Pécs, mely ebben az évben az Európa Kulturális Fővárosa címet viseli, nem bővelkedik képzőművészeti eseményekben, és ez különösen igaz akkor, ha a kortárs képzőművészetre gondolunk. Az egyedülállóan működő, alulról szerveződő Közelítés Művészeti Egyesület azonban immáron 15 éve rendez nemzetközi programokat, elősegítve hazai és külföldi alkotók találkozását, együttműködését.
1995-től végzett tevékenységük sűrűjéből az Asztal network (1), a Vidámpark Projekt (2), a Zoom videófesztivál (3), a Mediafactory (4) és a Temporary City (5) eseményeit emelte ki beszélgetésünk során Varga Rita, az egyesület és az általa működtetett Hattyúház Galéria egyik vezetője. A nemzetközi szervezetekkel ápolt partnerkapcsolatoknak köszönhetően pedig 2008-tól nyolc hetes rezidenciaprogramot indítottak, melynek keretében nemcsak külföldi művészeket fogadnak Pécsett, hanem magyar alkotókat közvetítenek Drezdába, Isztambulba, Szófiába és Amszterdamba.
Az egyesület egyenletes közelítés című kiállítás-sorozattal ünnepelte 15 éves jubileumát. A Nádor Galériában márciusban bemutatott esemény az alapító tagok (6) munkáit sorakoztatta fel dokumentarista videómunkák formájában. A rendezvényt március végén további két kiállítás is követte.
A Hattyúházban rendezett Új tagok kiállítása az egyesületbe jelentkező és a szakmai kuratórium által felvett művészek (7) alkotásait mutatta be. A többnyire festészeti anyagot prezentáló kiállításon domináns helyet kapott Kiss Endre festmény-trilógiája (A professzor, 2008; Hallgatózás, 2010; A grafikus; 2008). A fotórealisztikus portrék a festészet és a digitális fotózás eszközeit ötvözik, merész színeik tekintetparancsoló erővel bírnak, habár a pixelek precíz megfestése már-már formalizmusba hajlik.
Tóth Miklós képei szintén aprólékos munkával elkészített festmények. A képpár (Always I, 2009; Always II, 2009) klasszikus tapéta-textúrákkal ellátott háttérrel és a képen elhelyezett „fétis-tárgyakkal” gúnyos kontrasztot teremt. A kiállított festmények sorát Follárd Barbara egy vetítőboxban loopolt videója (Room) bontotta meg. Ebben a művésznő egy steril szobában absztrakt módon gimnasztikázik. A merész perspektívaválasztás, az egyén sajátos pozícionálása jól kidolgozott alapot, a finom mozgás és a dinamikus vágás párosítása pedig ösztönös zeneiséget teremt.
Az egyenletes közelítés programsorozat még aznap egy másik megnyitóval folytatódott, az egyesület régi tagjainak kiállításával, a Nádor Galériában. Az eseményen 54 művész (8) képviseltette magát változatosabbnál változatosabb munkákkal. Olajfestménytől szobron keresztül az installációig és a videóig számos médium megjelent a térben.
A kiállítótérbe lépve közvetlenül Horváth Csaba Árpád Workers (2009) című szoborcsoportja köszönt minket. A látogatónak olyan érzése lehet, mintha az elmúlt rendszer munkásait ábrázoló emlékműveiből látna egy eklektikus válogatást, miközben az archaizáló szándék mellett egy-egy rendellenesen elhelyezett végtag, merész top vagy alsónemű és a szobrok mögött „Workers of the world unite” felirattal ellátott fénylő panel jelzi az alkotó könnyed humorát.
Továbbhaladva villódzó stroboszkóp fénye zavar meg bennünket, Lowas Péter From off to on (2008) installációja, egy kottaállványra helyezett lapozgatható könyv, melynek lapjai egy fekete oldal fénymásolás útján történő kifehérítésének 350 fázisát mutatják be. A munka a kortárs zene, a fény- és a konceptuális művészet elemeit remixeli. Az installációhoz tartozó flash-effekt a címre rímelő ellentétpárokat szimbolizál, a fény-sötétség, fekete-fehér, ott lét – nem lét párhuzamát emeli ki, összességében erős muzikális élményt eredményez a kottaállványra helyezett lüktető objekt.
