Budapest Szétlövetése – ’56-os sztélék

A FUGA tisztelettel meghívja Önt és barátait 2009. október 23-án, pénteken 18 órára Pauer Gyula: Budapest Szétlövetése – ’56-os sztélék című kiállítás megnyitására.
A kiállítást megnyitja Mécs Imre.

FUGA Budapesti Építészeti Központ (1052  Budapest, Petőfi Sándor utca 5.)

Idősebb Gazsi Zoltán /1928-1978/, ifjabb Gazsi Zoltán operatőr barátom édesapja 1956-ban az utcákat járta, és fényképezett. Ugyanazokat a helyeket járta végig, amiket én, 15 évesen. Egy Leica fényképezőgéppel, ravasz módon készítette a felvételeket: felesége a testével fedezte az exponálást. Ő férje halála után a képeket fehérneműs szekrényében rejtette el, egy akkoriban használt Forte dobozkában. Ötven év után kerültek elő ezek, soha senki nem láthatta még őket. Igazán szíven talált, hogy ugyanazt láthattam viszont, ami nekem is személyes élményem volt. A sorozat több mint 100 darabból áll, ennyi helyen én nem is jártam. Azokat a képeket választottam ki, amelyek olyan helyeket ábrázolnak, ahol én is biztosan megfordultam. Erre építettem a műegyüttest.

A Budapest szétlövetését ábrázoló, kálváriára emlékeztető stációkat monumentális méretben szerettem volna Budapest közönségének köztéren bemutatni. Ehelyett azonban úgy döntöttem, hogy az apró képeket 70x100x5 cm-es színes festményekké nagyítom, melyek pszeudo márványsztélékként jelennek meg. Technikájuk: feszített vászon, olaj, lakk.

A vándorkiállítás krónikája

Az állami lektorátus az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára pályázatot hirdetett képzőművészeti alkotás készítésére, mellyel az eseményre emlékezünk. A pályázatra küldtem el a Budapest szétlövetése 1956 című műegyüttesemet, azzal az elképzeléssel, hogy országos vándorkiállítást rendezek, évente megismétlődően, a legkülönbözőbb helyeken, városokban, falvakban, kultúrházakban, galériákban.
Az volt a szándékom, hogy az 50 éven keresztül elhallgatott borzalmas események, pusztítások Budapestet érintő következményeivel megismertessem az ország lakosságát, hiszen tudjuk, hogy sem az általános iskolákban, sem a gimnáziumokban, sem a főiskolákon és egyetemeken ezzel kapcsolatban nem lehetett a valóságnak megfelelő ismereteket szerezni.

Az ’56-os forradalom és szabadságharcot ellenforradalomnak kellett nevezni, az átélői ’56-os bulinak hívták és büntetés terhe mellett neveztük csak forradalomnak.

Beadott pályázati munkám nyert. Az első kiállítást a Dorottya Galériába terveztem, ez a hely azonban már foglalt volt. Ekkor keresett meg Bereczky Loránd a Nemzeti Galéria igazgatója, és fölajánlotta a várban, a kiköltözött Ludwig Múzeum kiállítóterét, befogadta a kiállítást, Bereményi Géza nyitotta meg.

Ezzel egy időben levelezni kezdtem a Fővárosi és az V. Kerületi Önkormányzattal, hogy engedélyt szerezzek a Károly körút melletti Városháza parkban, vetített képes szabadtéri kiállítás megtartására, hatalmas vetítőfelületekre, egy festett sztélével, mely a New York Palotát romos állapotában ábrázolja.

Azonban a sors közbeszólt és a 2006. október 23-án történt botrányos randalírozás következtében, melyeket mindannyian ismerünk, a parkot elkerítették, az én szerződésemet levél útján megszüntették, tulajdonképpen a kiállítási engedélyt visszavonták.

Újabb kiállítást 2008-ban sikerült rendeznem, november 3-ának emlékére. 1956-ban ezen a napon a szovjet csapatok visszatértek és szisztematikusan szétlőtték a várost. Az egynapos emlékkiállítást Zsigmond Attila, a Budapest Galériába fogadta be, Boros Géza nyitotta meg.

Ebben az évben a FUGA, Budapesti Építészeti Központ felkért, hogy ismét rendezzem meg a kiállítást. Így most folytatódhat a megkezdett vándorkiállítás-sorozat, jövőbeni újabb kiállítások reményében.

Pauer Gyula, 2009. október 19.

A kiállítás megtekinthető: 2009. november 24-ig. A FUGA látogatható hétfőtől vasárnapig 11-22 óráig.