2023. március 1-jén, 78 éves korában, rövid, súlyos betegség után elhunyt Peter Weibel nemzetközi hírű médiaművész, kurátor, elméletíró, a karlsruhei Művészeti és Médiaközpont (ZKM) igazgatója – közölte csütörtökön a ZKM szóvivője. Vasárnap lett volna 79 éves.
Peter Weibel 1944. március 5-én született Odesszában, a Szovjetunióban. Felső-Ausztriában nőtt fel, Párizsban tanult franciát és filmművészetet. 1964-ben Bécsben orvosi tanulmányokat kezdett, de hamarosan matematikára váltott, a logikára helyezve a hangsúlyt. Pályafutását vizuális költőként kezdte 1964-ben, majd később a posztstrukturalista módszertan jegyében a lapról a képernyőre költözött. Munkássága a konceptuális művészet, a performansz, a kísérleti film, a videoművészet és a számítógépes művészet területén teljesedett ki.
1965-ben szemiotikai és nyelvészeti reflexiókból (Austin, Jakobson, Peirce, Wittgenstein) kiindulva olyan művészi nyelvet fejlesztett ki, amely a kísérleti irodalomtól a performanszig vezette. Performatív akcióiban nemcsak a „média” nyelvét és formáit vizsgálta, külön-külön is górcső alá vette a filmet, a videót, a televíziót, a hangszalagot és az interaktív elektronikus környezeteket, kritikusan elemezve ezek valóságkonstrukcióra gyakorolt hatásait.
Amellett, hogy részt vett a bécsi akcionizmus tagjaival közös happeningekben, 1967-től (Valie Exporttal, Ernst Schmidt Jr.-ral és Hans Scheugl-lal együtt) a filmes reprezentáció ideológiai és technológiai feltételeire reflektáló „expanded cinema” területén dolgozott, párhuzamosan a műfaj amerikai képviselőivel. Weibel ezeket a reflexiókat 1969-től kezdve videokazetták és installációk révén dolgozta ki. Az Osztrák Televízió (ORF) által 1972-ben sugárzott „tv und vt works” című televíziós akciójával átlépte a galériatér határait. 1966-ban Gustav Metzgerrel, Otto Muehllel, Wolf Vostelllel, Hermann Nitschsel és másokkal együtt részt vett a londoni Destruction in Art Symposiumon (DIAS).
1978-ban a zene felé fordult. Loys Egggel együtt megalapította a Hotel Morphila Orchester nevű zenekart. Az 1980-as évek közepén a számítógépes videofeldolgozás lehetőségeit vizsgálta. Az 1990-es évek elején interaktív számítógépes installációkat valósított meg.
Előadásaiban és publikációiban a kortárs művészet, a médiatörténet, a médiaelmélet, a film, a videoművészet és a filozófia témakörében nyilvánult meg. Elméletalkotóként és kurátorként olyan művészet és művészettörténet mellett érvelt, amely kiterjed a technikatörténetre és a tudománytörténetre is. Egyetemi tanárként és intézmények igazgatójaként konferenciákon, kiállításokon és publikációkon keresztül jelentős hatást gyakorolt a médiaművészet európai színterére.
1976-tól a bécsi Universität für Angewandte Kunst, a halifaxi Nova Scotia College of Art and Design (Új-Skócia, Kanada) és a kasseli Gesamthochschule tanára volt. 1984-ben kinevezték a New York-i Állami Egyetem (Buffalo, New York) Médiatudományi Központjának videó és digitális művészetek docensévé, ahol öt évig tanított. Ugyanebben az évben, 1984-ben a bécsi Universität für Angewandte Kunst vizuális média professzora lett. 1989-ben megbízást kapott a frankfurti Städelschule Új Média Intézetének létrehozására, amelyet 1994-ig vezetett.
1986-tól az Ars Electronica művészeti tanácsadójaként dolgozott, majd 1992-től 1995-ig az Ars Electronica művészeti igazgatójaként tevékenykedett. 1993 és 1999 között az osztrák pavilon kurátora volt a Velencei Biennálén. Ugyanebben az időszakban, 1993-tól 1999-ig az ausztriai Grazban működő Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum vezető kurátoraként dolgozott. 1999 januárja óta a németországi Karlsruhéban található ZKM Művészeti és Média Központ igazgatója volt.