Neoavantgárd és posztkonceptuális pozíciók a magyar művészetbeaz 1960-as évektől napjainkig
Bak Imre / Erdély Miklós / Hajas Tibor / Jovánovics György / Kaszás Tamás / Keserű Ilona / Kis Varsó / Kokesch Ádám / Major János / Maurer Dóra / Ősz Gábor / Société Réaliste / Szabó Dezső / Szalay Péter / TNPU/IPUT (St. Turba Tamás) / Tót Endre / Várnai Gyula /
Megnyitó: 2013 szeptember 19 (csütörtök) 18.00
1055 Budapest, Balaton utca 4 (volt B55 Galéria)
2013 szeptember 20–28
(kedd-péntek: 12–18, szombat 10–13)
Az esemény három kortárs művészeti galéria együttműködésében jött létre:
A három kortárs művészeti galéria együttműködésében létrejövő kiállítás célja, hogy a magyar neoavantgárd és posztkonceptuális művészet legmarkánsabb pozícióit mutassa be a hetvenes évektől napjainkig.
Erdély Miklós, Hajas Tibor, Jovánovics György, Maurer Dóra, St. Auby Tamás vagy Tót Endre a 70-es és a 80-as évek nemhivatalos művészetének megkerülhetetlen alakjai. Műveik saját korukban szinte teljesen ismeretlenek maradtak a nagyközönség számára – alkotómunkájuk elszigeteltségben folyt, jelentőségüket csak néhány művésztárs, szakember és barát ismerhette fel. Kiállításaik, ha egyáltalán megrendezhették azokat, alternatív helyeken jöttek létre, és nem ritkán azonnali betiltással jártak együtt.
A neoavantgárd generáció művészete – bár annak jelentősége ma már szakmai körökben a részleges feldolgozás eredményeként ismert és elismert – még ma is többnyire csak a rendszerváltás utáni generációk művészetére tett hatásaiban él tovább. Többek között olyan alkotók praxisában bukkan fel nyílt vagy rejtett hivatkozás a 70-es, 80-as évekbeli elődökre, mint a Kis Varsó, Kokesch Ádám vagy Várnai Gyula, akik a posztkonceptuális művészeti paradigma keretein belül dolgoznak.
A kiállítás a bemutatott műveken keresztül, a jelentős viszonyítási pontok kijelölésével egy olyan narratíva felvázolását kísérli meg, amelynek legfőbb szempontja, hogy a magyar kortárs művészet elmúlt évtizedeinek és jelenének karakterét és irányait a helyi, a 60-as évek végétől kialakult tradíció, a lokális tudáson – szellemi és vizuális paradigmákon – alapuló megközelítések mentén vázolja fel. Ez a narratíva nem egy lineáris fejlődéstörténet, inkább egy olyan konstrukció, amely a 2010-es évek magyar kortárs művészetének meghatározó művészeti pozícióiból kiindulva, és annak távlatából próbálja meg felgöngyölíteni azokat a történeti szálakat, amelyek közvetlen vagy közvetett hatásként a magyar kortárs művészet különféle gondolkodásmódjaiban és stratégiáiban alapvető szerepet játszanak.