2026. április 15. (szerda) 18.00
Stúdió Galéria (Budapest VII. Rottenbiller utca 35.)
A DdEeLlFfIiNnnek nemcsak megalkuvásmentes könyvek létrehozása a célja, hanem szeretne egyet hátralépve értelmezni saját munkáját, foglalkozni azzal, hogy a kiadványai / nyomatai hogyan illeszkednek társadalmunkba, gazdasági rendszerünkbe, a könyvekről, sokszorosításról és művészetről alkotott képünkbe.
A DdEeLlFfIiNn úgy tekint az árazásra, mint médiumra, amin keresztül kifejeződik az érték meghatározásának (akár) komplex filozófiája. A DdEeLlFfIiNn árazásai alternatívát akarnak nyújtani a bevett árképzésekre, vizsgálni akarják a dolog és az ára közti kölcsönhatást, az irigységet, a birtoklás természetét és a gyűjtés mibenlétét.
Stewart Home — Rajtaütés a kultúrán
Fordítók: Fekete Róbert, gHorváth Mihály, Tillmann Ármin, Tóth Boldizsár
Szerkesztő: Ilyés Zalán-György
Az íróról:
A posztszituacionistának nevezhető angolszász művészeti diskurzusnak kevés olyan ikonikus képviselője van, mint a provokatív akcióiról, elkötelezetten felületes ismeretterjesztéséről, ellenkulturális ponyvairodalmáról és (ön)fetisizáló-(ön)képromboló képzőművészetéről ismert Stewart Home (*1963). Az alkalmi bérmunkásból punkkoncert-tudósítóvá, majd íróvá, filmkészítővé, pamfletistává, képző- és performanszművésszé leendett „posztmodern proletár“, blogger, művészeti piac-manipulátor és kulturális terrorista az egyik legautentikusabb poszt-’68-as népszerűsítője és egyben talán programszerűen az egyik legkomolytalanabb képviselője a késő-avantgárd hagyományoknak az Egyesült Királyság szubkulturális köreiben. Populáris írásait németre, finnre, lengyelre, spanyolra, portugálra, litvánra, görögre, olaszra stb. már lefordították, ebből a teljesség igényét nélkülöző felsorolásból (az Artpoolon megjelent A művészsztrájkról kivételével) pedig mindeddig hiányzott a magyar.
A könyvről:
Az AK Press gondozásában megjelent ’87-es szöveg egy látszólag monografikus igényű körpanoráma a késő- és neoavantgárdról: „az utópikus áramlatoktól“ és a COBRA mozgalomtól a lettristákig és a Lettrista Internacionáléig, a Patafizikai Főiskolától a Nemzetközi Mozgalom egy Imaginista Bauhausért-ig, a Szituacionista Internacionálétól a Fluxusig és így tovább. Home előszavában világossá teszi, hogy „rövid történeti áttekintést“ kíván nyújtani „egy olyan politikai-kulturális jelenségről, melynek vívmányai mindmáig ismeretlenek vagy teljesen rejtélyesek maradtak az angolszász világban“. Könyvének célja ennek megfelelően az, hogy gyors és praktikus betekintést adjon a késő- és neoavantgárd titkos történetébe, hogy megnevezze annak kulcsszereplőit, hogy felmutassa legpopulárisabb anekdotáit, valamint, hogy nagy mennyiségű „reprezentatív“ idézettel lássa el azt az olvasót, akinek korábban semmilyen hozzáférése nem volt ezekhez a marginalizált irányzatokhoz. A tömör szöveget, mely a legszükségesebb információkra szorítkozik, a tiltott tartalmakat terjesztő szamizdatok stílusjegyei határozzák meg. Mintha a későavantgárd félillegális történeteinek brit csempészakciójáról lenne szó, könyve egy sietve küldött távirat hatását kelti, amit mi sem mutat jobban, mint idézeteinek minősége. Mivel e mozgalmaknak Home könyve előtt valóban alulreprezentált volt az angolszász recepciója, a periodikák pedig nem voltak hozzáférhetők, a szerző mások fordításaiból, másod- vagy harmadkézből származó beszámolókból, gyanús körökben keringő nem hivatalos tükörfordításokból és az elérhetetlen primér szövegek foszlányaiból igyekezett összefércelni gyűjtését, hogy minél hamarabb Angliába „csempészhesse“ történetüket.