A berlini Hebbel Theaterben bemutatták a dOCUMENTA (13) kurátori csapatát és készülésének folyamatát.
A dOCUMENTA (13) egyrészt már folyamatban lévő művészeti gesztusok, megnyilvánulások sorozata, másrészt 2012. június 9.-én nyíló 100 napos kiállítás. A dOCUMENTA (13) nem egyetlen átfogó koncepciót követ, inkább szerteágazó, sokrétű anyagokat, módszereket és tudásbázisokat összefogó koreográfiának tekinthető.
Miről szól a dOCUMENTA (13)?
A dOCUMENTA (13) munkafolyamatának középpontjában a művészet általi személyes és kollektív emancipáció kérdései állnak, végiggondolva a kortárs lét és művészeti alkotás ellentmondásos feltételeit generáló, összetett ontológiai problémapárokat. Néhány példa:
* részvétel és visszahúzódás, mint napjaink szimultán létmódjai;
* megtestesülés és eltestetlenedés, illetve egymásra utaltságuk;
* beágyazottság és otthontalanság, mint az alanyiság duális állapota;
* közelség és távolság, és azok relativitása;
* összeomlás és felépülés, együttesen és egymásutániságban;
* kontollálatlan információáramlás és a napjainkra jellemző kényszeres kontroll és rendszerezés;
* fordítás és fordíthatatlanság, valamint azok párbeszéde;
* belefoglalás és kirekesztés, illetve azok összekapcsolódása;
* hozzáférés és hozzáférhetetlenség együttélése;
* az eurocentrikus művészetszemlélet elavultsága és a világszinten ezzel egyidejűleg megjelenő hasonló gyakorlatok ellentmondásossága;
* emberi élet és más életformák a fajok egybefonódó történetének tükrében;
* a fejlett tudomány/technológia szövetsége az ősi hagyományokkal;
* megfogható és megfoghatatlan örökségek összekapcsolódása a kortárs kultúrával;
* a művészlét konkrétsága és a művészeti gyakorlat meghatározhatatlansága.
A mindezeket az összetett szempontokat figyelembe véve készülő, számos helyszínen megvalósuló kiállítás több mint száz nemzetközi művész új munkáit mutatja majd be. Lesznek köztük a kultúra egyéb területeinek képviselőivel együtt létrehozott projektek is. Ezen felül művészettörténeti jelentőségű művek is bemutatásra kerülnek, ezekkel az összefonódó elképzelésekkel párbeszédben. A dOCUMENTA (13) részeként, a kiállítás előhangjaként már folynak a nyilvános programok; megemlítendő többek között a 2009 szeptemberében megrendezett torinói konferencia, vagy a 2010 júniusa óta tartó AND AND AND projektek.
A dOCUMENTA (13) művészeti vezetője Carolyn Christov-Bakargiev, aki két éve folyamatosan építi a kurátori- és művészcsapatot. A résztvevő művészek több mint fele már dolgozik a dOCUMENTA (13) projektjein.
A dOCUMENTA (13) kurátori csapatának gerincét a különféle szinteken működő ágensek alkotják. Egyesek szorosabb és kötöttebb, mások lazább és rugalmasabb munkarendben működnek közre az organikus és rugalmas alkotófolyamat érdekében. Christov-Bakargiev közlése szerint az ágensek megbízásból tevékenykednek és számos alternatíva közül választhatnak, így a rendszer egyfajta bizonytalansági tényezővel működik. A dOCUMENTA (13) ágensei: Leeza Ahmady, Ayreen Anastas & Rene Gabri, Sofía Hernández Chong Cuy, Sunjung Kim, Koyo Kouoh, Joasia Krysa, Marta Kuzma, Raimundas Malašauskas, Chus Martínez, Páldi Lívia, Hetti Perkins, Eva Scharrer, Kitty Scott, és Andrea Viliani.
A dOCUMENTA (13) tiszteletbeli tanácsadó testülete a művészet, antropológia, biológia, kvantumfizika, filozófia, irodalom és régészet területeinek képviselőit tömöríti. Szerteágazó szaktudásuk és nézőpontjaik tágabb kontextusba helyezik napjaink világkultúráját; ők határozzák meg a dOCUMENTA (13) gondolati és operatív folyamatait, melyeken keresztül a kortárs művészeti gyakorlatok megjelennek. A Tiszteletbeli Tanácsadó Testület tagjai: Mario Bellatin, Iwona Blazwick, Ali Brivanlou, Donna Haraway, Salah Hassan, Pierre Huyghe, Michael Petzet, Alexander Tarakhovsky, Michael Taussig, Jane Taylor és Anton Zeilinger.
A dOCUMENTA (13) háttere
– A kurátori gyakorlat uralta művészeti világban egy előre meghatározott kurátori terv nélkül működni azt jelenti, hogy reprodukálhatjuk a digitális kor kapcsolathálóját, miközben kritikusan reflektálunk annak hiányosságaira és implikációira – hangsúlyozta Christov-Bakargiev. – Ráadásul Kassel tanúsága és az 1955 óta megrendezett documenta története eleve hátteret nyújt a reflexióra, helyzetünk átértékelésére. Az internet korában a kiállítás-látogatás sokaknak elavult 20. századi élmény. Hogyan tarthatja meg jelentőségét egy Európa szívébe ágyazott kiállítási platform, mint a documenta, abban a 21. században, amely különböző, és gyakran ütköző szempontokból írja újra a kultúrtörténetet – egy olyan században, ahol semmi sincs kőbe vésve, még a kortárs művészet definíciója sem?
– A kiállítás megtestesítő jellege, amennyiben emberek összegyűlnek, hogy fizikai jelenlétükkel ünnepeljék a művészetet – megosztva gyakorolva ennek egyszerre megfogható és megfoghatatlan kulturáját – olyan performatív rítussá vált, amely ellenáll az internet atomizáló hatásának. Ráadásul mindezt tágabb kontextusba helyezi a különféle kulturális pályák összehasonlításának lehetősége egy kiállítás keretein belül, a fenntartható, társadalmi jelentőségű projektekben való részvétel lehetősége szerte a világon. Mindeközben a dOCUMENTA (13) újraírja önmagát, újrapozícionálja a folyamatai mélyén munkálkodó képzeletet, intellektuális kalandot és ágenciát.
*
friss: Carolyn Christov-Bakargiev és Chus Martinez beszélgetése (angolul).