét és a kurátorok elit tudatát egyaránt kielégíti. Ezért sikeresnek mutatkozik ez a koncepció, amiben nagy szerepet vállal maga az architektúra. A magyar vizuális elképzelés már megvan a nyertes pályázó, Zoboki/Demeter és Társaik építészeti iroda terveiben. Jó vagy rossz, ez még nem igazán érdekel senkit. Ez a múzeum, ha megépül a magyar társadalom és művészet sajátos viszonyát fogja kifejezni, az M4-es ezt fogja összekötni. Jelen pillanatban ez a viszony a kor szellemét nem látszik felismerni és ezáltal nemzetközi kontextusának hiánya biztosítva lesz.

Az üzenet küldője: Bellák Gábor E-mail:   Dátum: 2002 március 27 14:32:13 [Szerda] Téma: Re: Vajda-kép vagy Warhol-nyomat? A magyar muzeológia és műgyűjtés története legalább a 20.század második felétől kezdve úgy alakult, hogy a magyar művészetet nem nemzetközi kontextusban gyűjtötték és nem is úgy mutatták be. A 2. világháború utáni nagy magyar magángyűjtemények igen kevés kivételtől eltekintve magyar anyagok gyűjteményei voltak. A magyar művészet múzeumi kontextualizálása is a nemzeti profilt rajzolta meg, s nem a nemzetközit. Ebből a szempontból meghatározó döntés volt, hogy az 1950-es évektől kezdve egy nagy magyar múzeum (MNG) kialakítása volt napirenden. Ha akkor a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét nem a magyar-nem magyar tengely mentén osztják fel, hanem mondjuk a régi-modern tengelyen, akkor ma könnyebb helyzetben lennénk. S ha arra gondolunk, hogy a létező hazai magángyűjtemények miféle múzeumi gyűjteménynek képezhetik utánpótlását, megintcsak a nemzeti gyűjtőkör vonala rajzolódik tovább. Ezzel a történeti adottsággal nagyon nehéz megbírkózni. S kérdezzük meg: ha ugyanazon az áron elsőrangú Derkovitsot, Vajdát lehet vásárolni, nem beszélve kiváló magyar kortársaink műveiről, melyik múzeumigazgató döntene úgy, hogy inkább Andy Warhol, Karel Appel, Dalí és mások szitanyomataira költi a gyűjteménygyarapításra szánt összeget? Igazat kell adnom Forgács Évának, aki szerint a nemzetközi kontextualizálás időszaki kiállításokkal érhető el legeredményesebben.

Az üzenet küldője: Beöthy Balázs E-mail:   Dátum: 2002 március 28 14:39:27 [Csütörtök] Téma: A múlt hibái és a jövő erényei Szerény véleményem szerint venni kéne végre egy nagy levegőt és helyretenni a létezett szocializmus idején ideológiai okokból félresiklott, sok szempontból kérdéses (hogy ne mondjam kínos) művészetpolitikai helyzetet. Ne a múlt hibáit ismételjük, hanem képzeljünk el egy szebb jövőt! Tekintsünk csillogó szemmel előre és hátra. A múlt tekintetében izgalmas lenne minimo calcula regionális gyűjteményt létrehozni. Ez nem biztos, hogy olyan megfizethetetlenül drága. Ráadásul nagyon kevés múzeum foglalkozik ezzel, most csak a ljubljanai gyűjtemény jut eszembe. A kiváló magyar kortársak műveinek gyűjtése maximálisan helyeslendő elképzelés, viszont ezt természetszeűleg kiegészítendő a kiváló külföldi kortársak műveivel, akik most még szintén elérhető áron vásárolhatók. Tudomásul kell venni végre, hogy a tudományhoz és a sporthoz hasonlóan a képzőművészet területén is nemzetközi konszenzus alapján kanonizálódnak a teljesítmények. Ha azt szeretnénk, hogy egyszer majd egy itthon élő vagy itthon halt szerző nevét is beleírják a Nagykönyvbe, akkor hozzá kell kezdeni a kínos különutas kánon felszámolásához. Tartozunk ezzel Vajda Lajosnak, Derkovits Gyulának, Kállai Ernőnek és a többieknek.

Az üzenet küldője: Zwickl András E-mail:   Dátum: 2002 március 29 12:37:04 [Péntek] Téma: Hol a helye a magyar művészetnek? Több okból is szükséges, hogy egy új múzeumban a magyar művészet nemzetközi kontextusban jelenjen meg. Mind az itthoni, mind a külföldi közönség számára fontos lenne, hogy ne külön-külön, egymástól függetlenül, különböző helyszínen lehessen látni Magyarország, illetve más országok művészetét. Hosszú távon egy pusztán hazai művészetet bemutató múzeum nem veheti fel a versenyt a tágabb kitekintést nyújtó intézményekkel, és különösen igaz ez egy olyan országra, amelynek művészete messze nem olyan ismert, mint a nyugat-európai országoké. Az idegenben megrendezett, kizárólag magyar művészetet bemutató kiállítások tanulsága a legtöbb esetben az, hogy ezek a külföld számára túlnyomórészt ismeretlen magyar művészetnek – nemzetközi kontextus híján – csupán múlékony ismertséget és elismertséget hozhatnak: a magyar művészet így nem képes az európai művészet, illetve művészettörténet részévé válni. És ha a külföldi látogató Magyarországon találkozik művészetünkkel, akkor sem más a helyzet. Ugyanakkor azok az utóbbi években megrendezett kiállítások, amelyek egy-egy stílusirányzat (pl. Fauves) vagy jelenségcsoport (pl. művésztelepek) keretében mutattak be magyar műveket, arról tanúskodnak, hogy a nemzetközi közegben nemcsak a magyar alkotások kvalitásai, hanem más országok művészetétől eltérő vonásai is plasztikusabban kirajzolódnak. A magyar művészetet nem csak a nyugat-európai művészet kontextusában kellene elhelyezni, egy nemzetközi kitekintésű magyarországi múzeum számára – helyzetéből adódóan is – lehetőség nyílna a közép-kelet-európai régió, elsősorban a környező országok művészetének bemutatására. A múzeum gyűjtőkörének nemzetközi anyagra történő kiterjesztése természetesen szorosan összefügg a korszakhatárok kérdésével is: minél közelebbi időszakkal indul a múzeum, annál nagyobb a külföldi műalkotások megszerzésének esélye.

Az üzenet küldője: N. Mészáros Júlia E-mail:   Dátum: 2002 ápril 17 14:46:34 [Szerda] Téma: Közép-európai kitekintés Ma már elengedhetetlenül fontos, hogy a magyar művészet ne önmagában, önmagához mérten, hanem nemzetközi kontextusban jelenjen meg. A múzeum geográfiai helyét, napi működését és belátható financiális lehetőségeit tekintve, a gyűjteménygyarapítás szempontjából célszerű közép-európai kitekintésben gondolkodni, és időszaki kiállítások, kapcsolódó rendezvények, művészettörténeti szimpóziumok, konferenciák, közös kutatások és publikálások formájában tágabb kontextust teremteni.