Random helyzetjelentések XXXI. New York

Nyakig ült a szőrben. Ráadásul a doromboló puhatestű valamelyik része mindig belógott látómezejének közepébe, miközben csirkemájkonzerv-szag terjengett nyávogó arcából. Sok mindent csinált már a szörfös életében, macskára most vigyáz először. Nagyon.
Õsi eszkimó bölcsesség, hogy a természet okozta kisebb megrázkódtatásokat kultúrával lehet orvosolni.

A kellemes délutáni zsibbadást a P.S.1-ban kezdte tehát, amit most távol-keleti mágusok uraltak el. Az első kiállításon itt tíz fiatal japán mutatkozik be, a szerencsés kevesek, akiket a mintegy ezer jelentkezőből választottak ki.

Legjobb Chelin munkáján, a Mellow House-on keresztül belehasalni a témába. A művész süteményekből rakott össze egy komplett helyiséget, majd jól megszórta az egészet cukorral, hogy a látogatók bokáig gázolhassanak benne [pic1]. Satoru Tamura videójában műanyag agresszív játékfigurák (transzformerek, tankok, stb.) semmisülnek meg, törnek szét ezerfelé, s csak a film egyetlen pillanatában derül ki, hogy golfütővel osztja az igazságot a művész [pic2]. Mika Funaki videoinstallációjában állatkerti neurotikus állatok fel-alá járkálását vetíti a falakra. Mintha vadászpuskával próbálnák lekövetni őket, a kör alakúra szűkített klausztrofób képek néhol egymást keresztezve ide-oda cikáznak. [pic3]

Fumimasa Hosokawa fotósorozatán, az Anonymus Scapes, Hello, The 20th Century-ben utazás közben eltűnt emberek személyleírásait párosítja össze olyan közlekedési balesetek helyszíneivel, ahol az úton levő személy kiléte ismeretlen maradt. [pic4]

Kaori Yamashita kinetikus szobraiban lévő golyók folyamatosan tekeredésre kényszerítik az őket takaró fehér vásznakat [pic5], de paranoiafokozásban Yuriko Yamamoto megy legtovább. A Kyosei muriki jyotai sochi című fekete helyiség emeletén üveg doboz található, aminek ajtaja, ha az alany egyszer belép rajta, bezárul. [pic6] A kalitkából kijutás egyetlen módja a fekete boxkesztyűk felhúzása majd egy könnyed küzdősportos mozdulattal a padlón található gombra mért suhintás, amitől a padló nagy robajjal lecsapódik és az illető az alsó szintre zuhan secperc alatt. Kívülről mindez a folyamat egy erőszakos David Copperfield akciónak tűnik. Végül pedig Motoi Yamamoto fehér ragyogó sófalát is meg kell említeni a jegyzetek szerint, mert szép. [pic7]

A másik emeleten a kínai Chen Zhen életművét mutatja be a P.S.1. A központi installációban, a Jue Chang / Fifty Strokes to Each-ben több mint száz speciális dobot, szék- és ágykeretre feszített állatbőrt lehet ütni. Az eredmény csodálatosan energikus hangzavar [pic8] [pic9]. Zhen többi installációjában a szörfös kissé didaktikusnak érezte a kínai tradíciók és az orvosi, biológiai motívumok egymásra vonatkoztatását, bár némelyik ügy még így sem elhanyagolható. A Crystal Ballban abakusz és imafüzér gyöngyeivel körülkerítve középen sóoldattal teli üveg lóg [pic10], a Zen Gardenben a nyolcszögletű kert közepén pedig lágyan kivilágított nagyméretű belső szervek és orvosi eszközök (olló, csipesz) keverednek [pic11]. „As an artist, my dream is to became a doctor.”

Véletlen volt, de aznap épp nyitott műterem akciót rendezett az intézmény, melynek keretében bele lehetett szagolni az ott dolgozó 5-10 ösztöndíjas munkájába. Egy stúdió, egy ország. A koreai Jong-Ku Kim installációjában a földre terített lepedőre írt szövegek absztrakt tájjá változnak, ahogy a látogatók keresztülgyalogolnak a lepedőn, meggyűrve azt. A tájképjelleg, illetve a kép részévé válás a padlóra helyezett kamerákkal felvett és egyből vetített képek segítségével jön át. [pic12]
A német Cristoph Keller berlini sötétudvarú bérházakra kitalált szerkezetét mutatta be, ahol a háztetőre szerelt tükörrendszerrel napsütést képes varázsolni a körfolyosókra. [pic13]

Nyilván a szörfös meglepődési küszöbe edzett volt már, mégis rendesen rácsodálkozott a horvát Kristina Leko magyar és horvát falvakban készített anyagára, az idén januárban Dunaújvárosban bemutatott On Milk and People projektjének dokumentációjára. [pic14] Gyors az adatátvitel.
A műfaj – legyen a neve mondjuk szociális dokumentáció – tipikusan olyan, amivel e kontinensen nem igen foglalkoznak. Szerény, friss, szörföst megható.

