…
Mélyi József: Az antiglobalizációs mozgalom itt művészeti kontextusban jelenik meg. Hogyan ágyazódtatok bele?
Erhardt Miklós: Azt gondolom, hogy a művészeti kontextussal mi viszonylag kevesebbet törődtünk. Talán egészségesebb lett volna kicsit többet törődni vele, de ebben nem vagyok biztos. Úgy gondoltuk, hogy projektünk egy kicsit kontrasztálódna a többi műalkotással ezen a kiállításon. Igyekeztünk komolyan venni a kiállítás címét, hogy a Szervíz valamiféle szervíz legyen. Én speciel 40-50 oldalnyi szöveget fordítottam le, és ezt szolgáltatásként fogtam fel. Tibor pedig hát véresre dolgozta magát: plakátot ragasztott, nagyított, fénymásolt. Azt nem tudom, hogy a művészeti kontextus vizuális szinten jelentkezik-e.
M.J.: Valóban kilógtatok ebből a projektből?
E.M. : Kilógtunk. Ha csak abból indulok ki, hogy P.Szűcs Julianna a Népszabadságban publikált írásában számon kérte a kiállításon, hogy nem foglalkozik a valósággal, és így szeptember 11-e után elvesztette a súlyát. Ugyanakkor meg sem említette ezt a projektet. Ilyenkor azt gondolom, hogy kilógtunk. Innen is, onnan is. És Te mit gondolsz?
M.J.: Igen, kilógtatok. A projektek nagy része elég belterjes és befelé forduló.
Beöthy Balázs: Sem a dunaújvárosi túra, sem a biciklitároló, sem a művészbérlés nem befelé forduló, belterjes dolog.
M.J.: Hát, nem tudom.
B.B.: Az igaz, hogy a művészetre vonatkozó szolgáltatás, de szerintem egy érvényes megoldási javaslat arra, hogy miként lehet a művészeket alternatív módon társadalmi használatba venni.
E.M.: Igen, csak nagyon ironikus és ennek az iróniának már van egyfajta kritikus tömege.
B.B.: Egyébként állítólag szeptember 11-én lejárt a posztmodern, most már az iróniával is csínján kell bánni. Egy új korszakba érkeztünk.
E.M.: Hát ez a másik, látod.
B.B.: Visszatérve a belterjességre, szerintem Veszely Bea lovaglási szolgáltatása sem feltétlenül belterjes.
E.M.: Hanem tömegigényt elégít ki, amivel az ember pozitívan befolyásolja a társadalmat!
B.B.: Nem ennyire egyszerű ez.
E.M.: Jó, ne nevezzük belterjesnek. Mondjuk, hogy szűk hatókörű.
B.B.: Miért, szerinted ez most itt nagyobb hatókörű dolog?
E.M.: Ennek a céljai mások. Azt gondolom, hogy nagyobb hatókörű lehetne…Baj, hogy a Műcsarnok falai között van.
B.B.: A ti projektetekben nekem az a kihívás imponál, hogy itt van egy hónapig, tehát rendszeres karbantartást, odafigyelést igényel. Az pedig tragikus, hogy a legtöbb ilyen rendszeres odafigyelést igénylő projekt alkotója nem fektetett bele ennyi energiát… Ez a kihívás benne van ebben a műfajban. Beuys sem tudott volna 100 napos szabadegyetemet tartani a Documentán, ha nincs ott. Az ilyen típusú művekre egyszerűen rá kell szánni az időt. Ez az ára. Lehet mondani, hogy a Műcsarnok, ha szeretne egy ilyen kiállítást, akkor fizesse az alkotók idejét, de ezt nem lehet megúszni. Aktívabbnak kellene lenni. Odamenni az emberekhez, megkérdezni a véleményüket. Egy folyamatos agitprop tevékenység kellene, hogy jellemezze az ilyen projekteket.
E.M.: Erre szerintem elég alkalmatlanok vagyunk.
B.B.: Akkor meg fel kell venni valakit, aki hordószónokként képviseli ezt az egészet.
