Az extrodézia egy fiktív tudomány, ami a geodézia és az Xtro Realm összefonódásából jött létre, (1) a gasztrofuturológia kifejezésre pedig Szalipszki Judit kurátori szövegében bukkantam rá, aki vélhetően az etno- és hungarofuturista perspektívák ismeretében választotta a kifejezést.
Az Xtro Realm Klímaképzeleti ügynöksége és a Menü imaginaire kiállítás mellett a posztantropocén gondolkodás nyomvonalán értelmezhető Tomas Saraceno híres Museo Aero Solar akciójának (egy közösség hétköznapi nejlon szatyrokból hatalmas léggömböt ragaszt össze) budapesti kiadása és Vladan Joler gyönyörű helyszínen (az Óbudai Gázgyár elektromos központjában) megrendezett projekt-bemutatója is. (2)
Egy „ősi” és hatalmas generátor terében jelenik meg az Egy automatizált jelen allegóriái címet viselő kiállítás, ami lényegében egy mesterséges intelligencia komplex „anatómiai” vizsgálata, vagyis infografikákon keresztül mutatja be, hogy az Amazon Echo-ja milyen természeti és emberi erőforrások kiaknázásával és felhasználásával jön létre a ritkaföldfémeket tartalmazó ásványoktól a gépi információfeldolgozásig ívelően.
Saraceno Aerocén kollektívája pedig egy új posztantropocén korszakot vizualizál, amikor a fosszilis üzemanyagok helyett az ember csak a levegő és a nap energiáját használja a repüléshez, az aerocén termékeként az „aeroszoláris” múzeum egyúttal emléket állít az antropocén borzasztó műanyag-kultúrájának is a nejlon kreatív újrafelhasználásával.
Mind a négy projekt egy-egy különleges feltérképezése, felmérése a jelennek, ami kísérletet tesz arra, hogy elszakadjon a korábbi, klasszikus, humanista perspektíváktól, vagyis kilépjen a romantikus geodézia teréből, és új nem-emberi, vagy nem csak emberi szempontok szerint vizsgálja meg a Föld jelenlegi katasztrofális állapotát.
Az extrodézia és az xtro realm kifejezésben rejlő extro korunk egyik új sztárfilozófusához, Quentin Meillassoux-hoz vezet, aki a humanista perspektíva és a racionális logika korlátaira kívánt rámutatni Apres la Finitude és Extro-Science Fiction köteteivel is. (3)
A spekulatív realizmusként is ismert gondolatkör egyik vezető filozófusa a sci-fi irodalmát ismeretelméleti horizonton, Kant és Hume szubjektív realizmusának filozófiai keretrendszerén belül tárgyalja újra.
Saját találmányaként az extro-science fiction kifejezés az illogikus vagy irracionális, vagy állandóan változó valóságot jelöli, ahol a természettudomány, sőt a tudatosság mint olyan is értelmét veszti, mint például Douglas Adamsnél vagy Philip K. Dicknél a Galaxis útikalauzban és az Ubikban.
Az Xtro Realm extrodéziai (földönkívüli földmérő) perspektívája ezen túl egyesíti magában Bruno Latour kvázi objektumait (a fésűskagylóktól a Nagy Hadrongyorsítóig ívelő spektrumon), (4) Timothy Morton emberi ésszel szinte felfoghatatlanul összetett hipertárgyait (globális felmelegedés, fosszilis üzemanyag), Levi Bryant nem-hierarchikus és nem antropocentrikus, „sík” ontológiáját és Donna Haraway posztantropocén (chthulucén), tentakuláris „antropológiáját” is. (5)
Sőt, távoli inspirációként felsejlik két régi, furcsa (weird) „antropológia”, Bataille enciklopédiája az alantas materializmussal és Lovecraft biofilozofikus borzongása az ősi és gonosz, isteni léptékű intelligenciákkal, valamint az amerindiai animisztikus perspektivizmus mitológiája is, ami szintén ágenciát, cselekvőképességet, sőt szellemi és lelki identitást tulajdonít a nem-emberi létezőknek.
