2026.04.30. – 06.10.
Patika (Budapest V. Képíró utca 6.)
Megnyitó: 2026.04.30., 19:00 óra
Megnyitó performance: Réti Virág
Koordinátorok: Borbély Zita, Mendreczky Karina
Közös kiállítás az elvágyódásról, a valóság és az azt pótoló alkotások viszonyáról, az emlékezet eróziójáról. Mézes Tünde és Carlos Vergara munkáinak vezérmotívuma a fa, amely elképzelt tájaik elemi részeként a jelenből kiindulva szakad el a közvetlen tapasztalattól.
______________
Nem látványos lánggal és füsttel, csak szép lassan. Fakulunk, korhadunk. Égdegélünk.
Távoli időkbe vagy térbe vágyunk, és hiába van jelen minden, akkor sem érezzük teljesnek azt, ami adott. Valami nagyon hiányzik. Valami, amit elfelejtettünk, de az is lehet, hogy sosem volt valós. Elképzelt tájakkal, és ezzel a valami mással próbáljuk pótolni, elfedni csonka valóságunk hiányait, de így sem tudjuk megragadni a képet, a pillanatot, az érzést; érjünk el bármit, az rögtön a múlt részévé válik.
Mert emlékezetünk velünk kérgesedik, és ami beépül, az rögtön le is zárul. Mi nemcsak helyettesítjük a valót, mi rögtön a helyébe lépünk, mert minél mélyebbre kerül, annál lassabban kap majd az lángra.
(Hátralép, újra ember) Pont mint a fák, ahogy végignézek rajtuk a térben. Az egyik egy távoli kép, az eredeti jelenlétének csupán az érzete, egyszerre több és kevesebb annál. Ő az örök elvágyódás efemer jelenléte, aki saját bomlását archiválja. A másik fa inkább szerkezeti modell – családfa vagy ágrajz –, amely egy hierarchikus rendszert ír le. Hol átalakulófélben lévő, erodálódó emlék, nem stabil forma, hiába próbálom úgy keretezni. Hol pedig élőlényből éppen anyaggá váló elvont infrastruktúra, mely éppúgy lehet csatorna, mint médium. Fáinkban nem a forma közös, hanem hogy elszakadnak a közvetlen tapasztalattól, és láthatóvá teszik a hiányt.