Az utóbbi pár munka tárgyalása során feltűnhet egy izmosodó tendencia, a munkák hazai környezetben is angol címmel való felruházása. Nem tudni pontosan, mi lehet ennek az oka, a karakán hangzás, a többértelműség lehetősége vagy egyszerűen a kulturális főváros potenciális látogatói irányába tett szerzői gesztus – bár a nyelvi közvetítés munkáját kurátori szinten, egységesen, az összes műre vonatkoztatva lenne érdemes elvégezni.
Baglyas Erika Revans című installációja (2009) egy piros szőnyegre helyezett, több mint 2 méteres óriástű korábbi munkáiból (Ember tervez) visszaköszönő motívum, mely egyszerre utal az összetartozásra és a gondoskodásra, ugyanakkor a szúró fájdalmat okozó fegyverre is. Ezt a kettősséget a látvány okozta érzet is tükrözi, hisz a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” alapon működő műtárgynézegetést esetemben végigkísérte a súlyos tű megragadásának és a csillámló hegy kipróbálásának nem múló kényszere.
A galéria nagytermében sűrűn elhelyezett munkák fogadnak minket, Könyvásó László No. 3 című installációja, már csak mérete miatt is (460 cm x 200 cm x 200 cm) nyomban magára vonzza a látogató tekintetét. A munka valóban nagy érdeklődésnek örvendett, a közönség ugyanis lehetőséget kapott a konkrét közreműködésre, bármilyen gesztus vagy üzenet kinyilvánítására a művész által elhelyezett festékek, filcek, ecsetek és persze a nagyméretű mozgó vászon segítségével. A tartalmi útmutatók és a szándékolt cél értelmezhetőségének bizonytalansága ellenére a megnyitó alatt jókedvű közösségi művészeti akció kerekedett, a mozgásérzékelővel összekötött, hatalmas papírszalag pedig lassan összefüggő tarka felületté alakult.
A másik kedvelt mű Orosz Klára relax (2007) elnevezésű műfű objektje volt, mely ülőalkalmatosságként is funkcionált a kiállítótérben. Az installáció nemcsak esztétikuma miatt, de kényelmes idomai végett is „kipróbálásra” csalogatja a látogatót. A munkához tartozó, kerti atmoszférát ábrázoló világító fotótabló talán már túlzottan is rásegít az enteriőr – exteriőr kontrasztpár üzenetére.
A közönség ösztönös szimpátiájának megnyilvánulása közben, a kulisszák mögött a Közelítés Egyesület által felkért szakmai kuratórium is voksolt a legjobb munkák mellett. Döntésük alapján Palatinus Dóra és Szabó Eszter Ágnes nyert egy-egy külföldi rezidens ösztöndíjat.
Palatinus Dóra Álombuborék-Pécs (2010) című 6 darabos objekt sorozatában intelligens humorral fest képet Pécs aktuális helyzetéről, politikai viszonyairól. A felrázható üveggömbökbe épített apró makettek a város emblematikus épületeit és egyúttal az ezzel összekapcsolódó kínos témáit eleveníti meg, így például az Árkádot és a körülötte katonai szükségállapotot idéző ambulanciasátrakat, vagy a két apró szigeten elhelyezkedő Tv torony és Lokátor magasba nyúló tornyait. Emellett van „Magasház” (9) szélmalmokkal és EKF beruházásról informáló óriásplakátok körül ásó munkások is.
Szabó Eszter Ágnes Szentbékkála község közterületi gyümölcstérképe (2008) és Ufó leszállópálya erdei vadakkal (2010) textilmunkái a hétköznapi női tevékenységet, varrást, hímzést és ezek relikviáit, az abroszt és falvédőt helyezi kortárs kontextusba, melyek szokatlan szituációkat, történeteket mesélnek el. A kézimunkák emellett elgondolkodtatnak egyes tevékenységformák és dísztárgyak mulandóságáról is, abrosz és falvédő ugyanis nemhogy egy kortárs galériában, de a privát szférában sincs már jellemzően jelen.
