2026. szeptember 10. – szeptember 29.
Textilgyár (Budapest III. Fényes Adolf u. 23.)
Megnyitó: 2026. szeptember 9., szerda 19 óra
Zene: Interkool együttes
Kívül-belül valahol ott, az örvénylő polipcsápon ülünk, tökéletes biztonságban egy galaxison. A Naprendszer egyik peremén is, másikon is kiszámítható elliptikus köröket rónak körülöttünk. Velünk együtt száguld mindez a kő- és tűzhalom egyenesen egy másik galaxis, az Alfa Centauri felé. Spirális alakzatban ismételve és mégis megújítva önmagát. A bolygó, amely a nap melegében és fényében folyamatosan, ütemesen táplálva van, táplál minket is. Kőhalmok csiszolódnak súrlódásukban, gömbbé formálódnak szüntelen. A mi bolygónk, a Föld, amit benépesítettünk, elleptük és alakítjuk. Szobrászati mű, és addig ütjük, amíg meleg. Vagy helyspecifikus installációs elem. A különleges körülmények, a sztratoszféra élőhellyé varázsolta. Az égisze alatt, a még folyékony magmájú, tojásdad gömb- élőlény, szimbiózisban velünk lüktet. Az igazi mű maga ez a bolygó, s amíg ki nem hűl, és porrá, élettelen kőhalommá, s végül zúzott törmelékké, hamuvá nem válik, helyet ad valaminek, amit életnek hívunk. Az óramű.
Korodi Luca
A Por szférákban festménysorozat 2023 és 2026 között készült A Föld bőre projekt részeként, amely a Földdel, mint élőlénnyel való szimbiotikus együttélés lehetőségeit vizsgálja. A kiállított művek egyszerre hatnak tájképszerűnek és mikroszkopikusnak: mintha egy geológiai metszet vagy egy távoli bolygó felszíne tárulna fel előttünk. A vonalszerű, kígyózó és organikus formák erezetre, folyómedrekre, idegpályákra vagy fosszilis lenyomatokra emlékeztetnek. Korodi „univerzális tájképein” összeolvadnak az élő és az élettelen, a mikro- és a makroszkopikus világok.
A sorozat műveivel kapcsolatos alapélmény a lépték bizonytalansága. A képek nem kínálnak stabil nézőpontot, amelyből eldönthető lenne, hogy amit látunk, az táj, test, anyag, égbolt vagy valami más, nehezen azonosítható struktúra. A légies felületek mögött ugyanakkor erős anyagszerűség húzódik. A horizontszerű sávok, a különböző színmezők találkozásai és az egymásra épülő rétegek átmeneti tereket hoznak létre: föld és ég, szilárd és folyékony, felszín és mélység, keletkezés és pusztulás. A sorozat címében szereplő „por” ebben az értelemben nem pusztán anyag, hanem állapot: a dolgok végső, szétesett formája, amelyből ugyanakkor új struktúrák is létrejöhetnek. A por egyszerre kötődik a mulandósághoz és a keletkezéshez, az időhöz és az anyag örök körforgásához.
Korodi Luca az időtlenség festője – művei a folyamatosan alakuló univerzumot jelenítik meg. A Por szférákban egy olyan világot tár elénk, amelyben minden forma átmeneti. Ami most felszín, az korábban réteg volt; ami szilárdnak tűnik, lassú mozgásban van; ami távolinak látszik, lehet egy egészen közeli, mikroszkopikus részlet. Korodi festészete ezt a bizonytalanságot nem feloldani akarja, hanem fenntartani: arra készteti a nézőt, hogy a képet ne egyetlen megfejthető látványként, hanem anyag, idő és érzékelés folyamatosan változó találkozási pontjaként tapasztalja meg.
Popper Viktória
A kiállítás szeptember 29-ig tekinthető meg előzetes bejelentkezéssel.