Pán Márta kiállítására készültünk. Ebben az évben immár harmadszor. Az első a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején március 20-án nyílt volna. Mivel látható volt, hogy nem jöhet létre, mert Márta a nálunk megvalósuló kiállítást csak a Szépművészeti Múzeum kiállításával közösen tudta elképzelni, ahol a nagy szobrai lettek volna kiállítva. Mi vállaltuk az új időpontot, ami július 4-e volt. A Szépművészeti Múzeum lemondta, így én próbáltam rábeszélni Mártát, hogy most már a Szépművészeti Múzeumtól függetlenül valósítsuk meg a tervezett kiállítást szeptember 18-i megnyitással. Tervünk szerint az építészeti makettjeit állítottuk volna ki, mely terveket számos francia és a világ más táján lévő város köztereire készített, mintegy a szobrászat és az építészet szoros szimbiózisát érzékeltetve. Azt hiszem ebben a műfajban ő volt a legjobb. Szimpóziumot készültünk szervezni a Műegyetem doktoriskolájával közösen a kiállításhoz kapcsolódva. A nyár folyamán, telefonon beleegyezett az új időpontba, majd a nyár második felében e-mailban is és postán elküldött levelében elhalasztotta, azaz azt igérte, hogy jővő tavasszal a Szépművészetiben talán végre megvalósuló kiállításhoz kapcsolódva megvalósulhat a mi kiállításunk is.
Mivel jelen kiállítás benne volt a Barcsay Terem szeptemberi kiállítási programjában, úgy gondoltam akkor járok el a legjobban, ha vállalom a tervezett kiállítás egyes következményeit, azaz Pán Mártának a Magyar Nemzeti Galériától ez évben már harmadszor kölcsönkért 1946-ban készült Kontyos női fej című szobrát az előző két meghiúsult időpont után nem mondom vissza harmadszor is, hanem ehhez válogatok kortárs fiatal szobrászati anyagot, véletlen találkozást elősegítve Pán Márta és a fiatalok között. Pán Márta is ebbe az intézménybe, és épületbe járt fiatal művésznövendékként, és ittjártakor azt is említette, hogy abban a teremben is kiállított talán 1947-ben, amit mi most Barcsay Teremnek hívunk, és kiállításunk helyszíne.
A kiállításon bemutatunk még egy 1985-ben készített szitanyomatot is, amely egy építészeti tér felülnézeti képe, az eredeti kiállítás tervezett koncepciójának emlékeztetője kívánt lenni. Ennek a térnek a makettje is a tervezett kiállítás egyik darabja lett volna.
Most, amikor e sorokat írom vasárnap délután, már pár órája tudom, hogy Pán Márta meghalt. Kiállításunkat, a Finisszázsig hátralévő napokra Pán Márta emlékének ajánljuk.
Körösényi Tamás
