2026. február 21-én, életének 78. évében elhunyt Kecskeméti Sándor Munkácsy-díjas keramikus- és szobrászművész – adta hírül az Initio Galéria.
Kecskeméti Sándor tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán végezte, mestere Csekovszky Árpád volt. Már pályája kezdetén világossá tette, nem az alkalmazott műfaj, hanem az autonóm gondolkodás érdekli. A kerámiát, melyet a hazai hagyomány sokáig a használati tárgyhoz kötött, a szobrászat rangjára emelte.
Korai plasztikáiban a bezártság és az emberi küzdelem motívumai jelentek meg. A kalodák, harcos alakok, zárt és tömör tömegek a korszak társadalmi és egzisztenciális tapasztalatát sűrítették formába. A hetvenes–nyolcvanas években kibontakozó sorozatai (Gyűröttek, Omlások, Monumentek) már a szerkezet és a bomlás, az egyensúly és a feszültség kérdéseit vizsgálták.
Kompozícióit erőteljes stilizálás, de leginkább elvont nyelvezet, architektonikus szemlélet, szobrászati gondolkodás, monumentalitásra törekvés jellemzi. Formanyelve markáns és összetéveszthetetlen. Egyszerre geometrikus és organikus, zárt és nyitott, súlyos és légies.
Hosszú évtizedeken át Németország és Magyarország között élt és dolgozott. Köztéri művei Budapesten és világszerte több, mint negyven helyen láthatóak, valamint a bajorországi Gundremmingenben állnak, ahol munkássága egy település vizuális arculatát is formálta.
Életművét számos hazai és nemzetközi elismerés övezi, többek között Bajor Állami Díjjal (1986) és Munkácsy Mihály-díjjal (1989) tüntették ki. Művei világszerte megtalálhatók múzeumokban, galériákban, köz- és magángyűjteményekben.