EKSZPANZIÓ NEMZETKÖZI KORTÁRS MŰVÉSZETI TÁRSULÁS
s z e r e t e t t e l meghívja
2012. október 30-án, kedden 8.30 – 16 óra között
a VÍZIVÁROSI GALÉRIÁBA (1027 Bp. Kapás utca 55.)
EKSZPANZIÓ XXIV. „IDÉZET+++IMPROVIZÁCIÓ” című SZIMPÓZIUMÁRA
„Megismételhetetlen művet teremteni, életre tévedt egyszeriségünk bizonyosságaként, legyen az irodalmi, zenei, vagy más művészeti alkotás együttese: csakis úgy lehetséges, ha nincsen hazugság egyetlen betűben, egyetlen hangban, egyetlen gesztus értékű emberi mozdulatban sem…” (Szabados György)
E l ő a d ó k:
A tematika felvezető előadója: Szombathy Bálint
Levezető előadó: Németh Péter Mikola
Vendégszövegek,„text-reciklázs”, „tolvajszintézis”,„lop-Art” és az Improvizáció
G. Komoróczy Emőke: Az avantgárd újra éledése az ezredfordulón: E(x)kszpanzió
Lipcsey Emőke: Óvakodj az élettől! (Idézet és improvizáció)
Győrffy Sándor: Idézet improvizálva
Gaál József: „Idézetek idézete — Improvizáció”
Halász Ágnes: A szépség geometriája, a geometria szépsége – Könyvbemutató
Du. további előadók, hozzászólók:
Köpöczi Rózsa: „Idézet + Improvizáció” c. kiállítás-performanszokról a Magyar
Írószövetségben és a Verőcei Műv. Házban
Csáji László Koppány: Hagyomány és improvizáció – folklór folyamatok a művészeti életben
Szécsi András: Idézetek és improvizációk, amelyektől megváltozott az életem
Fehér József András: Tudatos és tudatalatti – Idézet és improvizáció
Miklóssy Endre: „ A tavalyi szó tavalyi nyelvbe illő, a jövő évi szó új hangra vár” – Szabados György megismételhetetlen életművéről
+ Boga Bálint, Dobos Tas László, Erdélyi György, Fekete J. József, Kecskés Péter, Petőcz András, Pécsi Sándor, Szathmári Botond
Közreműködők:
Bujtás József: Lebegés térben és időben c. kompozíciójával (’5)
Bemutatják: Granik Anna (zongora) – Szilvásy Anna (hegedű)
Bálványos Judit: IMPROMTU (szaxofon)
Idézetek Szabados György ÍRÁS II. (Versek 1965—2011) c. posztumusz kötetéből
Keuler Jenő: NÉZELŐDVE – Zenei képfüzér Horváth Ödön haikuira
Házigazda:
OLESCHER TAMÁS
I M P R O V I Z Á C I Ó
„Kutyafül csattogású éjjeleken,
átkelek a papucs-tengereken:
– Istenem, hogy megérkezzek hozzád”.
(n.pm.: Mikolai transzcendens a szépség labirintusában)
Szabados Györggyel a zeneteremtő lélekkel, több alkalommal is közös vers-koncertjeinkre készülve Nagymaroson, a Nap utca 6-ban, szemközt a visegrádi fellegvárral, az előttünk tornyosuló sötét felhők láttán az improvizációról elmélkedtünk. Tudtuk, volt némi képzetünk arról, egy-egy EKSZPANZIÓS IMROMTU – a Szent-Györgyi Albert (2002), Szent Ferenc (2004), Pilinszky János (2007) emlékére tervezettek – kereteinek, támpontjainak megbeszélésekor, egymás művei olvasatában, ismeretében, hogy ki mire alapozhatja, építheti majd rögtönzéseit:
in illo tempore. Megismételhetetlen művet teremteni, életre tévedt egyszeriségünk bizonyosságaként, legyen az irodalmi, zenei, vagy más művészeti alkotás együttese: csakis úgy lehetséges, ha nincsen hazugság egyetlen betűben, egyetlen hangban, egyetlen gesztus értékű emberi mozdulatban sem, így hangzott Szabados Mester alapállása. Szent meggyőződéssel vallotta, hogy az improvizációs hajlama tartotta, s tartja életben az emberiséget ma is, mert hiszen minden pillanatban rögtönöznünk kell, fajsúlyosan jelenvalóvá lenni, itt a földi létben, a színpadon. És erre mindenkor felkészülteknek, ébereknek kell lennünk. Nem csak a ránk leselkedő életveszély miatt, nem csak önvédelmi okokból, de döntéseink összefüggéseiben, az életben maradásunkért is. A folyamatos rögtönzés modern korunk éltető eleme, újra felfedezése. Voltak korok és kultúrák az emberiség történelmében, amelyek az improvizáció világában éltek. Tisztábbak is voltak, mint a jelenkor, amely szinte mindent, ami eddig volt, csak szétszedni, összetörni, megsemmisíteni akar, de minden áron: a szuper új, az „eddig még sohasem látott” globális világ igézetében. Kassák Lajos írja a múlt század elején: „építsetek, hogy rombolhassatok, és romboljatok, hogy építhessetek!” Az életnek, ez a nehezen értelmezhető biblikus paradoxona, már eleve rögtönzésre késztet, késztetett többünket. De mi történik, mi történhet velünk mindezek után? Ismét Szabados György gondolatait hívom segítségül. Az Ekszpanzióval való kapcsolatáról a 20. évfordulónkon, a Magyar Műhely Galéria (Bp. Akácfa u. 20.) jubileumi kállítás-performanszán így nyilatkozott, idézem: „… az Ekszpanzióban való jelenlétem, részvételem, és egy csomó minden átélése, amit együtt csináltunk Mikoláékkal, Péterrel, még akkor is, ha kicsit gyermekcipőben jár ez a gyakorlat, ez a működés, ám hihetetlenül fontos, mert az EMBER A LEGJOBB ÉNJÉNEK SZABADSÁGÁT ÉLI MEG AZ EKSZPANZIÓKBAN AZ IMROVIZÁCIÓK ÁLTAL” És ez hihetetlenül fontos azért is, mert csak ezen az úton vagyunk képesek újra és ismét visszatalálni elveszettnek vélt, információs szemétkupaccal borított tiszta énünkhöz, önnön-magunkhoz: emberként, közösségként, nemzetként.
Annak reménységével, hogy ez így is lesz, hív(j)u(n)k, vár(j)u(n)k szeretetben Szimpóziumunkra legjobb (énjével) éneddel.
NÉMETH Péter MIKOLA
Alkotó-rendező