E.M.: Én pontosan ezt mondtam az elején. Azt gondolom, hogy nagyon sok hiányossága van a projektnek, ahogy kitaláltunk. Jó lett volna, hogy vagy az elején, vagy legalább heti rendszerességgel meghirdetett meghívottakkal való beszélgetés zajlik itt a helyszínen, és nem minden a lazaságra, vagy az emberekre van bízva. Mert azt azért tudjuk, hogy ez nem működik, akkor sem ha a Parlamentben csinálod. Az embereknek formára van szükségük ahhoz, hogy valamiben részt vegyenek. Ha nincs megadva a forma, akkor nem működik, nem fognak benne részt venni.
Várnagy Tibor : Ugyanakkor én nem akartam előadásokat, pódiumbeszélgetéseket, mert abban a pillanatban létrejön a tanár-diák viszony.
E.M.: Ez már kezelés kérdése. Csak arra utaltam, hogy jó lett volna, ha legalább egy bizonyos alkalommal több ember együtt van.
V.T.: Én inkább arra gondolok, hogy végül is mi erre készültünk. A Szigeten már kint voltak az újságok (a Manamana című lap), de a háttérben az volt a cél, hogy a civil mozgalmat és kortárs művészeti szcénét valahogyan összekapcsoljuk. Ha úgy vesszük, mindkettő marginális. Mi azt gondoltuk, hogy ha a Szigeten mondjuk a Zöldek standján kint van egy újság, akkor be tudunk vonni olyan embereket, akik eddig a kortárs művészeti szcénében nem voltak benne, hanem ugyanezeket a dolgokat valahonnan máshonnan közelítik meg. Nem arról van szó, hogy ez egyáltalán nem működik, hanem valószínűleg arról, hogy kevés, ha kint van 50 újság, amiből elvisznek hetet.
B.B.: Máshogyan kellene megközelíteni a közönséget. Nekem ebből a szempontból a legérdekesebb az, hogy hogyan lehet kommunikálni emberekkel, mit jelent az alternatív média, mitől érdekes egy website, stb. Ehhez képest én túl távolságtartónak tartom például a Liget Galéria honlapján található petíciót, mert petícióból van most ezer. Egy csomó olyan eszközt kellene bevetni, ami hatékonyságban versenyre tud kelni a mainstream-médiával.
E.M.: A magyar antiglobalizációs belső listára folyamatosan küldtem az összes fordítást, amelyekre reakciók is érkeztek. Azt gondolná az ember, hogy akikhez ez elért, azoknak legalább egy része részt vesz.
V.T.: Nem is szólva arról, hogy erről a listáról mi magunk sem tudtunk, amikor belekezdtünk ebbe az egészbe. Ilyen lépések tehát történtek, csak ebben benne van az is, hogy mi egy elszigetelt társadalmi klub tagjai vagyunk és vannak más elszigetelt csoportok is. Ebből a szempontból sikernek foghatjuk fel, hogy egyáltalán egymásra találtunk, csak persze ettől még mindig ott tartunk, hogy üres a terem.
M.J.: Nem jöttek el ők sem?
V.T.: Nem lehet tudni. Lehet, hogy eljöttek. De ebben a helyzetben ők már idegenül mozognak. Bejönnek egy terembe, mi ez az egész, hogy tagolódik, mi a viselkedési metodika egy ilyen helyzetben? Én azt sejtem, hogy sokan itt voltak, de nem mertek közelebb jönni. Ha egyszer már valaki volt tüntetni, akkor a második tüntetésen már otthonosan mozog. Ha valaki még sosem volt egy kortárs művészeti intézményben, akkor hiába vagyunk vele levelezésben, bejön ide és valószínűleg nem mer megszólítani.
E.M.: Vagy esetleg körülnéz és azt fogja mondani, hogy nem elég forradalmi a dolog.
B.B.: Meg kell fordítani, nektek kell megszólítani az embereket!
M.J.: Folytatjátok ezt a projektet, vagy csak az újságot?
E.M. : Tibor mondjuk biztos, hogy folytatni fogja. Nem lesz gondja, ezzel megvan a Liget Galéria programja a következő tíz évre. Ez egy rendkívül fontos dolog mindkettőnk számára. Rengeteg dolgot tanultam és belekerültem egy számomra újfajta kulturális közéletbe. Ez nem jelenti azt, hogy a politika felé fogok elmozdulni. Azért dolgoztam eddig és azért is fogok dolgozni, hogy kicsit politikusabb legyen a képzőművészet. Legalábbis kapjon létjogosultságot.
M.J.: Köszönjük a beszélgetést.