A Klímaképzeleti ügynökség egy kicsit furán hangzik, de ha szétbontjuk a kifejezést, akkor egyenként minden tényező érthetővé és jelentéstelivé válik. A klíma nyilván a globális ökológiai katasztrófára utal, a képzelet összefonódik a pszichológiai és szociológiai értelemben vett imagináriussal, az ügynökség pedig a politika és a sci-fi világán túl felidézi az antropológiából és a tudományfilozófiából jól ismert ágencia (cselekvőképesség) fogalmát is. Angolul mindez sokkal átláthatóbb és organikusabb is: Agency of Climate Imaginary (ACLIM). (6)
Az ACLIM kiállításán Horváth Gideon és Kiss Kata Dóra projektje, a Szájával szólnak a szellemek mintaszerűen idézi meg az etnográfiai és természettudományi múzeumokat jellemző bemutatásmódot. Asztalokon és tárlókon fura tárgyak és a tárgyakat értelmező képek és szövegek láthatók.
A fura tárgyak jelen esetben Horváth Gideon által készített méhviasz szobrok (farkaskoponya, égő ágat tartó kéz, bikafejek, ló embrió), melyek faszén ágyon helyezkednek el. A nomád, törzsi asszociációkat keltő motívumok és anyagok magát a sámánizmust, és annak praxisát idézik fel, hiszen a sámán a sámándob (a parazsat evő táltos paripa) segítségével lép át a szellemvilágba.
A méhviasz viszont Horváth speciális anyaga, ami nemcsak az ősi halotti szobrászat világába vezet vissza, de ragadóssága összekapcsolja a sötét ökológia hipertárgyaival is, (7) amelyek nemcsak átláthatatlanul összetettek (klímaválság), de hozzánk tapadnak és velünk is maradnak.
Ugyanilyen komplex Süveges Rita munkája, a titokzatos Genezis, ami a Petrokultúra locsolókannája alcímet kapta. Süveges Genezisének elsődleges inspirációja ugyanis nem a Biblia, hanem egy műtrágya márkanév. Installációja kerámiából készített motorolajos flakonokból áll, amelyeken nem céges logók és ikonok jelennek meg, hanem különféle képek és szövegek, amelyek a vegyipar, a mezőgazdaság és a klímaválság összefonódására mutatnak rá.
Ilyen a cli-fi (vagyis klíma sci-fi) felirat is egy felrepedezett, aszály sújtotta talajon, vagy a nitrogénműtrágya-gyártás, a Magvető (Jean-Francois Millet) és a Teremtés (Michelangelo) képi világának ökokritikai kombinálása.
Az Xtro Realm harmadik tagja, Zilahi Anna a Varsányi Szirénekkel közösen hozta létre vallásos konnotációkat keltő Missa Echologica-ját, ami egy videóra rögzített, gyönyörű zenei performansz, egy antifónákba szedett kórusmű, amelynek témája a tihanyi visszhang eltűnése.
A versszakok egy-egy tihanyi toposzhoz kapcsolódnak, amelyeket egy-egy énekes (szirén, tündér, nimfa) is megjelenít allegorikusan, megszemélyesítve a tihanyi visszhang legendájának mellékszereplőit, többek között a nádast, a tündérrózsát, a hattyút, az aranygyapjút és a kecskeköröm kagylót.
A mű összeségében és hangulatában egy fantasy köntösbe bújtatott „ökofeminista fohásznak” tűnik, ami a természet „férfias” kizsákmányolásának felszámolásáért szólal fel. A legenda szerint ugyanis a tihanyi visszhang nem más, mint Echo nimfa, aki nem akart a Tó hercegének felesége lenni, ezért a király elátkozta és megfosztotta testétől és identitásától.
A „vendégművészek” közül Ulbert Ádám installációja, a Kunyhó a lótuszgyökérhez, az animizmushoz, illetve a totemisztikus hiedelemvilághoz kapcsolódik, pontosabban egy sajátos, fiktív totemizmust teremt szalamandramaszkokkal és szalamandra szobrokkal, amikor is összefűzi egymással az ázsiai eredetű szalamandrapestist és a tibeti buddhista kultúrát. A kunyhó sugallata szerint a csodálatosan regenerálódó szalamandrák kihalása talán egy spirituális szinten azzal is összefügg, hogy ma már egyre kevesebben képesek átlépni a szellemi világokba.
Cséfalvay András Modellek a kihalás túléléséhez című munkájában is alternatív, nem-emberi nézőpontok kínálnak számunkra kiutat. Az animációs filmeken a földtörténet ősi (apró emlősök, trilobiták) lényei adnak tanácsokat az emberiségnek a túléléshez a korábbi kihalási katasztrófák tapasztalatai alapján.
