1. Megváltoztatja -e a művek befogadását, értelmezését és kritikai megközelítését a tematika komplexitása, társadalmilag kényes mivolta?
Igen, megváltoztatja. Nem tudjuk függetleníteni magunkat a megszokott előítéletektől, a különböző helyzetekben adott, begyakorolt válaszoktól. A legszélesebb körben értelmezett művekkel kapcsolatban is felmerülhet, hogy az adott mű más kontextusban más értelmet (is) nyerhet, de a tematikus kiállításokon igyekszünk a tematikához igazítani az interpretációt. Gyakran a társadalmilag kényes kérdések kizárólag provokatív úton megközelíthetoek, ez a legtöbb esetben gátolja az objektív szemléletű befogadást.
2. Hogyan illeszkedik a holokauszt reprezentációja a kurátor-hívószó-művészi reakció produktív gépezetébe?
Jelen esetben a kurátorok egy pontosan kidolgozott prekoncepció mentén hívták meg a művészeket, részükrol a hívószó precíz megfogalmazása e koncepció átadását, majd a kész művek egymásmellettiségét határozta meg. A művészek esetében a hívószavak átértelmezése, műbe transzponálása kihívást jelentett. Egyes társadalmi rétegek bizonyos másik rétegekkel szemben gyakran kirekesztő, nem elfogadó viselkedésmódot mutatnak, erre reflektálnak a művészek, reakcióik ezt a viselkedésmódot túlozva, felnagyítva mutatják be.
3. Mennyiben tartja érvényesnek a téma megjelenítését a kiállításon bemutatott művek által?
A művek különböző mélységben, különböző színvonalon, különböző kiindulópont felől dolgozzák fel a témát. Nincs egyedül érvényes megjelenítési forma. Az általánosan érvényes művészi szimbólumoktól kezdve a speciálisan dokumentatív részletelemek felhasználásán keresztül a leghétköznapibb eseménysor kiemeléséig minden egyes mozzanat külön hangsúlyt kap a kiállításon. A befogadó felé gyakran interaktív művek közül sok a sokkolást mint művészi hozzáállást tartja a téma bemutatásához leginkább adekvát kifejezési módnak.
4. Miként hat vissza a holokauszthoz fuződő viszonyunkra, ahogyan azt a kiállítás a tolerancia-intolerancia szélesebb kontextusában mutatja be?
Ez a szélesebb kontextus csak kevés művel kapcsolatban merül föl. Néhány alkotás mélyen elgondolkoztatja a nézőt, esetleg toleránsabbá teszi a látogatót a kortárs művészet iránt alapvetően, majd ezen keresztül befogadhatóvá teszi a holokauszt tragédiájával kapcsolatos dokumentumokat, szembenézésre készteti a tényekkel. Ez a folyamat nem megy egyik pillanatról a másikra. Az évforduló kapcsán idén talán túlzásokba esünk, szerintem ez jelentős mértékben visszaveti a toleráns magatartást az élet minden területén.
Faludy Judit