76 esztendős korában elhunyt Molnár Gergely akcióművész, költő, író, dalszerző, énekes, a Spions együttes frontembere és alapító tagja. A zene mellett foglalkozott irodalommal, filmmel, képzőművészettel, videóval, experimentális színházzal is.
Molnár Gergely az 1970-es évek első felében tűnt fel művészkörökben. Több underground irodalmi szalon tagjaként ekkoriban esszéket és verseket írt. Írásai teatralizálásával párhuzamosan fordult a színház felé: részt vett a Kassák Stúdió, a Kovács István Stúdió tevékenységében, valamint ide sorolható a Najmányi Lászlóval és Örsi Katalinnal elindított Donauer Video Familie aktivitása is. 1975 és 77 között számos ismeretterjesztő előadást tartott a Ganz-MÁVAG Művelődési Központban, valamint a Kossuth Klubban és a Fiatal Művészek Klubjában. Najmányi Lászlóval több videofilmet is készített ebben az időszakban.
Ahogy tevékenységének egyik későbbi elemzője, K. Horváth Zsolt fogalmaz, Molnár az akkori Budapesten elsősorban nem költői mivoltában volt (szubkulturális) értelemben ismert, hanem annak az akcionista szerepjátéknak köszönhetően, melynek célja az identitás képzőművészeti értelemben vett lerombolása és szüntelen újraépítése volt. Mint egy már emigrációban született levelében írja: „képzőművészetinek tekintem azt a periodikus, konzekvens és jobbára radikális habitusváltozást, melyet elsősorban ismeretterjesztő célzattal hajtottam végre magamon Budapesten és Párizsban, s ami úgyszólván minden más tevékenységemnél nagyobb hatást váltott ki.”
1977-ben ebből a közegből nőtt ki a Hegedűs Péterrel, ifj. Kurtág Györggyel, Zátonyi Tiborral, Najmányi László közreműködésével elindított, az avantgárd ethoszát a populáris zenébe oltó Spions együttes, ami egyben a magyar zenei újhullám kezdetét is jelentette. A viszonylag szűk repertoár és a mindössze három koncert ellenére is hatalmas hatása volt a műfaj alakulására: inspirációként szolgált az alternatív zenei szcéna egy egész generációjára.
A zene felé azért fordultak, mert nagyobb közönség felé szerettek volna nyitni. Ilyen értelemben nem is azért zenéltek, hogy zenét csináljanak: a műfajban épp az volt a vonzó számukra, hogy lehetővé tette számos művészeti ág összekapcsolását. Ennek következtében előadásaikat erőteljesen meghatározták és átszőtték a kísérleti színházból átvett akció- és performatív elemek, az avantgárdra jellemző provokációs technikák, az irodalmi, illetve a filmes múltból származó médiatudatosság.
Provokatív szövegeik, botrányos előadásaik miatt a 1970-es évek kultúrpolitikája nem tűrte meg őket, tevékenységüknek súlyos ára volt. Molnárt több ízben fizikailag is bántalmazták, szétverték a lakását, végül pedig, 1978-ban a Spions tagjai – Zátonyi kivételével – elhagyni kényszerültek az országot. Az ilyen módon átalakult zenekarnak Párizsban megjelent két lemeze, de rövidesen szétváltak útjaik: Molnár és Najmányi Kanadában, Hegedűs az Egyesült Királyságban telepedett le. Ennek ellenére a Spions öröksége tovább élt: számaik, valamint Molnár egyéb dokumentumai és szövegei 1982-ben összegyűjtve megjelentek a Sznob International című szamizdat folyóiratban, és az együttes hatása a magyar alternatív zenei világra elvitathatatlan.
Molnár Gergely haláláig Montreálban élt, évtizedek óta nem volt hajlandó magyarul megszólalni. Az évek során Gregory Miller, Anton Ello, Gregor Davidow, Charlotte Bonaparte, valamint Helmut Spiel! néven, angolul alkotott. Radikális imágókat épített, rádióműsorokat készített, videonaplót vezetett, esszéket írt. Ahogy az Európa Kiadó egykori basszusgitárosa fogalmazott: „Önként távozik, és sohase tér vissza, csakúgy, mint annakidején. Művészet, saját bőrön viselve, kőkemény, militáns következetességgel.”
