Everybody Needs Art örömmel mutatja be Brückner János

Hülyeségek

című kiállítását az ENA Viewing Space-en.

Megnyitó: 2019. 04. 06. (szombat) 17:00
A megnyitón való részvétel emailben történő regisztrációhoz kötött.
—-> /04.05, péntek 20:00-ig/
A kiállítás megtekinthető: 2019 április 6. – május 17.

Kurátor: Bencze Péter

„A franciáknál van egy régi mondás: „hülye, mint egy festő.” Az emberek a festőket hülyének tartották, míg a költőket és írókat nagyon intelligensnek. Én intelligens akartam lenni. Szükségem volt az újítás gondolatára. Hogy ne azt tegyem, amit apám is csinált. (…) Vizuális alkotói korszakomban van valami a festőknek ebből a hülyeségéből. (…) Aztán rájöttem valamire. Kigondoltam az ideális formulát arra, hogyan szabadulhatok meg a külső hatásoktól.”
(Marcel Duchamp)

„Kellő ismételgetés után minden hülyeség igazságnak tűnik.”
(Sas István)

Mit tart hülyeségnek a szótár?
A szó eredeti hüle alakja a hűl igéből képzett folyamatos melléknévi igenév olyan változata, mint a pengő, szülő esetében a penge, szüle; az l utóbb palatalizálódott. A ~ kifejezés eleinte olyan embert jelölt, aki mindenen elhűl, hüledezik; ez a bambaság képzetén át vezetett a szó ‘idióta’ jelentéséhez. Ilyenre más nyelvekben is van példa: latin stupere (‘zsibbad, kábul, ámul’) ⇨ stupidus (‘hülye’). Vagyis: zsibbadó, kábuló, ámuló.

“Elérni a festészetben azt a pontot, amikor azt mondjuk, bassza meg, ez most így lesz és kész, nem érdekel.”
(John Kilduff)

Mit tart a hülyeségnek a társadalom, a józan ész?
A kilátástalan, haszontalan, értelmetlen tevékenységet.
Számomra viszont az ilyen teljesítményekben és vállalkozásokban nyilvánul meg valami alapvetően emberi, szép, értékes. Egy olyan pillanat, ami könnyedén elveti a hasznos, jól megtanult és bevált okosságokat, gondtalanul vállalva a biztos bukást. Egy őszinte, egyszerű, kendőzetlen akció. Egy elszánt tévedés. Egy benézés. Egy törékeny és béna pillanat.

Mit tartok hülyeségnek én?

Miért kell minden reggel felkelni?
Hadd fingjak már a saját WC-mbe amekkorát csak akarok!
Asszem, beszartam
Eyecandy
Jóska bácsi meghozta a bugyikat
Jaj, ba¤meg!
Haza
Nosztalgia
Az Antikrisztus születése
Salsa-oktató az összeomlás határán
Hát nem
Nem kaphatod meg

Ez a kiállítás egy labirintus, ami hülye képekből és maszkokból, valamint egy bunkerből áll, amelyben valami számomra nehéz és értékes található. Ebben a tetőtéri, plafon nélküli budai szobában nagy az esély arra, hogy az ember elvesszen a hülyeség és komolyság, a könnyű és a nehéz között. Ugyanakkor legalább két fontos dolog megkülönbözteti ezt a labirintust a város számtalan szabadulószobájától: a Hülyeségek ingyenes, és senki se fog bezárni senkit a racionalitás szigorú és kötelezően megosztó kategóriáiba. Duchamp komolykodott a hülyeségről, Szent Varecza komolyan hülyéskedett a komolyságról, John Kilduff egy futópadon, futás közben, betelefonálók hívását fogadva festett csendéletet, OMARA pedig egyszerűen egy istennő. Ezek a mesterek inspirálták ezt a kiállítást.

Brückner János
http://www.brucknerjanos.com/