86 éves korában elhunyt Milan Knížák. A cseh avantgárd egyik vezető alakjaként a képzőművészet, az akcióművészet, a zene, a formatervezés, az építészet és az irodalom területén egyaránt tevékenykedett, és szoros kapcsolatban állt a nemzetközi Fluxus-mozgalommal.
Knížák 1940. április 19-én született Pilsenben. Blovicében nőtt fel, ahonnan családjával Mariánské Lázněbe költöztek. Édesapja középiskolai matematika- és művészeti nevelés-tanár volt, akinek sokféle területen – többek között a zenében is – megnyilvánuló tevékenysége és kreativitása jelentősen befolyásolhatta tizenéves fiát, aki egyre inkább érdeklődni kezdett a művészetek iránt. 1956-ban felvételt nyert a Prágai Pedagógiai Főiskolára.
Művészi pályafutását 1957-ben kezdte. A katonai szolgálat letöltése után elkezdett kísérletezni az informel festészet különböző technikai módszereivel. Később aszamblázsokat készített, amelyekbe különféle talált tárgyakat és anyagokat épített be. Első egyéni kiállítását 1958-ban rendezte. Az 1960-as évek elején elkezdett olyan alkotásokat készíteni, amelyeket ő „Ceremonies and Demonstrations” (Szertartások és tüntetések) néven emlegetett; ezek happening-jellegű események voltak, amelyeket legtöbbször az utcán mutattak be.
1963-ban Prágában megalapította az Aktuální umění [Aktuális Művészet] nevű társadalmi szervezetet (ami 1971-ig működött, 1966-tól „Aktual” néven), Jan Mach, Vít Mach, Sonia Švecová, Jan Trtílek és Robert Wittmann társaságában, amelynek Nyugat-Csehországban is volt egy lerakata. Az Aktual számos részvételi akciót szervezett, például a „Séta Nový Svět körül (tüntetés az összes érzék számára)” és az „Egyetlen tüntetés” címűeket (mindkettő 1964-ben). A csoport emellett foglalkozott zenével, szamizdat-kiadványokkal, küldeményművészettel és más, nem mindig művészetként keretezett „szükséges tevékenységekkel” is.
Az Aktual a művészet és az élet teljes összeolvadására törekedett, célja az emberek tudatosságának felébresztése volt. Knížák később úgy írta le az Aktualt, mint egy önkéntesekből álló csoportot, akik másmilyenek akartak lenni, és ez volt a csatlakozás egyetlen kritériuma: alapvető törekvésük az volt, hogy a mindennapi életben élénkebb, mindent átfogóbb élményt találjanak. Elsődleges érdeklődése inkább esztétikai, mint politikai jellegű volt: az életet művészetté alakítani.
Jindřich Chalupecký kritikus révén Knížák kapcsolatba került Allan Kaprow-val és Jean-Jacques Lebel-lel, majd 1965-ben Maciunas kinevezte a „Fluxus East igazgatójának”. Knížák azonban elutasította mind a Fluxust, mind a happeningeket: a Fluxust az események mesterséges felszínessége miatt (amelyek továbbra is a hagyományos színpadi előadás formájához kötődtek), a happeningeket pedig túlzott színpadiasságuk miatt. Úgy érezte, hogy saját munkája „természetesebb” és közelebb áll az emberi élet valóságához. Éppen ezért az „akciók” kifejezést részesítette előnyben.
1966 októberében Knížák megszervezte a prágai Fluxus-koncertet, amelyen Ben Vautier, Jeff Berner, Serge Oldenbourg, Dick Higgins és Alison Knowles társaságában lépett fel. Ennek következtében Knížák tevékenységét az Állambiztonsági Rendőrség folyamatosan figyelemmel kísérte. Nevét felvették a „szocialista rendszer ellenségeinek” nyilvántartásába. Ismételten összetűzésbe került a politikai hatalommal, időről-időre kihallgatták és gyakran le is tartóztatták.
Maciunas már 1965-ben meghívta Knížákot az Egyesült Államokba, de csak 1968-ban sikerült vízumot szereznie. New Yorkban részt vett az ott zajló Fluxus-rendezvényeken; New Brunswickban megvalósította a Lying Ceremony (1967–68) című művét, New Yorkban pedig a Difficult Ceremony (1966–69) címűt. Maciunas előkészítette Knížák összegyűjtött műveinek kiadását a Fluxus Edition sorozatban, de a kiadvány soha nem jelent meg.
1970-ben visszatért Prágába. Folyamatos rendőri megfigyelés alatt állt, és alkalmanként le is tartóztatták. Ösztöndíjat kapott a DAAD Művészprogramtól, és 1979-ben Berlinbe költözött, ezt követően gyakran szerepelt kiállításokon Németországban. 1987-ben önálló kiállítása nyílt a budapesti Liget Galériában is.
1990 és 2015 között Knížák tanított az általa alapított intermédia szakon a Prágai Képzőművészeti Akadémián, ahol hét évig az Akadémia kancellárja volt (1990–97). Kancellárként nagyszabású oktatási átszervezést hajtott végre. 1999-ben a Prágai Nemzeti Galéria igazgatója lett. 2011-ig tartó regnálása alatt a galéria pénzügyi helyzete stabilizálódott és bővült, ugyanakkor a művészeti világon belüli viták és ellentétek is jellemezték ezt az időszakot.
Knížák művei számos jelentős gyűjteményben megtalálhatók, többek között a New York-i Modern Művészeti Múzeumban, a londoni Tate-ben és a párizsi Centre Pompidou-ban. Költőként több tucat könyvet, katalógust és hangfelvételt jelentetett meg. Bábgyűjtőként ő írta a „Cseh és Szlovák Területek Bábszínházi Képzőművészeinek Enciklopédiája” című művet. Munkásságáért számos díjat kapott, többek között 2010-ben Václav Klaus átadta neki az Érdemérem első fokozatát (Medaile Za zásluhy I. stupně).