Az első kihalási hullám éppen a trilobitákat, a háromkaréjos ősrákokat érintette, az ötödik kihalási hullám áldozatai lettek a dinoszauruszok, akiknek egy része tollakat növesztve és a levegőbe emelkedve élte túl a katasztrófát. Jelenleg az antropocénben egyesek szerint a hatodik kihalási hullám korát éljük, ami könnyen elérheti a dicsőséges, de jelen pillanatban meglehetősen tanácstalan emberi fajt is.
Kaszás Tamás Ásványi rostokon (Egy telek herbáriuma) címen kiállított cianotípiái egy sajátos leletegyüttest alkotnak, hiszen a „rákkeltő” azbesztlapokon lágyszárú kerti növények „lenyomatai” jelennek meg.
A fiktív történet szerint az alkotó véletlenül bukkant rá az elásott, de gondosan szigetelt, tetőfedésre használt azbesztes palalapokra, amelyeken valaki az örökkévalóság számára rögzítette korának faunáját. A növényi rostokat hordozó ásványi (azbeszt) rostok egyfajta memento moriként emlékeztetnek az emberi szervezet és az emberi kultúra esendőségére és mulandóságára.
Nagy Csilla De profundis (A mélységből) című munkája is egy sajátos és fiktív kultúrát mutat fel. A mű kiindulópontja egy konkrét szlovákiai hely, a Kornya-völgy, ahol a kőolaj a felszínre szivárogva pokoli asszociációkat keltő tavacskákat hoz létre, ami beépül a helyi népi kultúrába is.
Az alkotó pedig egy olyan futurisztikus népi kulturális tárgyegyüttest hoz létre, ahol petrolkémiai anyagokból szőtt kelmék és a ráolvasás-szerű szövegekből (pl. „drill baby drill, spill baby spill”) fonott kosarak animisztikus és sámánisztikus védővarázslatokat idéznek fel.
A Menü Imaginaire kiállítás, a Büro Imaginaire kurátori kollektíva (Szalipszki Judit és Tüdős Anna) víziója hasonló módon keveri a művészi és a tudományos, illetve az archeológiai és a futurológiai dimenziókat.
A spekulatív gasztrofuturológa kifejezés természetesen megidézi mindezen túl a spekulatív realizmus diskurzusát is, ami leginkább Graham Harman munkásságához kapcsolódik, akit viszont Latour és Meillasoux „nem-emberi” perspektívái inspiráltak. (8)
Az imaginárius menüben a spekuláció fő iránya a fenntartható fogyasztás és az alternatív termelés, a kultúra és természet határainak újragondolása Deleuze és Latour nyomdokain, a Culinary Institute of Europe ironikus helyszínén.
A bejáratnál rögtön egy különleges entitás fogad, Marie Caye és Arvid Jense „öntudatra ébredt”, S.A.M. (Szimbiotikus Autonóm Gép) névre hallgató bio üdítőital automatája, aki képes arra, hogy önállóan keverjen ki egészséges italokat, sőt recepteket is tud keresni az interneten, illetve számlákat is be tud fizetni, és ha éppen nem dolgozik, akkor a robotok jogaiért száll síkra. Az imaginárius és a valós közötti jelenlegi távolságot jelzi, hogy S.A.M. intelligenciájáról és aktivitásáról csupán a kurátori szöveg tudósít.
Egy másik, nem-emberi, de organikus intelligencia fikciójára épül Hódi Csilla Matangó bár installációja, ahol különféle, ehető, mérgező és pszichedelikus gombák és baktériumok tenyésznek. Az installáció alapötletét egy 1963-as japán sci-fi adta, ahol egy gombaszerű szörnyeteg borította be a világot. A Matangó bár a gombákkal és a mikróbákkal, a penésszel és a rothadással kapcsolatos abjekt érzéseinket mixeli össze a fenntartható fogyasztás és az egészséges életmód gyakorlatával és fantáziáival.
Szabó Eszter Ágnes Manióka Show-ja egy szatirikus Gyökér-előrejelzés, ami a show-műsorrá vált időjárásjelentések mintájára hoz létre egy futurisztikus prognózist a manióka fogyasztás világméretű elterjedéséről, ami a globális felmelegedés egyik, eddig számításba nem vett pozitívuma lehet.
Lakner Antal Hínárgulyás ivókürtje viszont a múltat írja át egy spekulatív archeológiai kutatás és tárgyrekonstrukció keretein belül. Lakner sztorija szerint ugyanis eleink az ínséges időszakokban rendes gulyás helyett hínárgulyást fogyasztottak, ami keményen ellentmond a magyar néplélekkel és a magyar őstörténettel kapcsolatos fantáziáinknak.
