Szövényi Anikó
Random helyzetjelentések Londonból XIX.
Lakáskultúra szörf
-Serpentine-Beaconsfield-Camden Arts Centre-Gasworks-
A
hetek óta tartó nyirkos szürkeségben az ember
nem engedhet meg magának tévedéseket. Egy rossz kiállítás
vagy nem elegendő mennyiségű inger a receptoroknak
és a versenyző hajlamos lesz feladni akár hetekre
is a művészetélvezetet.
Muszáj tehát biztosra menni. Vízálló
szörfruhában nekivágva a nyiroknak, elsőként
a Hyde Park-beli Serpentine galériába evezett, mivel
ez az a hely, ahol tapasztalatai szerint nem érheti csalódás.
Do-Ho
Suh, aki a tavalyi Velencei Biennálén Korea egyik képviselője
volt, szerencsére meggyőzte aprólékos, roppant
munkaigényes installációival.
A galériába belépve először a Floor
c. munkán kell átgyalogolni: a padlón átlátszó
plexit görcsös arckifejezésekkel tartva százezer
kis műanyag figura görnyed a látogatók lába
alatt. A falon a padlóhoz illő tapétaként
fut körbe a Who am I? 40 ezer koreai polgár miniatűr
portréjával. Izgalmas a tömegekkel való játék,
ahogy a távolról egyébként összefolyó
masszák centiméterekről szemlélve egymástól
különböző individuumokból kollektívává
változnak.
Hasonló
volumenű a másik szobát betöltő installáció
a Some/One is. Több ezer dögcédulából
egyetlen felfelé irányuló áramlatot, távol-keleti
harci öltözékre emlékeztető ruhát
[pic1]
épített fel Suh. Aprólékosság-művészetének
további gyöngyszemei az áttetsző kék,
zöld, lila selyemből készített, New York-i és
szöuli lakásának belsejét egy az egyben leképező
terek. Oldenburg mester nyomdokában haladva, bejárható
lakásbőrök, selymes szellemképek ezek, ahol
a villanykapcsolóktól konyhai tűzhelyig minden pontosan
meg van varrva.
Továbbevezve a lakásbelsők témájában
a Beaconsfield galériát kell érinteni. Itt
építette fel John Isaacs Voices from the Id című
depresszív tájképét. Egy lakást, melynek
egyik feléből, egy sötét barlangból folynak
át az árnyékok a másik részre, egy
rendetlen félhomályos nappaliba, ahol több tévén
egyszerre olcsó talkshow-k mennek [pic2]
[pic3]
[pic4].
Magányt közvetítve a harminc négyzetméteren
izolált félelmeknek, a hétköznapi riportalanyok
gyónják tévedéseiket és hibáikat,
amiket a műsorvezetők nagy átéléssel
igyekeznek orvosolni.
Az odún kívül a galéria falára, a sötét
önmagába forduló mélyrétegek ellenpontozásaként
hatalmas narancsos égbolt van festve. Ez a műanyag, savas
álomra emlékeztető táj sem kínál
feloldozást a szenvedőknek [pic5].
A komor vízió rendesen lehúzta a hőst, de hál’ Istennek a trauma nem tarthatott sokáig. A rotterdami Atelier van Lieshout csoport bemutatkozó kiállítása a Camden Arts Centre-ben gyorsan helyrerakta a világba vetett optimizmusát. Kompakt tereket, különböző életstílusokhoz igazodó lakható menedékeket készítenek. A minimalista túlélési lehetőségek elve, hogy minden emberi alapszükségletet kiszolgáljon, mint evés, alvás, szórakozás.
A bemutatott spektrum egyik vége a high-tech luxus kapszulalakás [pic6] [pic7] [pic8]és futurisztikus barakk-hotel [pic9] [pic10] színes üveggyapotból, míg a másik véglet a romantikus Fisherman’s House, fából, tűzhellyel és lópokróccal [pic11] [pic12]. A kettő között valahol pedig ott a Compostopia egy fémállványzat segítségével egyetlen fitness centrum/komposzt-vécé/ágysor struktúrává alakított kompozíció [pic13] [pic14] [pic15] [pic16].
Immáron
fellelkesülve, újabb tájképértelmezések
reményében billegett át a Gasworksbe. Az Unscene
c. kiállítás igyekszik reflektálni a megváltozott
tájszemléletre, a közhelyesedő tendenciára,
ahogy a szemlélő a technika ördöge által
(legyen az autópálya vagy digitalizáció) mind
távolabb kerül a tájtól, s az eltávolodást
a különös fantáziák vagy a semmi tölti
ki.
A feladványra klasszikus válasz Kuri Yogami függönye,
amelyre zöld mezőt és játszadozó kislányokat
printelt, alternatívát kínálva ahelyett a
táj helyett, amit a függöny hivatott eltakarni [pic17].
Bob Matthews is a komputer-módosította látvánnyal
esztétizál, csak épp olajban [pic18].
Gordon Cheung montázsaiban a szövegekből, betűkből
gyúrt áramlások állnak össze sziklás
tengerparttá [pic19].
A textualitás absztrahálódik tovább Carsten
Schwesig web-projektjében (http://www.basedonatruestory.com).
A BBC állandóan frissített oldalára csatlakozva
a híreket folyamatosan vonalábrákká konvertálja:
az információ mint élő környezet [pic20].
Hasonló ehhez az ideához Chris Gottick munkája
is, amely a "mindenki mindenkit ismer"-elve alapján kísérlet
a művész londoni kapcsolathálózatának
feltérképezésére [pic21].
A tájszörf végére a hős 7 mm-es poliészteréből facsarni lehetett a vizet.