2026. november 4–6.
yes! gallery (Bp V. Képíró utca 5.)
Megnyitó: 2026. november 3., 19:00
A kiállítást megnyitja: Krasznahorkai Ágnes színész, drámatanár
Mit őriz egy hangszer abból, aki megszólaltatta? És hogyan válik egy használati tárgy a rajongás ereklyéjévé?
Pittmann Zsófia selyemre készült cianotípiáin legendás magyar gitárok hagynak nyomot. A napfénnyel előhívott, helyenként kézi hímzéssel kiegészített munkákban a hangszerek képe személyes és kollektív emlékek hordozójává válik. A yes! gallery pop-up kiállítása az érintés, a jelenlét és a tárgyakhoz fűződő kötődés természetét vizsgálja.
Egy hangszerhez történetek, gesztusok és emlékek tapadnak. Felületén ott marad a használat nyoma, alakjához előadók, koncertek és korszakok képzete társul. Pittmann Zsófia Legendás gitárok című sorozata ezt a különös jelenlétet keresi: azt, ahogyan egy tárgy a hozzá kapcsolódó ember és a köré szerveződő rajongás révén önmagán túlmutató jelentést kap.
A projekt hátterében az alkotó ereklyék iránti, személyes tapasztalatokból kibontakozó érdeklődése áll. Gyerekkorának meghatározó tárgya volt az édesanyja ágya fölött függő, Szent Placidus csontereklyéjét őrző, 17. századi apácamunka. Az örökölt ereklyetartó később saját családi emléktárgyának mintájává vált: Fogtündér című alkotásában gyermekei tejfogait foglalta műgyantából öntött gyöngyökbe. A személyes emlékezet és az ereklyekultusz kapcsolata a 2022-es *Reliquiario* kiállításában is központi szerepet kapott.
E kutatás másik fontos állomásaként 2020 húsvétján, a járvány miatti bezártság idején elkészítette a torinói lepel valós méretű, cianotípiával létrehozott másolatát egy múlt századi damaszton. A történeti fotóeljárásban a fény közvetlenül alakítja a képet: a fényérzékenyített felületre helyezett test vagy tárgy nyoma a napfény hatására rajzolódik ki.
A Legendás gitárok ezt a gondolatot viszi tovább a zene és a rajongás világába. A sorozat előzménye egy 2022-ben készült munka, amelyhez Závodi János legendás, aranyszínű Gibson gitárja szolgált modellként. A hangszer egy napra került az alkotóhoz: fényérzékenyített selymen feküdt a napon, és képmását hagyta maga után.
A 2026-ban sorozattá bővülő projektben a gitárok közvetlen jelenlétéből születnek a képek. A selyem finomsága, a cianotípia jellegzetes kékje és a helyenként megjelenő kézi hímzés sajátos feszültségbe kerül a hangszerekhez társuló színpadi energiával. A megszólalás eszközei itt csendes lenyomatként vannak jelen.
A másodosztályú ereklyék alcím az ereklyék hagyományos besorolását idézi meg, amelyben a tisztelt személy használati tárgyai is különleges jelentőséget kapnak. Pittmann munkáiban ez a gondolat a zenészekhez és hangszereikhez fűződő kötődés felől nyer új értelmet. A képek annak a vágynak adnak formát, hogy valamit megőrizzünk abból, ami egyszer eleven, közeli és megismételhetetlen volt.