A valóság szerelmese

Czene Béla festészete

 

2022.06.08 – 07.06.

Kieselbach Galéria (Budapest V. Szent István krt. 5.)
Megnyitó: 2022. június 7. (kedd) 17:00
A kiállítást megnyitja: Janikovszky János műgyűjtő, Kieselbach Tamás műkereskedő, művészettörténész és Molnos Péter művészettörténész

A valóság szerelmese címmel jelent meg reprezentatív album Czene Béla festészetéről Molnos Péter tollából, a Móra Kiadó gondozásában. A kötet ünnepélyes bemutatójával együtt nyílik meg A valóság szerelmese című kiállítás is, amely több mint 100 műalkotással mutatja be a festőművész több évtizedes pályáját, a megnyitón pedig lelepleznek egy 1942 óta rejtőzködő, monumentális Czene-festményt is.

A Fákó Árpád által tervezett reprezentatív album 464 oldalon, több mint 400 műalkotás reprodukciójával, tudományos igénnyel, de a nagyközönség számára is fogyasztható nyelvezettel mutatja be Czene Béla méltatlanul háttérbe szorított, de újra felfedezett életművét.

Janikovszky János, a Móra Kiadó vezérigazgatója csaknem egy évtizede Czene Béla legelkötelezettebb gyűjtője, művészetének szinte megszállott rajongója. Ezért vállalkozott a most bemutatott  kötet megjelentetésére és egy  átfogó életműkiállítás megszervezésére.

Czene Béla festészete az elmúlt évtizedben került ismét a figyelem középpontjába. Bár a két világháború között sorra aratta sikereit, az 1945-öt követő évtizedekben a hivatalos műkritika mostohán kezelte művészetét. 1930 és 1933 között Rudnay Gyula növendékeként tanult a Képzőművészeti Főiskolán, ám hamar elfordult mesterétől, és inkább a római iskolához sorolt művészek munkái hatottak rá.

1938-tól közel egy éven keresztül állami ösztöndíjjal dolgozhatott Rómában. Olaszországban készült alkotásain érezni lehet a kortárs Novecento hatását, de leginkább a reneszánsz klasszikus tradíciója, elsősorban Ghirlandaio és Piero Della Francesca művei inspirálták. Hazatérése után művészi érdeklődése egy időre a paraszti kultúra felé fordult, a korábbi mitológiai és bibliai témák helyett a falusi élet mindennapjait ábrázolta képein.



Az 1950-es években művésztársaihoz hasonlóan ő is kénytelen volt igazodni a hatalom követelte szocreál stílushoz, de az évtized végén már saját hangján szólalt meg. Kialakult új, csak rá jellemző festői világa, amelynek középpontjában a modern városi ember hétköznapjai, jellegzetes színterei és szereplői, a klasszikus eredetű, reneszánsz ihletésű, mégis modernizált női szépség áll.