2024. január 27-én, életének 69. életévében elhunyt Nagy Gábor Mihály (Nagámi) Munkácsy-díjas szobrászművész.
Nagy Gábor Mihály 1955-ben született, mesterének Csiky Tibort tekintette; stílbútor-faragóként indult, de hamar művésszé vált: 1976-tól vett részt csoportos tárlatokon, a hazai konstruktív plasztika kiemelkedő jelentőségű, egyéni hangú és kifejezésmódú alkotója lett. Organikus és dezorganikus szikár munkái többnyire fából, acélból, vasból, gránitból készültek. Témaválasztásában vonzódott a keleti filozófiákhoz, köztük a kínai Taó azaz „Az Út” fogalmához, de nagyon foglalkoztatta a köztes lét tibeti elképzelése is.
Minimalista, szikár plasztikái mesteri módon építenek a felhasznált anyagok, főként a fa, az acél és a vas ellentétére, eltérő természetére.
Művei több mint négy évtizede szerepelnek rendszeresen kiállításokon; első egyéni tárlatára 1993-ban került sor. Munkáit számos alkalommal díjazták, így elnyerte többek között a győri XIV. Nemzetközi Művésztelep díját 1992-ben, majd a IV. és a VI. Országos Faszobrászati Kiállítás díját Nagyatádon 1994-ben, illetve 1998-ban. Munkásságát 2016-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el.
