Zimmer frei

Szobák. Egy ablak, kettő. Radiátor. Bútor, szőnyeg, tapéta? Zéró. Csak az üres szobák, cellák ablakokkal. A csupasz falakra vetülő fény játéka oldani próbálja a reménytelen sivárságot – reménytelenül. A melankólia napfényben úszó sötétkamrái – [pic1] [pic2] – ez igen! csak-csak előbukkant egy méteres „pátosz-formula”! De ezt most nem fogom a „delete” gondjaira bízni.

Ősz Gábor fényképeit 2001 táján láttam először: a Ludwigban állította ki az Atlanti-fal betonbunkerjeiből megcélzott „folyékony” partvonal-képeket [pic3]. A Norvégiától Normandiáig sorakozó bunkereket „fénymentesítette”, azaz bejárataikat, lőréseiket eltömte, így alakítva át őket camera obscurává. Az elsötétített golyószóró-fészkekbe csak egy tűhegyni résen juthatott be egy fénysugár, mely aztán a létesítmény átellenes oldalára kifeszített, terjedelmes (2×3 méteres) cibachrome papír felületén fotókémiai elváltozásokat okozott. A „pinhole camera” évszázadok óta ismert (és gyakorolt) elvét felhasználva a náci (hadi)építészet szarkómáiból olyan XXL fényképezőgépeket fabrikált, melyek „objektívje” a tengerparti plázsra szegeződött.

Előttünk egy kép. Folyékony horizont. Egy kifeszített tenyéren állunk, pont a Vénusz-domb tövében és az ujjbegyek felé próbálunk valahogy eljutni, melyekből jó esetben öt darab áll egy átlagos homo sapiens rendelkezésére:
1- felsorolhatjuk a projekt „kézenfekvő” történelmi konnotációit, hogy aztán…
2- számba vehetjük a fényképészet ősformáit, kezdve Ničpce első felvételével, hogy aztán…
3- összegereblyézhetjük az extrém apparátusok listáját a fotópuskától a bunkerkamráig, hogy aztán…
4- csemegézhetünk a festészet és a fényképészet közös hányadosai között, mint például a perspektíva és a camera obscura alkalmazása, hogy aztán…
5- szortírozhatjuk az építészeti „hozadékot”, természetesen hangzatos alcímek mentén (például: a bunker, mint a modernitás mauzóleuma), hogy aztán…

hogy aztán azon vegyük észre magunkat, hogy az eleddig széttartó ujjak gömbölyded ökölbe szorultak és valaki az orrunkat bokszolja feszes ritmusban. Egy biztos: ritkán lehet találkozni ennyire biztos alapokon álló műegyüttessel, mely a saját maga által felállított esztétikai és technikai „kritériumoknak” egyaránt megfelel. (Nem mintha pontversenyről lenne szó… techné/poésis=1)

A Liquid Horizon után Ősz Gábor megmaradt ezen „szép&frappáns” eposzi jelzőkkel illethető módszernél. A Loevenbruck galériában bemutatott Prora-projekt több szálon kapcsolódik az előző ciklushoz. Kezdve azzal, hogy jelen esetben is egy náci építészeti emlék camera obscura segítségével történt analíziséről, transzformációjáról van szó.

1936-ban indult meg Rügen szigetén a KdF-Seebad építése [pic4]. Kraft durch Freude, azaz „örömből fakadó erő” – egy kevésbé ismert topic a hitleri rezsim kollektív rémálmai közül. Az Északi tenger krétaszirtjeiről híres szigetére egy olyan utópisztikus üdülőközpontot terveztek, ahol egyszerre húszezer kimerült árja pihengethette volna a társadalmi átalakulások frontján kimerült immunrendszerét. Ez nem egy kis szám. Egy komplett kisváros teljes lakossága kiveszi a megérdemelt éves szabadságát és irány a német riviéra. Befogadásukra a világ egyik legbizarabb építménye szolgált volna: majd’ öt kilométer hosszan, öt emelet magasságban sorakozó egyen-zimmerekből csodálhatták volna a viharos tengert. Három év megfeszített munkája után szinte már készen állt a kétszer 2,5 km hosszú blokk, de a háború kitörése megakadályozta az általános boldogság kiteljesedését, az építkezés félbeszakadt. ’45 után az NDK néphadsereg birtokába került, majd az ország újraegyesítését követően kiürítették, műemlékvédelmi listára került. A „Prora” névre keresztelt vízszintes monstrum évek óta várja sorsának jobbra fordulását – befektetők kerestetnek. [pic5] [pic6] [pic7] [pic8]