A Közelítés Egyesület 15 éves tevékenységével, nemzetközi programjaival és immáron 134 tagjával fontos művészeti pozíciót képvisel Pécsett. Emellett városfejlesztési fórumokon és civil kerekasztal-beszélgetéseken egyaránt felszólal a város kulturális és művészeti életének védelme érdekében.
Talán épp őszinte és viharos fellépéseik miatt és az ezekből adódó, a városvezetéssel évek óta zajló konfrontációból eredően alakult ki a szervezet jelenlegi, nehéz helyzete. A várostól az eddigiekben sem érkezett anyagi támogatás és ez évben, épp 2010-ben még a Hattyúház Galéria fenntartása is kérdésessé vált.
Nem tudni, a „jövőben” elkészülő (mára fogalommá avanzsált) Zsolnay Kulturális Negyed milyen új funkciókat fog betölteni és milyen elvárásoknak kíván megfelelni, mindenesetre elgondolkodtató, hogy a meglévő szakmai kompetencia jelen pillanatban nem domináns tényezője az erről folyó diskurzusnak. A városban zajló valós, köztéri bontások és építkezések érzékelhető módon szervezeti szinten is manifesztálódnak. A Közelítés lehet, hogy árkokkal zsúfolt terepen áll, azonban masszív hidat épített fel az elmúlt évek során, ami, mint azt követni is lehet, egyre intenzívebb forgalommal jár.
(1) 2001, Pécs, Civil Közösségek Háza, Dante, Közelítés Galéria és további kültéri helyszínek
(2) 2001, Pécs, Vidámpark
(3) 2002, Pécs, Uránia Mozi; 2003, Pécs, Apolló Mozi
(4) 2004, Pécs, Zsolnay Gyár
(5) 2009, Pécs, Király utca
(6) Deák Botond, Doboviczki Attila t., Gyenis Tibor, Keserue Zsolt, Hajdú András (Telenomade), Szabó Eszter Ágnes (Hints Institute), Varga Rita, Vulgár Projekt
(7) Navratil Judit, Follárd Barbara, Bucskó Mihály, Fischer Judit, Tóth Miklós, Kiss Endre, Kocsis Zsuzsa, Hatházi László, Knyihár Amarilla, Szentesi Csaba, Pokorny Attila
(8) Ambrus Gergő, Baglyas Erika, Balogh Tünde, Baráth Nóra, Benedek Barna, Bóbics Dia, Bozsó Nóra, Böszörményi István, Császár Gábor, Ernszt András, ifj. Ficzek Ferenc, Gáll Diána, Gyenis Tibor, Horváth Anna, Horváth Csaba Árpád, Horváth M. Zoltán, Ilauszky Tamás, Illa Gábor, Jegenyés Diána, Jordán Katica, Kelemen Dóra, Kiss Anna, Könyvásó László, Krámli Márta, Kuti László, Leitner Barna, Lengyel Péter, Lowas Péter, Lődör Dániel, Lukács József, Makra Zoltán, Márton Enikő, Mátis Rita, Miklya Gábor, Mulaj Sándor, Orosz Klára, Nyári Zsolt, Nyilas Márta, Ottó Gábor, Ottó László, Palatinus Dóra, Pásti Katalin, Pálinkás Marianna, Retek Anikó, Somody Péter, Sudár Péter, Szabó Attila Sándor, Szabó Eszter Ágnes, Szabó Marianna, Szabó Szilvia, Tánczos György, Tóth Zsuzsa, Vollmuth Krisztián
(9) Pécs belvárosában fekvő legmagasabb épület, mely évek óta zajló építészeti diszkusszió tárgya. Az épület több mint 15 éve üresen áll, tervezett funkcióit és tulajdonosait gyakran változtatja.