Horváth Márk és Lovász Ádám hanginstallációja, A fogyasztás futurológiája viszont saját írásaikra építve mutat be egy meglehetősen sötét jövőt, (9) amelyben a mai ragadozó életmód táplálék híján kannibalizmussá alakul át, ami egyúttal paradox módon az esztétikában is elhozza végre az abjekt, poszthumán és transzhumán élvezetek korszakát.
A hanginstalláció már csak azért is kiválóan működik, mert a pici gardróbszoba kényelmes foteljébe zárt néző a helyenként obszcén és horrorisztikus szöveg hallgatása közben rálát a Neozoon kollektíva kinti videómontázsára, ami éppen a mai hús- és hamburger-kultúra érzéki örömeinek groteszk túlburjánzását hangsúlyozza ki.
Ezzel szemben egy igazán perspektivikus és extrohumanista alternatívát villant fel Masha Ru az Ehető Földek Múzeumával, ami a világ minden tájáról valóban ehető, sőt az ottani populáció által valóban el is fogyasztott földeket gyűjt össze.
Ezzel párhuzamosan a Future Foods és a Bodyponics projektek is alternatív jövőkben és táplálékforrásokban gondolkodnak. Gerard Ortín Castellví videójában párhuzamosan látható egy filmekhez műanyag ételeket előállító fröccsöntő üzem bioszféra romboló praxisa és egy fiktívnek tűnő, de nagyon is valódi start-up, a Solar Foods, ami képes napfényből és levegőből előállítani a soleinnek nevezett fehérjét, ami megoldhatja az emberiség élelmezési problémáit.
Thieu Custers Bodyponics üvegház installációja viszont jóval kisebb léptékben és sokkal hihetőbb módon az emberi salakanyagokat (vizelet, széklet, izzadtság) újrahasznosító házi élelmiszertermeléshez kínál tippeket.
Összességében a Menü imaginaire és a Klímaképzeleti ügynökség is alternatív perspektívákat és ideológiákat lendít mozgásba az antropológia, a kozmológia, az ökológia és a kibernetika teóriáiból kiindulva, így tulajdonképpen kibontja és különféle helyszínekre és kultúrákra lokalizálja Saraceno és Joler univerzális elemzéseit.
Ha per pillanat még nehéz is hinni egy bolygóméretű, holisztikus intelligenciában, vagy egy a hétköznapi logikát (kauzalitás) negligáló, ám mégis intellektuális valóságban, az extrodézia és a gasztrofuturológia mindenképpen azzal kecsegtet, hogy az ágenciákból, kézzelfogható dolgokból és diszkurzusból szőtt kvázi objektumokon és a felfoghatatlanul sok dologi és diszkurzív tényezőt magukba foglaló hipertárgyakon keresztül talán jobban megértjük a Föld működését a litoszférától a nooszféráig ívelően.
(1) V.ö.: Horváth Gideon – Süveges Rita – Zilahi Anna (szerk.): Extrodaesia. Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz. Typotex, Budapest, 2019.
(2) Az Egy MI-rendszer anatómiája című projekt és a projektet bemutató tanulmány Vladan Joler és Kate Crawford közös munkája: www.antomyof.ai
(3) Quentin Meillasoux: Apres la finitude. Essai sur la nécessité de la contingence. Seuil, Paris, 2006. Quentin Meillassoux: Science Fiction and Extro-Science Fiction. Univocal, Minneapolis, 2015.
(4) Bruno Latour: Sohasem voltunk modernek. (1993) Osiris, Budapest, 1999.
(5) Az Xtro Realm-hez hasonló módon foglalja egységbe a spekulatív realista és a posztantropocén elméleteket Levi Bryant is: The Four Theses of Flat Ontology. (2011) https://quod.lib.umich.edu/o/ohp/9750134.0001.001/1:10/–democracy-of-objects?rgn=div1;view=fulltext
(6) Lásd még: Zilahi Anna: Klímaképzelet és a világ mint meglepetéstér. (2020) http://tranzitblog.hu/klimakepzelet-es-a-vilag-mint-meglepetester/#sdfootnote4anc
(7) Timothy Morton: Hyperobjets. Philosophy and Ecology after the End of the World. University of Minnesota Press, Minneapolis, 2013.
(8) Graham Harman: Prince of Networks. Bruno Latour and Metaphysics. Re-press, Melbourne, 2009.
(9) Horváth Márk – Lovász Ádám: Abszentológiai alapvetések. (2015) http://veneratio.eu/blog/2015/08/18/abszentologiai-alapvetesek/