A köztes lét túloldalán

Hajas Tibor művészete és a tibeti misztériumok

2019. február 6. – 2019. április 14.
Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum (1062 Budapest, Andrássy út 103.)

A köztes lét túloldalán a Hopp Múzeum azon kiállításainak sorába illeszkedik, melyek az ázsiai kultúráknak a 19–20. századi hazai alkotókra gyakorolt hatását teszik vizsgálatuk tárgyává. Ezúttal a fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt költő és képzőművész, Hajas Tibor (1946–1980) utolsó alkotói periódusának olyan műveivel ismerkedhetnek meg a látogatók, melyekben a tibeti buddhizmus vonatkozásai meghatározók voltak.

Kiállításunkban az egymástól olykor sok száz évnyi és több ezer kilométernyi távolságra felbukkanó szereplők között két tibeti „misztérium” az összekötő kapocs: a tummo, vagyis a belső hő fejlesztésének gyakorlata, amely a 11–12. században élt tibeti költő és jógin, Milarepa nevéhez is kötődik, illetve a testhez és az egóhoz való ragaszkodás „elvágása”, tibeti nevén a csö.

„Tibetben azt mondják, az embernek egyetlen feladata van, leépíteni. Mindent leépíteni. A tulajdonságokat, a tehetségeket, a képzeletet, a gondolkozást, az érzékelést leépíteni. Kiürülni. Az ürességet megvalósítani.” (Hamvas Béla)

A kiállítási koncepcióban kiemelt szerep jut az áttételek, az adaptáció és a művészi interpretáció kérdéseinek/problematikájának, minthogy Hajas közvetlenül soha nem került kapcsolatba a tibeti buddhizmussal. Itt bemutatott alkotásainak szellemi hátteréül a Hamvas Béla által fordított és értelmezett Tibeti misztériumok című, 1944-ben megjelent nagy hatású könyv szolgált.

E mű lényegében nem más, mint a teozófia iránt elkötelezett, az I. világháború után hindú jógamestereknél tanuló angol vallástörténész, Walter Yeeling Evans-Wentz Tibetan Yoga and Secret Doctrines (Tibeti jóga és szent tanítások) című 1935-ös könyvének Hamvas által saját bevezetéssel ellátott, átszerkesztett és rövidített változata. Hamvas emellett merített az 1927-ben napvilágot látott (szintén Evans-Wentzhez köthető) ún. Halottas könyvből is.

A vallástörténeti, kulturális antropológiai szempontból végletesnek mondható, művészettörténeti értelemben azonban gazdagon megtermékenyítő találkozás eredménye lett Hajas Vető Jánossal együtt készített Tumo című fotósorozata, valamint a Chöd című performansz és filmterv dokumentációs fotói, melyeknek egyes részletei most először kerülnek a nagyközönség elé.

A köztes lét túloldalán című kiállítás Hajas korának, a hetvenes éveknek erősen szabályozott kulturális életébe bombaként robbanó performanszkísérleteit az eredeti tibeti buddhista hagyományok, az ehhez tartozó ikonográfia, valamint a tibeti világkép kontextusában tárgyalva tárja a látogatók elé.

A köztes lét túloldalán – a Hopp Múzeum termeiben:

Az 1959-es tibeti függetlenségi felkelést és a Dalai Láma menekülését követő nagy migrációs hullám után, melynek következtében több százezer tibeti lelt menedékre Indiában, a tibetieknek különösen nagy szükségük volt arra, hogy idegen földön is megőrizhessék és továbbadhassák legfontosabb hagyományaikat az őket követő generációknak.

Ennek egyik eszközévé vált a képregény műfaja is, ahogy arról a kiállítás bejáratánál elhelyezett, Milarepa életét bemutató két képregény tanúskodik. Az egyik a – feltehetően a tibetiek által felkért – olasz művész, Elisabeth Bromwill 1970-es évekből származó tibeti stílusú műve, a másik a tibeti mestereknél tanult holland festő és grafikus, Eva van Dam kétezres évekbeli interpretációja.

Az emeleti folyosó végén a tibeti életkerék és a hozzá tartozó magyarázatok fogadják a látogatót. A szerzetesi szabályzat előírásai alapján a kolostorok előterébe festendő életkerékképek nem a külső anyagi világot ábrázolják, hanem ennek „vetítővásznán” a hat létvilágot (istenek, félistenek, emberek, állatok, éhes szellemek, pokollakók) a szenvedés, a vágy, a ragaszkodás és a tudatlanság szennyeződéseinek változó képeivel. A tibeti életkerék tehát egyfajta etikai útmutató, szemlélőjét megóvja attól, hogy helytelen cselekedetek útjára lépjen.

Az első teremben a Hopp Múzeum tibeti és mongol gyűjteményéből válogatott tibeti buddhista „mennyországokat” (Tiszta földeket) bemutató thangkákat (tekercsképeket) és központi alakjaikat megjelenítő buddhaszobrokat helyeztünk el. Ezt a Mongóliából származó expresszív pokolábrázolások egészítik ki. Ugyancsak kiemelt szerepet kap itt a Tibeti Halottaskönyv, melyet a tibetiek a köztes létbe való átjutás ceremóniájakor használnak, hiszen ekkor a halott még jobbra fordíthatja „sorsát”.

A kiállítás második és harmadik termében a Ludwig Múzeum 2005-ös Hajas Tibor életmű-kiállításán is látott Tumo I–II. című sorozatok mellett korábban soha ki nem állított, a fennmaradt negatívokról csak erre az alkalomra nagyított dokumentumok is láthatók. Ezeket összegzik Vető János kifejezetten a jelenlegi kiállításra készített Tumo és Chöd című videomunkái is. Mint az a képekről érzékelhető, Hajas mindent megtett, hogy végigpróbálja azokat a léthelyzeteket, amelyek a fizikai és a szellemi határokon túlra vezethették. A fekete-fehér, direkt sokkhatással dolgozó fotográfiákat a művész hagyatékából származó relikviák teszik teljesebbé.

Áttétek és újraértelmezések: A Hajas munkáit bemutató termek falain egymás mellé helyezett idézetek érzékeltetik a csöre és tummóra vonatkozó eredeti tibeti szövegek, az Evans-Wentz által kiadott angol fordítás, valamint a Hamvas-féle értelmezés közti különbségeket.

A negyedik teremben a belső hő fejlesztése, a tummo működését bemutató, az emberi test energiavezetékeinek és központjainak egyedülálló ábrázolásait, valamint a testhez való ragaszkodás és az ego „elvágása”, a csö gyakorlatának szertartásaihoz tartozó rituális eszközöket állítottunk ki. Ilyenek a kettős dob, a csonttrombita, valamint a vadzsra és a csengő.

Kurátor: Kelényi Béla tibetológus
Kurátorasszisztens: Végh József tibetológus

A kiállítást 18 éven felüli látogatóinknak ajánljuk. Továbbá tájékoztatjuk a látogatókat, hogy a kiállítás a nyugalom megzavarására alkalmas hanghatásokat és vizuális elemeket tartalmazhat.