A KdF-Seebad tervezői nem sokat vacakoltak: a kilométereken át kígyózó homlokzat monoton ritmusa színtiszta náci techno. A VW futószalagjairól ütemesen potyognak a bogárhátúak, a széles autópályákon már robog is a kollektíva a tenger felé, kísérőzeneként pedig a Tigrisek sortüze szolgál. Prorához képest a közösségi építészet olyan példái, mint a franciaországi Guise városában található Familistčre, melyet a fourier-i utópikus szocializmus híve, Jean-Baptiste André Godin építtetett a XIX. század második felében, kedélyes nyárilaknak tűnnek. [pic9] A Le Corbusier fémjelezte modernista architektúra (pl.: a marseille-i Unité d’Habitation, 1946-1952 [pic10]) épületeit pedig nem is szabadna egy lapon említeni ezzel a zimmer-raszterrel.

A hangulat a háború után, szovjet minta szerint épült lakótelepek „jóvoltából” mindenki számára ismerős. De ötezer méter… A Margitsziget kerülete nagyjából ennyi. És milyen szép kilátás nyílna minden ablakból!

Ősz Gábor egy olyan mozgatható camera obscurát szerkesztett, mely lehetővé tette, hogy a végeláthatatlan folyosókról a tenger felé nyíló szobákat végigpásztázhassa. [pic11] Maga a szerkezet egy olyan kerekeken gördülő sötétkamra, mely széltében pont kitölti a folyosó terét és az ajtókba illeszthető „csőrével” – azaz a „pinhole camera” lelkével, a milliméternyi lyukkal – pont befoghatóak az egyes helyiségek. Ehhez hasonló, sátorszerű camera obscurákat még az I. világháború idején is használtak térképészeti célokra. [pic12] Ősz ezzel a flexibilis kamerával vonult szobáról szobára. Egy kép elkészítése napsütéses időben 3 órányi expozíciót igényelt. Átlagosan 20 szoba képét rögzítette egymásra, azaz az egyes szobákra 8-10 perc jutott. A lyukkamerát mindig pontosan ugyanolyan pozícióba állította: az ablakok jelentették az origót, melyhez képest „csak” a fényviszonyok és a panoráma változott, de azért a fal- és a padlószerkezet egyenetlenségei mellett is elcsúszott a derékszögvas. Az eredmény? Ablakokra tapadó szobák minimalista köntösbe bújtatott kollekciója, amely a szikár struktúra ellenére (révén?) intenzív festői kvalitásokkal bír. [pic13] [pic14] Caspar David Friedrich Prorától nem messze, Greifswaldban született, 1774 szeptember ötödikén. [pic15] [pic16]

LINX

Ősz Gábor –
http://www.gaborosz.com/index.shtml
http://www.gaborosz.com/index.shtml
http://www.artatoo.com/art/cgi-bin/artdisplay.cgi?lan=en&id=2018&start
http://www.axelibre.org/plastiques_archives.php?var=liquid_horizon
http://www.exporevue.com/magazine/fr/jorn_gabor_osz.html
http://www.burofurfotos.de/html_e/artists/gabor_bio.html
http://www.kunsthaus-essen.de/naturae/artists/%F6sz.html
http://www.c3.hu/~ligal/219.htm

camera obscura –
http://www.sonic.net/~playland/dave.html
http://www.vermeerscamera.co.uk/roomhome.htm
http://www.bbc.co.uk/history/society_culture/art/vermeer_camera_02.shtml
http://vision.c3.hu/hu/artists/keserue-enyingi/index.html

camera obscura épületek –
http://brightbytes.com/cosite/collection.html
http://brightbytes.com/cosite/mml_GEH.html

Prora –
http://www.ddr-im-www.de/Berichte/MWulf/Prora/1.htm
http://www.museum-prora.de/prora.htm
http://www.buzzle.com/editorials/11-22-2002-30857.asp
http://www.wild-east.de/firmen/prora/
http://ruegenfotos.de/prora.shtml
http://www.ddr-im-www.de/Berichte/MWulf/Prora/MWU1.htm
http://www.prora-zentrum.de/

Familistère –
http://www.familistere.com