A Vitafórum összefoglalója

Az exindex 4M vitafórumára a 2002. március 19. és május 7. között eltelt másfél hónap alatt összesen 46 érdemi vélemény érkezett, 26 hozzászólótól. A felkért hozzászólók csaknem fele küldte el válaszait a feltett kérdésekre, illetve vetett fel újabb problémákat. Az alábbiakban a vitafórumra érkezett hozzászólásokból kirajzolódó legfontosabb véleménycsoportokat foglaljuk össze, az eredeti kérdésköröket szem előtt tartva.

A fórum résztvevői számára világos volt, hogy a szakma beleszólási lehetőségeit tekintve a mozgástér korlátozott, a vita pedig vagy csak az adott politikai helyzet és a már megkötött szerződések függvényében folytatható, vagy – ha a vágy és a szükség kategóriáiból (Petrányi Zsolt [28]) az előbbire helyezzük a hangsúlyt – egy teljesen új intézmény kitalálásáról szólhat. A további vita alapja lehet a szakma intézményesülő önszerveződése, a „Ki illetékes egy leendő múzeum létesítésében?” kérdése (Beke László [70]).

A hozzászólók nagy többsége kimondva – kimondatlanul a Modern Magyar Művészeti Múzeum kialakításának eddigi folyamatát „gyakorlati, formai szempontok által vezérelt kompromisszum”-nak (Ébli Gábor [58]) , illetve „propaganda spektákulum”-nak (Sugár János [34]) tartja, amelyből hiányzik a „felelősen felvállalt, elfogadható muzeológiai koncepció” (Beke László [70]) . Gyakorlatilag minden hozzászóló egyetért a szélesebb szakma bevonásának szükségességében, illetve abban, hogy a továbblépés minimuma a koncepció alapos kidolgozása (Szücs György [61]).

Az eddig kialakított struktúra bírálataként több hozzászóló hangsúlyozta az újonnan létrejövő intézmény autonómiájának szükségességét (Passuth Krisztina [23], Forgács Éva [27], Fitz Péter [46]). Az új múzeum profiljának kialakításához többen elengedhetetlennek tartják a már meglévő intézmények szerepének átértékelését, újrameghatározását is (Mélyi József [33], Timár Katalin [66], Sasvári Edit [68]).

Az említések gyakoriságát tekintve a legtöbbször felmerült ötlet egy új kortárs művészeti intézmény (Forgács Éva [26], Kovalovszky Márta – Kovács Péter [35]) kialakítása volt. Ezen belül különböző elképzelések rajzolódtak ki, többek között a 21. század múzeumának koncepciója (Tatai Erzsébet [30], Bakos Katalin [45], Angel Judit [50]) , illetve a radikális újragondolás ötlete: „mintha ez lenne az első múzeum Budapesten” (Perneczky Géza [64]) . A kortárs múzeum, amely önállóan, vagy a Ludwig Múzeummal együttműködésben jöhetne létre (Pataki Gábor [71]) , amennyiben nem a jelen zérus pontjából indulna, esetleg az 1990-es évektől kezdhetné a gyűjtést (Zwickl András [42]) , vagy lehetne a nyolcvanas évek végével kezdődő Mai Magyar Vizuális Művészetek Múzeuma (N. Mészáros Júlia [54]) .

Néhányan alternatívaként a második világháború utáni kezdő korszakhatárt javasolták (Ébli Gábor [58], Pataki Gábor [71]) . Felmerült még a neósoktól a hatvanas évekig (Passuth Krisztina [20]) , illetve a neósoktól 1990-ig (Zwickl András [42]) tartó korszak művészetének bemutatása.

Többen felvetették, hogy az eredeti tradicionális múzeum-koncepciótól eltérve egy időszaki kiállítóhelyből a „második Műcsarnok” funkcióval párhuzamosan, fokozatosan formálódjon ki a kortárs művészeti múzeum (Kovalovszky Márta – Kovács Péter [35]) . A kezdetben gyűjteménnyel nem rendelkező, hazai és nemzetközi kiállításokat szervező Kortárs Művészeti Intézet vásárlásokkal alakíthatná ki saját gyűjteményét (Fitz Péter [62]) . Lehetséges alternatívaként szóba került a „Gyűjtők Múzeuma” (Fabényi Julia [65]) , ezzel szemben elhangzott az is, hogy az új múzeum semmiképpen ne épüljön magángyűjteményekre (Forgács Éva [25]) .

Sokan támogatták a nemzetközi gyűjtemény létrehozását (Passuth Krisztina [22], Tatai Erzsébet [32], László Zoltán [36]) , illetve nemzetközi kiállítási program kialakítását (Hegyi Dóra [69]) . A nemzetközi kontextus megteremtésének reálisabb útját sokan egy közép-európai regionális gyűjteménnyel rendelkező intézményben látják (Beöthy Balázs [40], N. Mészáros Júlia [56]) . Felmerült, hogy a magyar gyűjtemény mellett a nemzetközi kontextust időszaki kiállításokkal alakítsák ki (Forgács Éva [26], Bellák Gábor [38]) .

Többekben megfogalmazódott, hogy az új intézmény gyűjtőköre kiterjeszthető lehetne a vizuális kultúra szélesebb területeire. Többen érveltek a műfaji korlátok felszámolása mellett, az építészet, a design, a fotó, a plakát, a tipográfia gyűjteménybe emelése érdekében (Passuth Krisztina [21], Zwickl András [43], Bakos Katalin [45]) . A médiaművészeti alkotások bemutatását, valamint a technikai médiumok segítségével létrehozott műalkotások kiemelt szerepét is többen szorgalmazták (Peternák Miklós [49]) .