A macskaallergia tünetei megszűnőben voltak, s a probléma felszívódását Walter De Maria két sohóbeli óriás méretű installációja is tovább segítette. A munkák pont annyi idősek mint a hős, a hírérték tehát elég szubjektív ez esetben, de végülis mindig jól érezte magát kortárs csoportban. Az Earth Room egy kb. térdmagasságig földdel feltöltött lakásnyi terület egy belvárosi ház második emeletén [pic15]. Meleg, párás légkör, woodstocki hangulatú belefeledkezésre csábít.

A másik installáció néhány saroknyira innét található. The Broken Kilometer padlón elhelyezett 500 rézrúdja együtt teszi ki az egy kilométert [pic16]. E munka párja a 77-es Documentán elhelyeztett Vertical Earth Kilometernek.

Maradva az installációnál a nagy terek után egy apró, új galériába, a West Village meleg szexboltjai közé rejtett Plane Space-be logolt át. Itt Claudia Schmacke mutatta be Shifts névre hallgató átlátszó műanyagcső-gombolyagjait, melyekben fluoreszkáló víz kering folyamatosan. Félelmetes földönkívüli ügy, ahogy a méteres gombolyagok a szakaszosan pumpálódó folyadéktól pulzálnak, élnek. [pic17] Organizmus ipari hulladékból. A szörfös egy pillanatra elérzékenyült, most gondolt életében másodszor arra, hogy műtárgyat venne a sátrába. Minden este felkapcsolná a pumpát és végre egy lüktető gomolyag mellett nem lenne egyedül.

Lépett kettőt és a Drawing Centerbe érkezett, az angol rajz kommandó, a The Royal Art Lodge kiállítására – precízen kidolgozott vázlatok és direkt amatőrös kézművesség groteszk humorral. A csoport két frontembere, Michael Dumontier és Drue Langlois Eyeball Hurt & The Medicine Dolls textilbaba sorozata minden szívet megremegtet, ahogy a jól ismert jellemgyengeségekre a gyógyító babákkal voodoo megoldást javasolnak [pic18] [pic19] [pic20] [pic21]. Hasonló karakterlista Marcel Dzana háború előtti gyerekkönyv stílusban rajzolt fa- és zacskófejű vadászainak lexikonszerű számbavétele. [pic22] [pic23] A szigorú formába csomagolt abszurditás, a klasszikus szürrealista iskola nyomvonalán lépked Dzana. Ezzel szemben Neil Farber a japános útvonalat követi szörnyecskéivel, drakuláival [pic24]. A csoport rendszeresen ad ki képregényeket is, ilyen például a Protoprize, és a Micro-Nice is [pic25] [pic26].

Innét tovább csúszva az utcán tüntető zenészek mellett haladt el a hős, akik sztrájkbalépéssel fenyegetőztek és egy pillanatra el kellett játszania a szörnyű gondolattal, hogy milyen is lehet az, amikor sehol sem szól zene a városban.

Elhessegetve a víziót, megérkezett a Ronald Feldman Fine Arts-ban rendezett American Dream két galériát betöltő csoportos összejövetelre. Az utóbbi idők közhelyszerű emblémája nyilván David Opdyke Avilation Agglomeration lebegő bőrönd-konglomerátuma lehetne, mely molekula-szerű alakzata repülőgép árnyékot vet a földre [pic27] [pic28]. A mindig is gyakorlatias rtMark csapata új fejlesztésüket, a Foodbombot vagyis az FDS-t (Food Delivery Systemet) mutatta be ugyanitt. [pic29] [pic30] A kompakt túlélési grill-sütő segélycsomagot ejtőernyővel dobnák le a kiválasztott területekre – barbecueval az ínség ellen.
Jane Philbrick Re-Spoken című videosorozatában a 20.század második felének ikonikus amerikai politikusainak tévéinterjúit montírozza újra. Jesse Helms szájába Gertrude Stein ‘A Wife Has a Cow’ című szövegét adta, míg Pat Robertson hatalmas orgazmust él át egy percben [pic31].
Az amerikai realista festészeti hagyományokon alapul Paul Shambroem hiperrealista portréja egy önkormányzati ülésről (Lewiston, Minesota City Council) [pic32], Tom Offernes pedig a kerekhasú kapitalista karakter toposzából indul ki apró bronz pénzmanóival, amelyek dickensi világa már régóta része a városlakók hétköznapjainak: az egyik manhattani metróvonal minden állomásán el vannak szórva e szobrok. Folyamatosan ügyködnek valamin, pénzt hajtanak, belógnak a metróba vagy épp fűrészelik az oszlopokat. [pic33] [pic34] [pic35] [pic36]
Tana Hargest komplett cégbemutatót installált a galériába. A Bitter Nigger Inc. talán legfontosabb terméke a Halo-Pal, a megbízható társ, aki nem hagyja egyedül, segíti afro-amerikai tulajdonosát az előítéletekkel teli hétköznapokon. A Melinderm negro-teflon speciális védőbevonat, míg a Privitrol bőrtapasz a fehér bőr adta előnyök folyamatos kihasználását hivatott csökkenteni a páciensben. [pic37] [pic38] [pic39]
Ám a válogatásból minden bizonnyal Ida Applebroog kerámia-szobrát tudja legkönnyebben eladni Feldman ezekben az időkben: America in Trouble…[pic40]

Az ébresztőóra csörögni kezdett zsebében jelezve, hogy halkonzervet kell adnia a szőrhalomnak otthon.